Hemzsegtek a ragadozók 130 millió éve

A kréta időszak elején élt csúcsragadozók megették volna reggelire a mai kardszárnyú delfineket.

A Zoological Journal of the Linnean Society folyóiratban számolt be a McGill Egyetem kutatópárosa egy olyan korszak tengeri élővilágáról, amely megalapozta a mai tengeri ökoszisztémák sokszínűségét. A kréta időszak elején, nagyjából 130 millió éve a mai Kolumbia területét egy tenger szelte ketté, amelynek ősállatai ma az ország fosszíliáit gyarapítják.
A kanadai kutatók e korban élt tengeri élővilágot tárták fel, annak egyes szereplői egymáshoz fűződő viszonyát, vagyis azt, hogy ki kit falt fel.
Jelenleg a tengeri ökoszisztémák táplálkozási láncában legfeljebb 6 szint található, a legfelső szinten olyan csúcsragadozókkal, mint a nagy fehér cápa, az ámbrás cet vagy a kardszárnyú delfin.
A mezozoikumban (251,9 – 66 millió éve, a perm végi kihalástól a kréta végi kihalásig tartó korszak, vagyis a triász, a jura és a kréta időszakok során) a vízi, tengeri élővilágban afféle forradalom zajlott, amelyet jórészt a ragadozók gyarapodása jellemzett. E korban váltott az egészen ősi tengeri élővilág a modern élővilágra (annak közvetlen előfutáraira), jelentősen nőtt az a nyomás, amelyet a ragadozók kifejtettek az ökoszisztémákra.
Különösen a kemény vázas, mészvázas állatokra nehezedett a korábbinál nagyobb nyomás, mivel nőtt a vázaikat összeroppantani képes ragadozók száma. A mögöttes ok feltehetően az lehetett, hogy a Pangea szuperkontinens elkezdett feldarabolódni, hatalmas területű kontinentális self képződött, e sekély területeken pedig új élőhelyek jöttek létre. Emellett felmelegedés is zajlott, és a tengerszint is nőtt, szintén kedvezve a vízi élővilágnak.
E sekély tengeri környezetek egyike volt a mai Dél-Amerika északi régiójába benyúló tengerrész, az itt élt élővilágot Paja-ökoszisztéma néven említik, az ősmaradványok ugyanis a kolumbiai Paja-kőzetformációból kerültek elő. Ez helyszínen egykori folyótorkolati és tengeri környezet egyaránt megtalálható, így a vízi élővilág széles körben mutatkozik meg az ősmaradványokban is.
Plezioszauruszok, halgyíkok, plioszauruszok, őskrokodilok, ősi tengeri teknősök, csontos halak és egy cápa is falták a kisebb-nagyobb, jórészt gerinctelen zsákmányállatokat: puhatestűt, lábasfejűt, tengericsillagot, pörgekarút, korallt, tengerisünt, rákféléket. E folyamatok során mind a ragadozók sokfélesége megnőtt, mind pedig a velük élet-halál versenyét „futó” zsákmányállatoké is. A kutatók most az egyes állatok közti kapcsolatrendszert számszerűsítve mérték fel, hány szintből is állt a korabeli ökoszisztéma táplálkozási lánca.

E feladat nem könnyű, mivel csak olyan bizonyítékok állnak rendelkezésre, mint a csontmaradványokon talált harapásnyomok, vagy épp a ragadozók megkövült gyomortartalma. Számos különösen nagy jelentőségű, de nem túl komplex őslénytani lelőhely (lagerstätte) esetében, mint a kambriumi Burgess-pala, vagy az eocén kori messeli bióta esetében már felvázolták az ottani táplálkozási láncot. A Paja-formáció leletei közt most először tettek e módon rendet azonban, az egyes állatfajok (összesen 112) táplálkozásáról rendelkezésre álló ismereteink alapján.
A felmérésből kiderült, hogy a terület egykori élővilágát számos hatalmas, 10 méter körüli ragadozó, pl. plioszaurusz tartotta rettegésben, őket a 4 méteres vagy ennél nagyobb közepes méretűek követték, mint egyes halgyíkok és a kisebb plioszauruszok, a további ragadozók közt voltak a teknősök, vagy az apró fejű, hosszú nyakú és nagy testű elazmoszauruszok.

A kapott táplálkozási lánc modellt a kutatók összehasonlították a modern korunk legkomplexebb táplálkozási láncának tartott karibi korallzátonyokéval, és arra jutottak, hogy a Paja-formáció állatai egy szinttel magasabbra jutottak. Míg a karibi táplálkozási lánc 6 szintből áll, a Paja-formáció a kutatók számításai alapján 7-ből.
Ez azt is jelenti, hogy ma nincs olyan tengeri ökoszisztémánk, ami e téren felérne a 130 millió évvel ezelőttivel. A kutatók szerint e munka még csak a kezdet, mivel számtalan ősi ökoszisztéma vár még hasonló, táplálkozási lánc felmérésre, és majd csak ezeket követően érthetjük meg, hogyan alakult ki az ősi tengeri élővilágból a mai óceánok élővilága.