Január asztrofotója: Különleges látványosság az üstökös szétesése

Az év tudományos szenzációjaként szolgált, hogy a C/2024 G3 (ATLAS) nevű kométa produkálta ritka jelenséget magyar asztrofotós fedezte fel.

A világ egyik legnagyobb látogatottságú csillagászati portálja is beszámolt arról, hogy az év üstököseként is emlegetett égi vándor szétesését honfitársunk, Majzik Lionel örökítette meg elsőként. A C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst 2024 áprilisában fedezte fel T. Linder, a chilei ATLAS-projekt 0,5 méteres távcsövével. A számítások alapján rendkívül elnyúlt, retrográd pályán érkezett a Naprendszer külső tartományaiból, és 2025. január 13-án mindössze 0,09 CSE-re (körülbelül 13,5 millió km) haladt el a Nap mellett, vagyis szinte már a „napsúroló” üstökösök közé tartozott.
Bár a kezdeti számítások szerint csekély esélye volt a túlélésre a rendkívüli hőterhelés miatt, a megfigyelések azt mutatták, hogy nemcsak átvészelte a perihéliumot, de másnapra tovább erősödött a fényessége, elérve a -3,8 magnitúdót. A megfigyelését nehezítette, hogy az égitest csupán 5-6 fokra látszott a Naptól.
„Első alkalommal 2025. január 11-én, egy hűvös, szeles pirkadati alkalommal csíptem el a horizont közelében feltűnő csóvás vándort.
Akkor nem gondoltam, hogy saját eszközeimmel újra sikerül megörökítenem az üstököst, ráadásul kétszer is.
Az időjárás változása végül lehetővé tette, hogy a vártnál fényesebb üstököst ne csak hajnalban, hanem január 14-én fényes nappal is megpróbáljam lencsevégre kapni – ilyen vállalkozásra addig nem volt példa az életemben. A fényképeken ugyan nem látszódott elsőre, de az átlagolás után elő lehetett csalogatni a kora délután készült felvételeken. A sikeres nappali észlelés után néhány órával később a naplemente utáni rövid időablakot is kihasználtam, hogy újabb felvételeket készítsek” – meséli a fotós.
„Magyarországról ezt követően már lehetetlenné vált az év legfényesebb üstökösének észlelése, ezért az iTelescope-hálózat Chilében található távvezérelhető optikáival terveztem folytatni a megfigyeléseket. 2025. január 18-án hajnalban készítettem egy tesztfelvételt, hogy a következő éjszakákon már megfelelő kompozícióban szerepeljen a kométa” – teszi hozzá.
A most publikált kép nyers felvételeinek átnézésekor Majzik Lionel döbbenten vette észre, hogy az előző napi állapotához képest, teljesen eltűnt az üstökös „feje”. „Azonnal felkerestem Sárneczky Krisztián csillagászt (HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont), akinek a segítségével különböző szakmai fórumokon elsőként publikáltam, hogy szétesett az üstökös magja.
A világ több pontjáról érkező megerősítő észlelések, valamint következő napokban készült további felvételeim végül egyértelművé tették, hogy az üstökös magjának megsemmisülését sikerült felfedeznem.
Természetesen ez nem vethető össze egy ismeretlen égitest felfedezésével, de egy olyan világban, ahol automata rendszerek figyelik folyamatosan az égboltot, sőt emberek ezrei figyelik most a kométát, különleges eredménynek tartom” – foglalta össze a felfedezés történetét.
A mag szétesését feltehetően a napközelség utáni, tovább fokozódó hőterhelés idézte elő. Bár a kométa immár nem mutat látványos „fejet”, tudományos szempontból rendkívül érdekes folyamatnak vagyunk tanúi, amely közelebb vihet bennünket az üstökösök szerkezetének és viselkedésének megértéséhez – hasonlóan a C/2011 W3 (Lovejoy)-üstökös 2011-es esetéhez. A felszabaduló por- és anyagtöredékfelhő még további hetekig kínál látványos megfigyelési célpontot és kutatási lehetőséget, mielőtt végleg szétoszlik a világűrben.
Technikai adatok:
Időpont: 2025. január 19. 00:45-00:49 UT
Helyszín: iTelescope – T75, Chile, Río Hurtado
Összes expozíciós idő: 9 másodperc
Kamera: ZWO ASI 6200 MM Pro
Távcső: ASA N 250/950 mm
Mechanika: PlaneWave L-500
Fényerő, fókusz: f/3,8, 950 mm
Szűrő: Chroma
3 x 1s R/G/B
Feldolgozás: Astro Pixel Processor, PixInsight, Adobe Photoshop, Adobe Lightroom