410 millió éves korpafűféle kövületeit vizsgálták

Ha ősmaradványokra terelődik a szó, a legtöbben az állati maradványokra gondolnak, tengeri lények páncéljai, mészvázai, csontok, fogak lebegnek lelki szemeink előtt. Azonban a világunk a növények nélkül nem sokra menne, és azt is tudjuk, hogy a növényvilág is izgalmas maradványokat hagyott maga után. Ahhoz, hogy a bolygónk élővilágának működését megértsük, meg kell ismerni a növényeket is!

A növények mintegy 470 millió éve jelentek meg először a szárazföldön, nekik és a velük érkező gombáknak köszönhetően kezdett a későbbi, jelentősebb növényzetnek lehetőséget biztosító talaj kialakulni. A karbon időszakra (359-299 millió éve) már hatalmas erdők borították bolygónkat. Miként jutott el idáig a növénytakaró? Hogyan alakultak ki a ma élő növények, mik voltak és milyenek voltak ezek elődei?

Nemrégiben Kína déli részén egy korpafűféle kövületére bukkantak rá, amely az eddigi legapróbb ősi korpafű, amelyet ismerhetünk. A növényke csak 4,5 centis volt! A kínai kutatók a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban számoltak be a felfedezésről és annak jelentőségéről.

Korpafüvek ma is élnek körülöttünk, bár jelentőségük szinte elhanyagolható, azonban a karbon erdőségeit ezek a növények alkották. A szilur (444-419 millió éve) és a devon időszakban (419-359 millió éve), a szárazföldet ekkorra már meghódító növények hasonló evolúciós robbanáson estek át, mint a kambriumban a tengeri állatvilág.

Számos új növényi struktúra jött ekkoriban létre, mint a levelek, gyökerek, a gázcserenyílások, másodlagos szállító edénynyalábok. Bár a növények ekkor már sokfelé jelen voltak, de evolúciójuk lépéseit nem ismerjük igazán. Ezen segít a kb. 407-410 millió éve élt, egészen aprócska kínai korpafű. Az ősnövénynek a Zosterophyllum baoyangense tudományos nevet adták a szakemberek.

A Zosterophyllum igen ősi, már a szilurban megjelent korpafűféle növénynemzetség, és néhány képviselője teljességében megőrződött. Igazán csak ezek a teljes példányok segítenek megérteni a fejlődésüket, pont úgy, ahogy az állatvilágban is a minél teljesebb csontvázak alapján tudunk valós képet alkotni egy lény szerepéről. A most felfedezett aprócska korpafű is egészében őrződött meg, így megtudhattuk, hogy a növénykének mindössze 0,6-11 milliméteres hajtásain fejlődtek a spórái. A faj részleteinek segítségével összeállíthatták a kutatók a korpafüvek alapvető evolúciós történetét.

Ebből kiderült, hogy a sokszínű alaktani jellemzőkkel bíró ősi korpafüvek kétféle útvonalat követve fejlődtek, mivel kétféle élőhelytípus volt az otthonuk. A most feltárt aprócska korpafű (és a vele egy csoportba tartózók) zavart, turbulens körülményekhez alkalmazkodhatott a kutatók szerint. Ezek rövidebb élettartamúak is lehettek amellett, hogy kisebb méretűvé is fejlődtek csupán.

Egy vízparti élőhelyen, ahol gyakran betemette a hordalék a növényeket, észszerű volt a sarjadzással szaporodás is, amellett, hogy az ivaros szaporodással is képes volt terjeszkedni a növény. Az új fajjal egy időben, stabilabb környezetben élt rokon faj tízszer nagyobbra nőtt, és valószínűsíthető, hogy lassabban fejlődhetett, ám jóval hosszabb élettartamú is volt.

A két típus a szaporodásban is eltérhetett. A nagyobb termetűek nagyobb felületen tudtak fotoszintetizálni, ám mivel a korpafüveknek nincs levelük, a fotoszintézis a növényke „szárain” zajlik. Az egészen kicsike növénynek ekképp kis felület áll rendelkezésre az energiakinyeréshez, a nagyobb termetűeknek sokkal nagyobb, így a nagy termetűek a többlet energiát a hatékonyabb ivaros szaporodásra tudták fordítani. Ez a kétféle stratégia tette lehetővé a kutatók szerint, hogy ezek az ősi korpafüvek széles körben elterjedhettek, igen fontos részt vállalva a növénytakarónk kialakulásában.