Miként készült a nebrai korong?

A Szász-Anhalt Tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal Őstörténeti Múzeuma számolt be arról a kísérleti régészeti módszerrel végzett vizsgálatról, amelyben a nebrai korong készítési módját igyekeztek feltárni. Az eredményeket a Scientific Reports folyóiratban tették közzé a német szakemberek.

A mintegy 3600 éves nebrai korong jól ismert csillagászati témájú tárgy, a világ egyik legjobban vizsgált régészeti kincse. A korong felületén a Nap, a Hold, a Fiastyúk azonosítható rajta, és több további, a tájékozódást segítő objektum díszíti.

Az anyagvizsgálatok alapján ismert az összetétele, ez pedig azt jelzi, hogy a korongot nem lehetett egy művelettel megalkotni. A néhány milliméter vékony, mintegy 31 centis átmérőjű bronzkorongot nem önthették ki kész méretében, hanem utólagos kovácsmunkát igényelt, ez pedig elég nagy feladat volt. A szakemberek úgy vélik, maga a korong 100-200 évvel korábban készülhetett, s ezen idő alatt a rajta megjelenített csillagászati tudás elkopott, egyszerűsödött, majd mitológiává vált.

A korong anyaga bronz, amelyben a réz mellett ón, illetve igen kis mennyiségben nikkel, cink és arzén található. A megmunkálása során a korong közepéből indulva a pereme felé haladva kalapálták a felmelegített anyagot, így tudták azt egyre vékonyabbá és nagyobbá alakítani. Az eredeti korongból vett kis mintadarabkát vizsgáltak meg, különféle mikroszkópos eljárásokkal, illetve az anyag eloszlását és szerkezetét mutató módszerekkel. Ennek eredményét azután a többféle másolaton is elvégzett azonos vizsgálatok révén hasonlították össze

A másolatokat egy tapasztalt rézműves szakember, Herbert Bauer igyekezett a elkészíteni. Az összetétele miatt (túl kevés ón és arzén) nehéz volt jó öntvényt készíteni abból a típusú bronzból, amelyből a korong készült. Mivel az anyag a hűlése során egyre nehezebben megmunkálhatóvá válik, ezért volt szükség az egymás után melegítés-kalapálás ciklusokra.

A másolat készítésének fázisai: bal szélen az öntvény, majd jobb felé haladva a kovácsolás-izzítás sorozatának egyes állomásai során kapott eredmény. A jobb szélen a végeredmény, amelyet 55 ilyen ciklus révén tudott csak elkészíteni a ma élő bronzműves mester.

Forrás: Scientific Reports

A kísérletek és a különböző vizsgálatok arra mutattak, hogy a korong előállításához legalább 10 egymás utáni ilyen munkaszakaszra volt szükség. Ezek mindegyike során kb. 700 Celsius-fokosra izzították a bronzot, ezt a mester aztán kikalapálta, majd újabb izzítás és kalapálás következett.

A vizsgálatok feltárták, hogy az eredeti esetében a kiindulásul készült lencse alakú öntvény kissé nagyobb átmérőjű és vékonyabb volt, mint a most készült kísérleti másolatokhoz használt. Emiatt az eredetihez alkalmazott 10 ciklus helyett most 55 efféle megmunkálási ciklust kellett a modern rézműves mesternek végigcsinálnia. A munka előrehaladtával egyre könnyebb és kisebb kalapácsot használt a bronzkorong további formálására.

Mindez azt is jelzi, hogy mennyire fejlett volt a fémművesség már 3600 évvel ezelőtt, a korai bronzkorban. A korabeli mesterek nemcsak a hétköznapi tárgyak vagy fegyverek sorozatgyártásában jeleskedtek, hanem egyedi, művészi kivitelű tárgyak készítésére is volt tehetségük, tudásuk. A kutatás azt is bizonyítja, hogy a sokat kutatott tárgyakat is érdemes újra és újra megvizsgálni, ha ehhez új technológiák állnak rendelkezésre.