Kiderült, miként lett az embernek hosszú haja

Az ember evolúciója során a testét borító szőrzet legnagyobb részt visszafejlődött, a fején azonban ezzel ellentétes folyamat zajlott: hajunk egyre hosszabbá vált.

A valaha mért leghosszabb hajjal a Guinness Rekordok alapján Hszie Csiuping kínai hölgy büszkélkedhetett, neki 5,627 méteres haja volt, amit 1973-tól fogva növesztett. A jelenleg élő leghosszabb hajú rekorder csak 257,33 centis fürtökkel rendelkezik. No de minek kell az embernek a hosszú haj? Amellett, hogy nyilvánvalóan esztétikus és szexis is, ennél prózaibb oka is van annak, hogy megnőhet a hajunk. Egy újonnan, a British Journal of Dermatology folyóiratban publikált kutatás a hajunk hosszát szabályozó mechanizmusokat tárta fel.
Aki kapott már napszúrást, az sejti, mi történik a fejjel, ha túl hosszú ideig van forróságnak kitéve. Hajunk azonban, különösen, ha göndör, amikor átitatja a melegben képződő veríték, egy ideig képes hűteni a fejünket, és jelenleg ez a magyarázat a leginkább elfogadott arra, hogy a hajunk az emberré válás során megmaradt, szemben a szőreink zömével. A nagyobb haj lehetővé tette, hogy kevesebb veríték is elegendő legyen a fejünk hűtéséhez, ez pedig azt jelentette, hogy nem kellett annyit innunk.
Ebből a szempontból az a típusú göndör hajzat a legelőnyösebb, amellyel afrikai embertársaink rendelkeznek, így valószínűleg ez lehetett az „eredeti” hajtípus az ember evolúciója során. A többi hajtípus csak később alakult ki, valószínűleg elődeink terjeszkedésével, illetve a más emberfajokkal való keveredése során. A hajzatunknak azután a hőszabályozáson túl majd kulturális szerep is jutott, afféle másodlagos tulajdonságként.
Az, hogy egy hajszál meddig növekszik, nagyjából meghatározott idejű, átlag 5-7 évig tart, ám a testszőreink csak 3-4 héten át nőnek. Ezt, az anagén szakasznak nevezett aktív növekedést egy nyugalmi, katagén szakasz követi, a már kifejlődött hajszál egészséges esetben addig marad a hajhagymában, mígnem a következő, növekedésnek induló ki nem tolja onnan. Egy egér szőre 16 napig nőhet csak, míg a bajuszkái több mint 2 hónapon át.
Anyagcsere szempontból a hajnövekedés erőforrás-igényes feladat, így ahhoz, hogy valakinek szép, hosszú haja legyen, arra is szükség van, hogy az illető egészséges és jól táplált legyen. Emiatt válhatott a hajunk is fittségjelzővé, majd társadalmi elhelyezkedést, rangot hordozó testrészünkké. Az nem világos, mikortól alakultak ki a sűrű göndörtől eltérő, frizurakészítésre alkalmas hajtípusok, de a jégkor végi európai barlangokban már olyan hajábrázolásokkal – figurákkal és képekkel – lehet találkozni, amelyek erről is árulkodnak.
Jó néhány, a hajunkat meghatározó gént már ismerünk, például tudjuk, hogy a távol-keletiek egyenes haja valamikor 30 ezer éve, a mai Kína területén létrejött génváltozathoz köthető, ezt a gént vitték azután magukkal Amerika őslakosai is, a Bering-szoroson át. Ma már azt is tudjuk, hogy mely génnek köszönhető az, ha valaki férfias típusú kopaszodástól szenved, vagy ha extrém testszőrzete nő akármilyen testrészén. A haj és a szőreink hosszát az FGF5 gén határozza meg, ha ez hibás, akkor lehet például extrém hosszúságú szempillája valakinek. Ez csak néhány, a már ismert, hajunk növekedésében szerepet játszó génből.
Ahhoz, hogy valakinek mondjuk 4 méter hosszú haja nőjön, arra volna elméletben szükség, hogy 30 éven keresztül folyamatosan osztódjanak azok a mátrixsejtek, amelyek a hajhagymákban a hajszál növekedéséért felelősek. Ez azonban biológiailag lehetetlen. A kutatások azt mutatták, hogy akkor nőhet valakinek extrém hosszú ideig a haja, ha az érintett mátrixsejteket újabb és újabb „helyettesítő” sejtek váltják fel, amelyek a hajhagyma más régióiból vándorolnak ide, és veszik át a hajtermelés feladatát.
A normál hosszúságú, ám a többi emlőshöz képest igen hosszú hajzatunk esetében ezt a hosszúságot a hosszas növekedési szakasz teszi lehetővé. Míg más állatoknál a növekedési szakasz végét erősen szabályozzák az adott állatra jellemző génvariációk, az ember esetében ez a szabályozás kevésbé szigorú a fejbőrünkön. Gyakorlatilag úgy is tekinthetünk a hajhagymáinkra, mint olyan szőrtüszőkre, amelyekből kiszerelték a féket.
A hajnövekedés számos molekuláris részlete azonban még nem ismert, de talán a belátható jövőben ezeket is megérthetjük, és így gyógyíthatóvá válhatnak a hajunkkal kapcsolatos kóros elváltozások is.