Százmillió év alatt vált színpompássá világunk

A színekkel kommunikálunk, gondoljunk csak a rangot jelző bíbor, az ártatlanságot jelző fehér, a gyászt jelző fekete ruhaneműre vagy épp a szerelmet kifejező vörös virágokra, a hajók sárga-fekete karanténzászlójára. Nemcsak mi, emberek használjuk azonban ezeket a színes jeleket, hanem az állatvilág azon része is, amelyet evolúciója megáldott a színlátás képességével, sőt, bár furán hangzik, még a növények is kommunikálnak színek segítségével. Ne feledkezzünk el az érett gyümölcs színéről, vagy a virágok beporzót csábító árnyalatairól sem!

Az Arizonai Egyetem kutatói a színlátás és a színekkel való kommunikáció eredetét és történetét vizsgálták meg. Kiderítették, hogy az állatokban ez a képesség 100 millió évvel hamarabb kialakult, mintsem megjelentek volna a színes virágok és gyümölcsök.

Az állatok egymás közti kommunikációjában is kulcsszerepe van a színvilágnak, akár a fajtársak felismerésében, a párválasztásban, akár a veszélyre figyelmeztetésben (pl. sárga mintás darazsak, ragyogó színű nyílméregbékák). Az eredményeket a Biological Reviews folyóiratban tették közzé.

A kutatók a színek kétféle funkciójára koncentráltak az állatoknál: a figyelmeztető színekre és a párválasztásban fontosakra. A növények esetében a színek feladata az, hogy elősegítsék a beporzást, illetve a gyümölcsöket fogyasztó állaton keresztül a magvak terjesztését. „Azt szerettük volna kideríteni, hogy mikor alakultak ki az élénk színek és mi volt ezek feladata” – mondta Zachary Emberts, a kutatás résztvevője.

Az állati színlátás 500 millió éve jött létre, a színes termések, gyümölcsök 350 millió éve, ám az első színes virágok csak mintegy 200 millió éve jelentek meg. A párválasztás színei csak 100 millió évesek, a figyelmeztető színek azonban kicsit régebben, 150 millió éve alakultak ki.

Azonban a legutolsó 100 millió év alatt rendkívüli módon elterjedtek a színek, ezen időszak alatt vált csak igazán színpompássá a világunk. Az egyelőre nem világos, minek köszönhető, hogy ilyen robbanásszerűen színesedett ki az élővilág, ám azt kiderítették, hogy ebben három állatcsoportnak is kulcsszerepe volt: a vizekben a sugarasúszójú halak, a levegőben és a földön a madarak és a gyíkok voltak a színek felelősei.

Miközben a párválasztásban leginkább csak az ízeltlábúak és a gerincesek használnak színeket, a figyelmeztető színjelzések általánosan elterjedtek az állatvilágban. Ez utóbbinak az lehet az oka, hogy magának a figyelmeztető színt öltő állatnak nincs szüksége színlátásra, elég, ha a ragadozói számára láthatóak a ragyogó színei.

Sok esetben a riasztó színeket viselő állat maga szinte alig lát, igen fejletlenek a szemei. Azonban a párválasztásnál kiváló színlátásra van szüksége az állatnak ahhoz, hogy a feladatát ellássa a szín. Az külön érdekes kutatási téma lehet, hogy mi vezethetett ahhoz, hogy az állatok egyes, meghatározott színeket képesek legyenek érzékelni.