Ez történik a nanoműanyagokkal az emésztőrendszerben
Az emésztőenzimek kapcsolatba lépnek a legapróbb műanyagszemcsékkel az ember gyomrában és beleiben.
Az Amszterdami Egyetem kutatói azt vizsgálták meg, mi is zajlik akkor, ha valaki nanoműanyagokat eszik (nyilván senki sem tesz ilyet szándékosan, de ma már elkerülni is elképesztően nehéz). A kutatók laborban, az emésztőrendszerünket szimuláló környezetben vizsgálódtak, az eredményeket a Chemosphere folyóiratban tették közzé.
A kutatók megfigyelték, mi történik a nanoműanyag szemcsékkel külön a gyomor majd a belek környezetében. Azt találták, hogy a gyomorsav és az emésztőenzimek hatására azok csomókká állnak össze.
Úgy tűnik, minél apróbbak voltak a szemcsék, annál inkább hajlamosak voltak csomókba állni. Ez azt is jelenti, hogy ezzel csökkent annak az esélye, hogy e szemcsék a vékonybélben behatoljanak a sejtek belsejébe.
A kutatók hozzátették, mivel egy leegyszerűsített emésztőszervi modellt használtak a vizsgálatra, ez nem alkalmas arra, hogy a konkrét egészségügyi hatásokat megjósolják a segítségével. Arra viszont alkalmas, hogy kiderüljön, mi zajlik magukkal a szemcsékkel, ez pedig már segíti az egészségügyi kockázatok esélyének felmérést.
A kutatók sokféle típusú, alakú és méretű nanoműanyag szemcséket vizsgáltak, azonban a valós élethez mérten jóval nagyobb mennyiségben – ha túl kevés szemcsét használtak volna, amennyi például az étellel, itallal bejut a szervezetünkbe, nem lehetett volna kimutatni a létező vizsgálati módszerekkel azokat. Észrevették, hogy az emésztőenzimek, amelyek az emésztőszerveinkben termelődnek, arra késztetik a műanyagszemcséket, hogy összetapadjanak.
Jól tudjuk, hogy az egészen apró szemcsék esetében a mérethez viszonyított nagy felület jelenti a fő veszélyt, azonban, ha összetapadnak, akkor csökken ez a szabad felület. Ennek köszönhetően a szemcsék kevésbé képesek a környezettel kémiai kapcsolatba lépni.