Medve nagyságú gyilokmadár élt 13 millió éve

A mai Kolumbia területén bukkantak rá a 12-13 millió évvel ezelőtt, a miocén középső szakaszában élt hatalmas gyilokmadár csontjára, még 20 évvel ezelőtt. A madár lábszárcsontjának egy darabja maradt ránk, azonban ez is elegendő volt ahhoz, hogy beazonosítsák, miféle rokonságba tartozik a csont egykori gazdája.

A csontot a Museo la Tormenta munkatársa, Cesar Perdomo találta, a csont a Tatacoa-sivatagban, a talajfelszínen hevert (nem kőzetből bontották ki), de a terület igazoltan középső miocén kori, így a csont is annak tekintendő. A leletet aztán a múzeum őrizte, azonban csak 2023-ban derült fény arra, hogy egy gyilokmadáré volt.

2024 januárjában azután a Johns Hopkins Orvosegyetem szakemberei egy hordozható eszköz segítségével beszkennelték. Ezt követően a csontról egy 3D-s modellt készíthettek, amelyet lehetett mérni, vizsgálni.

A lábcsont (tibiotarsus, ez kb. az emberi sípcsontnak megfelelő madárláb-csont) része a térdízület egy darabja is, amelynek jellemzői egyértelművé tették, hogy a gyilokmadarak (Phorusrhacidae) képviselője volt a csont gazdája. A csont anatómiai jegyeit részletesen tanulmányozták a szakemberek, s ezek adataiból tudtak következtetni az egykor élt óriásmadár méreteire is.

A madár termete hatalmas volt, mintegy 2,5 méter magasra nőhetett, és a becslés szerint 156 kilót nyomott (ez nagyobb egy mai struccnál). Élőhelye egy kanyargó, lassú folyó ártere volt, és e lelet jelenti a gyilokmadarak legészakibb előfordulását Dél-Amerikában. Emellett a kutatók szerint ez lehetett a valaha élt legnagyobb termetű gyilokmadár is, 5-20 százalékkal nagyobb termetű lehetett az eddig ismert legnagyobbnál.

A gyilokmadarak eddigi leleteire Dél-Amerika déli régióiban (jórészt Argentina, Uruguay) bukkantak rá, ám az új felfedezés arra utal, hogy akár a trópusokon is megélhettek és ott is nyilván csúcsragadozók lehettek. Azonban a lábcsonton fognyomokat is találtak: egy egykor élt, mintegy 10 méteres kajmán fogainak nyomát.

A szakemberek szerint a madár e sérülések miatt pusztulhatott el.

Az óriásmadár más óriásokkal osztotta meg élőhelyét, az autó méretű őstatu, az óriáslajhár, számos patás és főemlős is lakta e régiót. A hatalmasra nőtt gyilokmadár nem lehetett túl gyakori, ám a kutatók azt is hozzátették, könnyen lehet, hogy a nem igazán könnyen felismerhető csontmaradványaik a múzeumok raktáraiban várják, hogy valaki rádöbbenjen, milyen állathoz is tartoztak.