Kormeghatározásra is használhatók a megkövült cápafogak

Egy kutatócsoport a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology folyóiratban számolt be arról a módszerről, amellyel a cápafogakat fel lehet használni az ősmaradványok kormeghatározására. A módszer a fogak zománcába beépült stroncium-izotópokon alapul, és további, a kövület fosszilizációjának körülményeire utaló adatokat lehet kinyerni a ritkaföldfémek vizsgálatával.

A stroncium olyan nyomelem, amelynek mennyisége az óceán vizében időlegesen változik, más korokban más mennyiséget tartalmazott a víz. A vízben lévő stroncium azután beépül az élőlényekbe, no és persze az üledékekbe is. A kutatást a The Conversation ismertette.

Ennek köszönhetően a paleontológusok világszerte képesek összeállítani egy globális stroncium-időskálát, majd így összehasonlítani az egyes időszakok élővilágát. Amellett, hogy az időskálát fel tudják a stroncium alapján állítani, a korabeli körülményeket is segít megismerni. Mivel az óceánban lévő stroncium-izotópok mennyisége függ az éghajlattól, az eróziós folyamatoktól, és más, a tengerben és a szárazföldeken zajló eseményektől, így ezekre is lehet következtetni a változásokból.

A stroncium alapú kormeghatározásnak azonban korlátai is vannak. Míg a nyílt tengeri területeken teljes értékű információt nyújt, addig a partok közeli élőhelyeken sok más tényező, például folyóvizek és azok hordaléka is befolyásolhatja a mennyiségét. Ez pedig bizonytalanná teszi a segítségével meghatározható kort. További kitétele a pontos kormeghatározásnak, hogy a vizsgált kövületnek nem szabadott fizikai vagy kémiai átalakuláson átesnie, holott ez igen gyakori a fosszilizáció során.

A kutatóknak most azt sikerült igazolniuk, hogy a fosszilis cápafogak védettek az efféle átalakulásokkal szemben, a felszínükön lévő fogzománc jellegű rétegnek köszönhetően. Mivel a cápák immár 400 millió éve itt élnek, és minden egyes példány fogak ezreit növeszti majd veszíti el, igen nagy mennyiségben marad utánuk e remek nyomjelző.

A kutatók e fogak külső rétegéből vett kis mintákat tudtak elemezni, majd a kapott adatok alapján meghatározni, hogy a fog lelőhelye milyen korból származik. (Ugyanezt persze a világ más tájain is el lehet végezni.)

A Floridai Természettudományi Múzeumnak 115 ezer darabos cápafog gyűjteménye van, amelyeket kizárólag floridai területen szedtek össze. A mostani kutatásban két kiemelt lelőhelyről (Montbrook, Palmetto) származó fogakat mértek fel, amelyek az elmúlt 23,5-2,6 millió évben jöttek létre. E korban hatalmas átalakulás zajlott az élővilágban amiatt, hogy a klíma is átalakult. A fogak megállapított kora alapján a lelőhelyeket is datálni lehetett, és így kiderült, hogy a két helyszínt 600 ezer év választja el egymástól. Korábban, emlős ősmaradványok alapján egykorúnak vélték őket.

Észak- és Dél-Amerika elkülönültek mindaddig, míg a panamai földhíd ki nem alakult, kb. 5 millió éve. Ez az az időszak, amikor a két kontinens élővilága keveredni, vándorolni kezdett, az északi fajok eljutottak délre, a déliek pedig északra. A két kérdéses lelőhely is erre az időszakra eső leleteket mutat, Mountbrook 5,85 millió éves, Palmetto pedig 5,22 millió. A pontos kor ismeretében például kiderült, hogy egy lajhárféle, amely csak a fiatalabb lelőhelyen található, e két időpont közt érkezhetett el Észak-Amerikába