A pánspermia elméletét is támogatja ez a felfedezés

Amikor az Apollo-11 legénysége hazatért a Holdról, Armstrongék (és minden, a Holdról hozott holmi) 3 hetes szigorú karanténba kerültek. Ennek az volt az oka, hogy senki sem tudhatta, van-e valami olyan ágens a Holdon, amit hazahozhattak magukkal, és megfertőzhetik vele a Földet.

Azóta persze tudjuk, hogy esélytelen a Holdon élettel találkozni (kivéve a saját, földi életnyomainkat, vagy épp azokat a medveállatkákat, amelyek egy ideje a Holdon laknak). Ma már nem azért kerülnek különleges biztonsági körülmények közé a távolról érkező minták, mert tartunk a bennük lévő idegen mikrobáktól, hanem azért, hogy a földi mikrobák ne jussanak bele és ne alakítsák át például azok kémiai összetételét.

Az úgynevezett pánspermia elmélete szerint az élet csíráját más égitestről kaptuk. A világűrben számos olyan molekulát találhatunk, köztük aminosavakat, amelyek szükségesek az élethez. Emiatt sokan úgy vélik, a földi élethez is a világűrből érkező biológiai anyagok adták meg a szikrát.

Az elmélet, bár eléggé ellentmondásos, igen népszerű is, de vajon mennyire tekinthető valós lehetőségnek? Egészen addig, míg nem fogunk Földön kívüli életre bukkanni, és azt tüzetesen megvizsgálni, ez nem derül ki. De vajon tudni fogjuk, hogy valóban máshonnan érkezett az az életnyom?

A Ryugu kisbolygóról a japán Hajabusza-2 űrszonda hozott mintát, amely 2020-ban ért földet Ausztráliában. A minták vizsgálatai során nemrégiben egy, a mintákat beszennyező földi mikrobákról készült tanulmány is megjelent. A mintában olyan szerves összetételű szálacskákat, rudacskákat találtak, amelyek egészen olyanok, mint a földi mikrobák.

Ráadásnak e különös formájú dolgok mennyisége az idő előrehaladtával növekedett, a növekedés üteme alapján 5,1 napos ciklussal szaporodó baktériumok lehettek. Az elemzések beigazolták, hogy földi mikrobák szennyezik a mintát.

Ez azt jelenti, hogy a teljesen idegen kőzetmintát rendkívül rövid idő alatt birtokba veszik a földi egysejtűek, és a mintában lévő szerves anyagok táplálékul szolgálhatnak e mikrobáknak.

A kutatók egy 1 milliméteres kis szemcsét vizsgáltak meg a Ryugu kőzetmintájából. A mintákat rendkívül szigorú tisztasági követelmények közepette nyitották ki, osztották el, vizsgálták és helyezték steril eszközökkel steril környezetbe. E folyamatok során a minták elméletileg nem szennyeződhettek be földi élőlényekkel.

A kérdéses szemcsét a Londoni Természettudományi Múzeumban preparálták és vizsgálták mikro-CT, illetve elektronmikroszkóp segítségével. E vizsgálatok során nemcsak a szemcse összetételét mérték fel, hanem a benne látható, földi baktériumokra hasonlító képződményeket is.

A vizsgált minta első, még a preparáció előtt készült felvételein még nem látszottak a mikroba-nyomok, azonban a vizsgálatok során, időről időre újból elkészített felvételeken egyre többet tudtak belőlük megszámlálni. A preparálást 7 nappal követően 11, majd 3 héttel később 147 szálacska és rudacska jelent meg a felvételeken.

Ez azt bizonyosan igazolta, hogy valamiféle élő dolog került a kőzetszemcsébe. A kutatók átfogó vizsgálatokat végeztek a laboratóriumban lehetséges, szálacskás jellegű szennyező anyagokról, ezeket elektronmikroszkóppal fotózták, hogy legyen összehasonlítási lehetőség.

A kutatóknak ez esetben a feltételezett földi mikrobák DNS-vizsgálatára nem volt lehetőségük (ehhez túl kevés mikroba volt a kőzetszemcsében), így a látott alakzatok és a szaporodás aránya szerint igyekeztek ezt igazolni azok földi mikroba voltát.

Arra jutottak, hogy valamilyen földi prokarióta (sejtmag nélküli egysejtű, jó eséllyel baktérium) áll a háttérben, amelynek generációs ideje 5,1 napos volt. A hosszabb távú megfigyelés során végül csökkent az élőlények száma a kőzetszemcsében – ez egyrészt utal arra, hogy a rendelkezésre álló tápanyag fogyott el, másrészt a „tetemek” eltűnése azt jelzi, hogy az életben maradottak felfalták azokat. Ebből azt pontosan nem lehet megmondani, hogy milyen baktérium lehet a ’kis honfoglaló”, de valószínűsítik, hogy a Bacillus nembe tartozó.

A nem ilyen elővigyázatosan kezelt mintákban (meteoritok) viszonylag sokszor találtak földi mikrobákat, de a friss példa azt jelzi, hogy még a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is belejuthatnak a mintába. A végkövetkeztetés az, hogy a mikrobák azután kerültek a szemcsébe, hogy az már a földi körülményekkel találkozott.

Elképesztően fontos tanulság ez a jövő mintagyűjtései számára. A mikrobák, miközben életükhöz szükséges anyagcsere-tevékenységet folytatnak, átalakíthatják a vizsgált szemcse izotóparányait, de még az ásványi összetételét is. Épp ezért, a Naprendszer különféle pontjairól a jövőben begyűjtendő minták vizsgálata során még szigorúbb körülményekre lesz szükség.

Az világos tehát, hogy a mikrobák képesek életben maradni egy efféle kődarabban. A világűrben erre akkor volna lehetőségük, ha a kőzet belsejében, zárt, és ekképp védett helyen vészelhetik át a legzordabb évmilliókat. Az életben maradás azonban olyan példa, amely érv lehet a pánspermia elméletet támogatók kezében.