Magyar kutatók vizsgálták a kutyák szaglását

Egy új tanulmányban az ELTE Etológia Tanszék munkatársai a családi kutyák szaglási képességeit elemzik – olvasható az egyetem közleményében. A szakértők több mint 500, különböző fajtához sorolható példányt vontak be a vizsgálatba, a csapat arra volt kíváncsi, hogy az eredetileg szaglásra (pl. kopók), együttműködésre (pl. juhászkutyák) vagy mindkettőre (pl. vizslák) szelektált fajták között van-e különbség a keresési teljesítményben. Emellett azt is elemezték, hogy az állatok kiképzettsége és személyisége befolyásolja-e az eredményességet.

A vizsgálatban egy egyszerű, de hatékony tesztet, a természetes keresési feladatot alkalmazták, amelyet korábban farkasoknál is sikeresen használtak. A teszt során a kutyáknak egy cserépsor egyik eleme alatt elrejtett jutalomfalatot kellett megtalálniuk tréning nélkül, pusztán a táplálékszerző ösztönükre hagyatkozva.

A kísérletet egy kísérletvezető figyelte, aki nem tudta, hol van az elrejtett falat, így objektíven rögzítette, ha a kutya spontán jelzett-e valamelyik cserépnél. A feladat három nehézségi szintből állt, az első csupán előtesztként szolgált, ebből kiderült, hogy a kutyák megértették-e a feladatot, motiváltak voltak-e, és nem próbálkoztak-e alternatív módszerekkel. A harmadik szintet teljesítők voltak a legjobbak.

„Az eredmények azt mutatták, hogy a funkcionális kategóriák szerinti fajtacsoportok között nem volt különbség a sikerességben, viszont az egyes fajták teljesítménye jelentősen eltért egymástól. Ez arra utal, hogy a szaglási képességet inkább a fajtaspecifikus tulajdonságok befolyásolják, mint a tágabb fajtacsoportok jellemzői” – mondta Salamon Attila, az ELTE NAP Szaglás Kutatócsoportjának kutatója, a tanulmány első szerzője.

Érdekes, hogy a terelésre szelektált border collie-k jobban teljesítettek, mint a golden retrieverek, a magyar/német vizslák vagy a basset houndok/vérebek, amelyeket hagyományosan vadászatra, azaz részben szaglóképességre szelektáltak.

Gyorsaság tekintetében a beagle volt a győztes, ők hamarabb találták meg az elrejtett jutalomfalatot, mint a border collie-k, basset houndok/vérebek, golden retrieverek, labradorok és cocker spánielek.

A magasabb szinten képzett kutyák nem teljesítettek jobban, sőt, meglepő módon lassabban találták meg a jutalomfalatot a feladat során. Ennek hátterében az állhat, hogy számukra ez a játék túl egyszerűnek tűnhetett, keresték benne a feladatot, így elbizonytalanodtak. Pont, mint ahogy a hallgatók is sokszor lefagynak a legegyszerűbb kérdésnél egy bonyolult vizsgán. A kutyák személyisége is szerepet játszott a sikerben: azok amelyeket a gazdák fogékonyabbnak találtak általában a tréningre, fajtától függetlenül jobban teljesítettek.

„Kimutattuk, hogy a kutyák »orrjóságán« kívül milyen genetikai és környezeti tényezők lehetnek hatással a sikerességükre még egy ilyen egyszerű feladatban is. Eredményeink segíthetnek ezen tényezők szerepének jobb megértésében, a Természetes Keresési Feladat pedig segítséget nyújthat fiatal, tapasztalatlan kutyák szaglással kapcsolatos feladatokra történő kiválasztásához” – összegezte Gácsi Márta, a kutatás vezetője.