A szifilisz amerikai eredetére találtak bizonyítékokat

Ha valakit elküldünk a francba, azzal azt kívánjuk neki, hogy legyen szifiliszes, ami nagyon sokáig gyógyíthatatlan, sok szenvedést hozó betegség volt. A szifiliszt francia betegség, francúz kór néven ismerték elődeink, mivel sokfelé a francia hadakkal érkezett el, azonban a kórokozója ennél jóval távolabbról utazott.

Mivel akkoriban tűntek fel az első esetek, miután Kolumbusz fordult egyet Amerikából, elég régi a gyanú, hogy a kórt magát is onnan hozhatták a hajósok. Egy nemrégiben a Nature hasábjain közzé tett kutatási eredmény megerősíti ezt a feltételezést. Az eredményekről a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet számolt be.

1495-ben a francia VIII. Károly seregei olasz földön harcoltak, amikor a hadjáratot egy ismeretlen betegség szakította félbe. A kór igen súlyos volt, jelentős halálozással járt, és gyorsan elterjedt Európa-szerte. Aki átesett rajta és túlélte, az gyakran élete végéig testi-szellemi nyomorékként tengette sorát. A szifilisz első dokumentált előfordulásaként tartják ma nyilván ezt az esetet.

Évtizedes viták folynak arról, hogy voltaképp honnan is eredhet a szifilisz. Bár a jelek arra utaltak, hogy Amerikából érkezett, az elképzelésnek számos ellenzője is akadt – ez is érthető, hisz sok betegséget pont Európából vittek át a hódítók az Újvilágba.

A szifilisszel közeli rokon betegség, a frambőzia hasonló nyomokat hagy a csontozaton, mint a szifilisz, és számos középkori emberi maradvány viselt Európában olyan jeleket, amik akár szifiliszről is árulkodhattak. Ezek az antropológiai nyomok elég sok kutatóban ébresztenek kételyeket a szifilisz amerikai eredete iránt. Eddig azonban egyik elmélet se nyert bizonyítást.

A tüneteket mutató csontozatú emberek maradványaiban azonosított kórokozó-DNS eldöntheti, melyik elmélet is a helyes. Most a Johannes Krause evolúciós antropológus és Kirsten Bos régi-DNS kutató, molekuláris paleopatológus, vagyis régvolt betegségek előfordulását vizsgáló szakember vezette csoport Kolumbusz előtti amerikai maradványban mutatta ki a szifilisz kórokozójának DNS-ét, ami az amerikai eredet melletti bizonyítéknak tűnik.

A szifilisz szexuális úton terjedő kórokozója egy Treponema pallidum pallidum nevű baktérium, amelynek két közeli, trópusi rokona (szintén közvetlen kontaktussal, de nem nemi úton terjedő Treponema pallidum endemicum, és T. p. pertenue) hasonló betegségeket is okoz. E három kórokozó és a betegségeik tüneteinek részleges hasonlósága elég sok zavart okoz a betegségek múltjának feltárása során, egyedül a genetikai vizsgálatok segíthetnek eldönteni, melyikkel is találkozik épp egy kutató.

A régészeti leletekből, emberi csontokból kivont kórokozó-DNS már számos esetben adott információt például a tuberkulózis, a pestis, a malária vagy épp a fekete himlő múltjáról, terjedéséről. A szifilisznél eddig nem sikerült olyan leletből genetikai anyagot kivonni, ami perdöntő lett volna a betegség eredetét taglaló vitában. A kutatók most amerikai szakemberekkel együtt, és olyan régi emberi maradványokat kerestek, amelyeken a szifilisz tüneteire valló nyomok voltak.

„Egy ideje tudtuk, hogy voltak Amerikában a szifiliszre hasonlító fertőzések már évezredek óta, azonban pusztán a csontelváltozások alapján nem lehet igazán alaposan jellemezni a betegséget” – mondta Casey Kirkpatrick paleopatológus, a kutatás egyik résztvevője. A csontok alapján lehetetlen eldönteni, hogy amerikai, vagy az ázsiai régmúltból eredő-e a betegség, és csupán elkísérte Amerikába az oda átvándorló embereket 15 ezer éve.

Most Chile, Peru, Argentína és Mexikó területén feltárt öt emberi maradványból tudtak a kutatók régi-DNS kivonásával és elemzésével, ráadásul sikerült azt is feltárni, hogy milyen kapcsolat áll fenn e régi megbetegedések és a modern változataik kórokozói közt. A kutatóknak olyan régi, már kihalt kórokozó-rokonok genetikai nyomaira sikerült rábukkanni, amelyek a mai három betegség elődei közé tartoztak, így Amerikát afféle központkén lehet tekinteni a Treponema pallidum változataihoz kötött betegségek szempontjából.

Az adataink egyértelműen azt mutatják, hogy a szifilisz és ismert rokonai amerikai gyökerűek, és a késő 15. századi európai megjelenésük is eléggé egybevág ezekkel az adatokkal

– mondta Kirsten Bos.

A szifilisz és a frambőzia esetszám-robbanására 1500 körül került sor, és feltehetően ehhez köthető az is, hogy a járványok gyakoribbá és intenzívebbé váltak a 16. században. A kórokozók globális terjedéséhez nagyban hozzájárult a kor emberkereskedelme, illetve az, ahogy Európa mind Amerikában, mind Afrikában egyre nagyobb területeket vont uralma alá. „Míg az amerikai őslakosokban a betegségek korai formáit azonosítottuk, az európaiaknak volt kulcsszerepük a világszintű elterjesztésükben” – tette hozzá Bos.

A kutatási eredmény persze súlyos kérdéseket is felvet: mik voltak akkor azok a csontelváltozások, amelyeket Amerika meghódítása előtti évszázadokban élt európaiak maradványain találtak, és eddig a szifilisz vagy valamely rokona jeleinek véltek? Johannes Krause szerint a genetikai vizsgálatok tudnak majd erre is választ adni.