Már az ókorban is küszködtek a környezetszennyezéssel

Senkinek sem kell mondani, hogy ma a környezetünk állapota az emberi tevékenység következtében lesújtó, azt azonban kevesen gondolnák, hogy már az ókorban is létezett e probléma. A The Conversation  hasábjain Konstantine Panegyres ókorkutató gyűjtött össze néhány forrást a görög és római feljegyzésekből, a korabeli környezetszennyezésről.

Az ókori írásokban számtalan helyen tesznek említést a környezet állapotáról, az abban okozott károkról. Ezen ókori feljegyzések sokszor ismerősen csengenek, annak, ha szennyezzük a talajt, a levegőt, az ivóvizet, bizony következményei lesznek. Nézzük meg, miként is látták ezt az ókoriak!

Szennyező ember

Idősebb Plinius a Természet históriájában így írt: „Beszennyezzük a folyók vizét és a természetet, még magát a levegőt is, ami az élet legfőbb segítője, az életet elpusztító közeggé alakítjuk.” Azaz, az ókori tudós már aggódott amiatt, hogy az ember visszaéléseket követ el a Föld ellen. Tesszük ezt mindannak ellenére, hogy óvnunk kellene, és nem ártani neki.

„Elsődleges és kellemes kötelességem a Földért, minden dolgok eredőjéért küzdeni s támogatni őt.” Plinius szavai még két évezred elteltével is megérintik az embert, mintha csak nekünk írta volna le őket. Modern korunkban a természet állapota politikai viták tárgya, egy felmérés szerint az emberek 44 százaléka véli úgy, hogy korunk legfontosabb problémája.

Szennyezett folyók

A római szerzők azt is felismerték, hogy a katonák beszennyezik a vizeket a táborhelyeik környezetében. Flavius Renatus Vegetius 4-5. századi katonai feljegyzéseiben megemlékezett róla: „Ha egy népesebb sereg nyáron vagy ősszel egy helyen táborozik, akkor a vizek megromlanak, a levegő megfertőződik, és végzetes, rosszindulatú betegségek kapnak lábra emiatt, és ezt egyedül a gyakori táborhely-váltással lehet csak megelőzni”.

A római szerzők egyébként a Tiberis, Róma folyója szennyezéséről is írnak. Suetonius 70-ben született történetíró megemlíti, hogy a folyó „tele volt szeméttel és leszűkült a fölé lógó építményektől”, mielőtt Augustus császár megtisztította volna. Nem minden császár vigyázott azonban a folyóra, Néró például rengeteg rothadt szőlőt boríttatott bele. Juvenalis, a költő úgy emlegette a Tiberis vizét, mint egy „csordogáló szennyvízcsatorna”. Galénosz, az orvos azt írta, a Tiberis olyan szennyezett, hogy nem biztonságos megenni a belőle kifogott halat.

Védelmi intézkedések

Időszámításunk előtt 420-ban Athén törvényt hozott a város egyik folyója, az Illiszosz (nyitóképünkön) védelmében: tilos volt az állatbőröket a folyóban áztatni majd cserzeni a Héraklész-szentély feletti szakaszon, illetve szintén tiltották a mosás utáni szenny folyóba borítását. A modern kutatások azt mutatják, valószínűleg ez a törvény elősegíthette, hogy a folyó tiszta maradjon.

A következő évszázad szerzői már arról írtak, hogy az Illiszosz tiszta és gyönyörű folyó. Kár, hogy a terjeszkedő város mára teljesen bekebelezte a folyót, a föld alá vezette és beépítette az egykori völgyét.

Voltak más szabályozások is, például tiltották a folyóba vizelést és ürítést, a szemét behajigálását, a ruhamosást, azonban a közemberek egyáltalában nem biztos, hogy betartották ezeket az előírásokat. Más vezetők közműveket létesítettek, csatornákat, amelyek elvezették a szennyvizet.

Nerva római császár uralkodása mindössze 2 éve alatt számos olyan építkezésbe fogott, amelyek Róma tisztábbá és egészségesebbé tételét célozták meg. Sextus Julius Frontinus, aki a vízvezetékek főfelügyelője volt, azt írta Nervának köszönhetően: „a város külleme átalakult, tisztává változott, a levegő is tisztább lett, s mindaz az ok, amelytől a város légköre korábban hírhedten egészségtelen volt, ma már a múlté”.

A környezetszennyezés az egészséget is veszélyezteti

Ifjabb Plinius egy török városról számolt be Traianusnak, leírva, hogy a város látványosságaként ismert és amúgy igen szép főutcáján egy szennyvízcsatorna csordogál undorító szagokat bocsátva ki. „A város látványa és egészségi állapota is meghálálná, ha e csatornát lefednék, ha felséged hozzájárul.” Az uralkodó pozitívan válaszolt, megjegyezve, hogy valóban egészségügyi veszélyt hordoz magában mindaddig, míg fedetlenül folyik át a városon a szennyvíz. E történet is arról tanúskodik, hogy elődeink nagyon is tisztában voltak a levegő és a víz egészségügyi hatásaival: ha a környezet rossz állapotban van, az ránk is veszélyt jelent.

Ma is tanulhatnánk eleink bölcsességéből, s ráébredhetnénk (újra), hogy bolygónk tisztasága és egészségi állapota a mi egészségünket garantálja. A környezetvédelemmel nem a környezetet védjük csupán, hanem magunkat.