4×4 kaland: VIPERA ÉS KODIAQ – Kígyók menhelyén jártunk
Vendégségben jártunk a kutatónál, aki kollégáival húsz év alatt több mint ötezer rákosi vipera születésénél, cseperedésénél bábáskodott, és oltalmazottjai közül több mint ezret vissza is helyezett már jogos birtokukba.
Kevés mérgeskígyóból többet csinálni, ha már kellőképpen nagyok, elengedni őket, utána kézi antennával rohangálni a réten, keresgélni, melyik hol költözött valami lyukba-üregbe…? Bizony, bizony, akadnak még szerencsére olyanok, akiktől nem idegen a kígyómelengetés gondolata, mert tudják, hogy az a szép kis jószág, az egyedül nálunk és Romániában honos, sztyepplakó rákosi vipera máskülönben végleg eltűnne, kipusztulna.
„Nem szenvedett még ez az ország eleget? Maguknak pont mérgeskígyót kell szaporítaniuk?! Miért nem inkább énekesmadarat tenyésztenek?” – igen, ez a kérdést is megkapta Halpern Bálint herpetológus, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa, és ő válaszolt is hidegvérrel. Hozzá és oltalmazottjaihoz ugrottunk el egy napra a Škoda Kodiaqkal Ócsa mellé, a kifejezetten rákosi viperák kényére-kedvére kezelt gyepdarabhoz, majd utána a kunpeszéri Viperaközpontba.
„A Rákosi Vipera Védelmi Program 2004-ben indult; belekezdtünk a végveszélybe került kígyó tenyésztésébe. Amikor már látszott, hogy a tenyésztés sikeres, jött a következő kérdés, hogy hol lehetne új állományokat létrehozni. Az volt a szándék, hogy ha találunk olyan területeket, ahol jól elélne a rákosi vipera, de amúgy a közelben nem fordul elő, akkor mi magunk telepítünk be oda néhányat. Fontos volt, hogy ne csak a vipera érezze jól magát, de a jelenlétével ne is zavarjon senkit – nem akartunk konfliktusokat.”
Bálint már „őszinte, kőkemény” platós, terepgumis munkaautójából a Kodiaqba átülve folytatja: „A terület, ahova most tartunk, azért nagy jelentőségű, mert itt, Ócsa mellett a rákosi vipera az 1970-es években még előfordult, de azóta kipusztult. 2018-ban a Duna–Ipoly nemzeti parki kollégák javasolták ezt az akkor még idegenhonos lágyszárúakkal, főleg aranyvesszővel benőtt területet. Úgy gondoltuk, hogy ha egy gazdálkodó legeltető állattartással hasznosítaná a területet, visszaalakulna a rákosi vipera számára eszményi gyepszerkezet. Így is történt, idén pedig eljutottunk odáig, hogy elengedtünk itt viperákat. Egyikbe-másikba rádiós jeladót ültetett a Fővárosi Állatkert állatorvosi csapata; jeleiket antennával bemérve ezeket az egyedeket akkor is felkutathatjuk, amikor nem tartózkodnak a felszínen.”
És mit gondol a terephez szokott kutató a Kodiaqról? „Ezekben az utóbbi, szárazodó években egyre kevésbé van szükségünk terepképességű autóra, de ha nagy esők jönnek, az itteni, szárazon személyautóval is járható földutakkal csak a vérbeli terepjáró bír el. Nekem is és a kollégáimnak is sok tapasztalatunk van arról, hogy istenigazából milyen funkciókra lehet szükség egy munkaautónak használt terepjáróban, de tény és való, hogy az elmúlt húsz évben a terepképességű, ám fapados járgányok eljutottak a szinte már fel sem fogható luxus és kényelem szintjéig. Ez nem baj, a magunkfajta is tud örülni az ilyesminek.” – iVT
Az ösztrogénszint befolyásolja a nők alkoholfogyasztását
Az alkoholfogyasztással kapcsolatos kutatások elsöprő többségét férfiakkal végezték, így alig valamit tudunk a nőkre ható tényezőkről.
Lassabban öregednek az olimpikonok
Magyar szakértők részvételével folytattak vizsgálatot.
Gyors vándorlásba kezdtek az ökoszisztémák
A változások immár nem évezredekben, hanem sokkal rövidebb időszakokban mérhetőek.
Így hat a termékenységre a klímaváltozás
Úgy tűnik, a hőhullámok többek között a fogantatásokra is hatnak.
Új rákkezelési módszereket vezetnek be itthon
A Szegedi Tudományegyetem hazai szinten kiemelt szerepet tölt be az innovatív rákkezelésben.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
