Az ember fülizmai is mozognak, ha intenzíven figyel

Vannak ugyan, akik tudják szándékosan mozgatni a fülüket, de ez afféle cirkuszi mutatványszámba megy – egy egy baráti kört jól el lehet vele szórakoztatni. Azonban a fülünk izmai nem azért jöttek létre sok millió év evolúciója útján, hogy mosolyt csaljunk a barátaink arcára. Egy nemrégiben, a Frontiers in Neuroscience folyóiratban közzé tettkutatásban arra derült fény, hogy bizony a mi fülünk izmai is mozognak, ha intenzíven figyelünk valamire. A kutatást a kiadóvállalat ismertette.

Emlős őseink számára a fülmozgató izmok azt tették lehetővé, hogy behatárolják egy hang forrását anélkül, hogy a fejüket el kellene fordítani. Ezek az izmok feleltek azért is, hogy milyen alakú a fülkagylónk, amely egyébként a hangokat a dobhártya felé vezeti.

Azonban már mintegy 25 millió éve, az ember elődeiben jelentősen visszafejlődtek ezek az izmok, és egészen eddig úgy tudtuk, hogy nem is használjuk őket ma már semmire (kivéve mások szórakoztatását). Egy nemzetközi kutatásban azonban feltárták, hogy ez a látszat csal: ha igazán oda kell figyelnünk valami hangra, aktiválódnak a fülmozgató izmaink.

A kutatók 20 egészséges embert vizsgáltak meg, ehhez az izmok elektromos aktivitását mérték meg az elektromiográfia módszerével, a bőrre tapasztott érzékelőkkel. Három nagyobb izom felelős a fülünk mozgatásáért, ezek közül különösen a fülünk felett lévő musculus auricularis superior nevű izomban észlelték a legnagyobb aktivitást a vizsgálatok során.

A kutatók egy hangoskönyvet játszottak le az alanyoknak, különféle nehezítésekkel. Ezek során a hangoskönyv mellett hallottak más beszédet is, eltérő irányokból. Minden alany 12-szer öt percet hallgatott végig, amelyek háromféle nehézségi szintet képviseltek.

A három fő izom (a fül előtt, mögött és fölött elhelyezkedők) eltérő módon reagált. Míg a hang irányával a fül mögötti izom aktivitása függött össze, addig a feladat bonyolulttá válását a felső mozgató izom aktivitása jelezte. Vagyis, minél kevésbé tudta az alany elkülöníteni a hangoskönyv szövegét a lejátszott másik szövegtől, annál inkább használta ezt a felső fülizmát.

A kutatók által regisztrált izommozgás rendkívül kicsi volt egyébként, így valószínűleg nincs észlelhető hatása arra, hogy mennyit hall meg valaki abból, amire így figyel. Azonban annak ellenére, hogy 25 millió éve elcsökevényesedtek ezek az izmok, a szervezetünk mégis próbálkozik azzal, hogy használja őket, ha szükség van rájuk.

Egyelőre csak egy fiatal, jó hallású alanyokból álló kis csoporton vizsgálták ezt, így ahhoz, hogy esetleg valami gyakorlati haszna is lehessen az eredménynek, sokkal több alanyt kellene vizsgálni, más korcsoportokból, és nem csak tökéletes hallásúakból egyaránt. Elképzelhető, hogy a hallásproblémákban is van szerepe ezen izommozgásoknak, de ennyi vizsgálatból ezt még nem lehetett feltárni.