Kiderült, mi a jó és mi a rossz a vakarózásban

A vakarózás jó érzést kelt az emberben, így feltételezhető, hogy valamiféle haszna is lehet. Egy újonnan, a Science folyóiratban megjelent kutatási eredményben arra derített fényt egy amerikai csoport, hogy mi is zajlik ilyenkor, és miért jó, vagy épp nem jó ötlet megvakargatni a szúnyogcsípéseinket.

A szúnyog csípését vagy a kullancsét általában észre se vesszük, csak később kezd el viszketni a csípés helye. Azzal azonban, ha vakargatni kezdjük, a pillanatnyi enyhülést rosszabbodás követi, vagyis csak még jobban fog viszketni a kérdéses hely. Ráadásul ez nemcsak a csípésekre vonatkozik, hanem mindennemű bőrelváltozásra, ami viszket. A kutatást a Pittsburghi Egyetem ismertette.

A kutatók egerek segítségével vizsgálták meg a kérdést, és arra jutottak, hogy a vakargatás gyulladást és bőrduzzanatot vált ki bennük. „Első ránézésre ellentmondásnak tűnhetnek ezek az eredmények: ha káros a viszkető bőrt vakargatni, akkor miért kelt jó érzést?” – mondta Daniel Kaplan professzor, a kutatás egyik vezetője.

„A vakarózás gyakran igen élvezetes dolog, ezért a kialakulásához valamiféle evolúciós előny kellett társuljon. A kutatásunk segít feloldani ezt az ellentmondást azzal, hogy kiderítette, a vakarózással a bakteriális bőrfertőzések ellen védjük magunkat.”

A kísérletekben érintett egerek az allergiás kontakt dermatitisz nevű betegségben szenvedtek – ez egészen gyakori, ennek köszönhetően viszket és gyulladt az ember bőre, ha olyan dolog érinti meg, amire allergiás. Ilyen lehet fém, például a nikkel, vagy valami vegyi anyag, esetleg növény érintése (hazánkban ilyen a nagyezerjófű).

A bőr kipirosodik, megduzzad, és fel is hólyagosodhat, ha az allergizáló anyaggal érintkezik. Ha ezt a gyulladt, viszkető bőrfelületet megvakargatjuk, azzal rosszabbodni fognak a tünetek: még jobban viszket, nagyobb területet érint és lassabban is gyógyul.

A kutatásban kétféle egeret használtak, egyik normál módon viszketett, a másiknak azonban hiányoztak a viszketést érzékelő neuronjai, így nála nem jelentkezett viszkető érzés sem, amikor kialakult az allergiás bőrgyulladása. A viszkető egérnek, ha engedték, hogy vakargassa az érintett bőrfelületet (a fülén), akkor az még inkább beduzzadt, és a vizsgálatok alapján ezzel együtt a gyulladásra odasereglő neutrofil nevű fehérvérsejtek száma is megugrott.

Ha a viszkető egerekre olyan gallért tettek, mint a műtétek után a cicákra, kutyákra szokás, amivel megakadályozták, hogy vakarózzon, a gyulladás jóval csekélyebb volt. Szintén gyengébb volt a gyulladás, ha azokat az egereket vizsgálták, amelyek megfelelő idegsejtek hiányában nem tudtak viszketni.

A további kísérletekkel azt is kiderítették, mi módon képes a vakarózás odacsalogatni a neutrofil sejteket a gyulladt területre. Arra jutottak, hogy ezek egyrészt maguknak az allergéneknek érik el azzal, hogy közvetlenül aktiválják a hízósejteket, amelyek hatására kialakul a gyulladás és a viszketés. Azonban vakarózáskor még egy plusz toborzás zajlik, egy másik útvonal révén ismét aktiválódnak a hízósejtek.

A hízósejtek szerepe nem korlátozódik az allergiákra és más gyulladásos bőrproblémákra, hanem a baktérium- vagy más fertőzések elleni védekezésben is igen fontosak. Emiatt felmerült a kutatókban, hogy a vakarózás esetleg a bőrmikrobiom összetételére is hatással lehet. További kísérletekből kiderült, hogy igazuk volt: a vakarózás hatására csökkent a bőr fertőzéseiben leggyakoribb kórokozó, a Staphylococcus aureus mennyisége.

Dr. Kaplan hozzátette, hogy bár valamilyen szempontból előnyt jelenthet a vakarózás e baktérium elleni védekezésben, ám a hátrányok mégis nagyobbak, különösen akkor, ha a viszketés maga krónikus. Azonban az eredmények alapján talán sikerül számos gyulladásos bőrprobléma ellen fellépni majd azzal, hogy a hízósejteket célozzák meg a kezelésekkel.