Kütyük és gyermekeink: így segíthetünk

Mit is jelent az interneten kommunikálni? Az internetes interakciók a szöveges és hangüzenetek váltásaiból állnak, melyet többnyire ismerőseinkkel folytatunk. Olyan is előfordul, hogy sokszor ismeretlen vagy a személyazonosságukat ilyen-olyan okból rejtő felhasználók számunkra nem ismert vagy tévesen értelmezett célú beszélgetésekbe bonyolódnak velünk.

Ez már első hallásra is maga a káosz, főleg tizenévesként. Játszmák, csúsztatások, örömök és csalódások, vágyak és félelmek vagy éppen bosszúságok: ezek mind ott vannak jó ideje az interneten, tizenévesként megfelelően kezelni őket, főleg segítség nélkül, szinte lehetetlen. De egy fiatal, egy serdülőkorban lévő kiben bízhat, ki az, aki a legjobbat akarhatja neki, ki az, akihez fordulhat ilyen esetekben?

Elsősorban a szüleihez.

Szülőként kötelességünk gondoskodni a gyermekeink nemcsak fizikai, hanem érzelmi egészségéről is, hiszen az interneten tartózkodásuk félretájékozódáshoz, zavaró tartalmakhoz vagy káros társadalmi összehasonlításokhoz vezeti őket.

A szülőség egy életen át tartó tanulás és feladat is egyben, ahol mindig lépésekkel kell előre gondolkodni, ami korántsem egyszerű. Szülőként gyerekeinket óvjuk a kábítószer minden formájától, sőt foggal és körömmel küzdünk, hogy ne kerüljenek „rossz” társaságba, viszont lehetséges, hogy kevésbé gondoljuk veszélyesnek az általuk felkeresett internetes tartalmakat, mert nem mindannyian ismerjük fel a közösségi média gyerekeinkre ható személyiségtorzítását.

Ha fel is ismerjük, vajon mit tegyünk? A szülő mégsem egy digitális diktátor, nem lehet a célunk, hogy „Nagy Tűzfalat” építsünk a gyerekünk és az internet közé – mint, ahogyan a kínai kormány tette népével, azaz a fiaival és lányaival, még ha részben más megfontolásból is – így marad a kockázat. Vajon mindezek tükrében mégis milyen tanácsokat adhatunk a serdülőkorban lévő gyerekeinknek, mégis mit kell tennünk nekünk, szülőknek, amikor közelednek az online tér felé?

Változatos megállapítások

Válaszokat kaphatunk többek között egy 2017-es tanulmányból, melynek eredményeihez 120 ezer serdülőkorban lévő fiatal válaszainak elemzése során jutottak az Oxford Internet Institute pszichológusai. Miután végeztek a kontrollcsoport adatainak ellenőrzésével, derült csak ki, hogy a helyzet merőben más, mint amire számítottak. A mentális egészségük minőségében az eredmények arra világítottak rá, hogy azok a fiatalok, akik nem vagy csak minimális időt fordítanak a különféle technikai vívmányokra és internetes tartalmakra azokkal szemben, akik használják az internet kínálta lehetőségeket, nem volt lényegi különbség.

A publikáció arra nem terjedt ki, hogy valamilyen mentális állapot vezet-e a kütyük használatához vagy a használatuk vezet-e bizonyos mentális állapotokhoz, esetleg további meg nem fontolt tényezők mozgatják a tűt mindkettőnél.

Forrás: Pixabay

Más tanulmány viszont teljesen más eredményre jutott, mivel sikerült beazonosítania a túlzott okostelefon-használat és a pszichiátriai diagnózisok, köztük az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) és az OCD (obszesszív-kompulzív zavar) közötti társbetegségek bizonyítékait. Az eredmények, melyeket 2021-ben 84 korábbi publikáció adataiból merítettek a következők:

• Komorbiditás (társuló betegségek együttes előfordulása) depresszióval, szorongással, OCD-vel, ADHD-vel és alkoholfogyasztási rendellenességgel.
• A túlzott okostelefon-használat a kognitív- érzelemszabályozás, az impulzivitás, a kognitív funkciók károsodása, a szociális hálózatoktól való függőség, a félénkség és az alacsony önbecsülés nehézségeivel jár.
• Az orvosi problémák közé tartoznak az alvási problémák, a csökkent fizikai erőnlét, az egészségtelen étkezési szokások, a fájdalom, a migrén, a csökkent kognitív kontroll és az agy szürkeállományának térfogati változása is.

A helyzet rossz és minden nappal csak súlyosbodik.

Kütyüfüggőség

A gyermekek a legsebezhetőbb felhasználók, mert a közösségi média jóváhagyásán keresztül keresik az elismeréseket és a dopaminadagokat. Még a Common Sense Media 2016-os jelentése is megállapította, hogy az amerikai tizenévesek 50% -a „rabnak érzi magát” a mobileszközöktől, és a szülők 59%-a véli úgy, hogy gyermekeik rabjai az eszközeiknek.

Ugyanez a felmérés azt is kiderítette, hogy a tizenévesek 78%-a legalább óránként ellenőrzi eszközeit. A közelmúltban a Pew Research 2018-as jelentése megállapította, hogy az amerikai tinédzserek 95%-a rendelkezik okostelefon-hozzáféréssel, és 45%-uk „szinte folyamatosan” használja is az internetet.

A King’s College London 2019-es tanulmánya szerint az Egyesült Királyságban becslések alapján minden negyedik gyermek és fiatal viselkedési függőséggel összhangban használja okostelefonját. A tinédzserkori depresszió és öngyilkosság aránya az elmúlt évtizedben az egekbe szökött, olyannyira, hogy most a tinédzserek között globálisan mentális egészségügyi válságot tapasztalunk.

Eközben az Egyesült Államokban a mentális egészséggel foglalkozó kutatók megfigyelték, hogy a depresszió tünetei, az öngyilkossági kockázati tényezők és az öngyilkossági arány a tizenévesek körében meredeken nőtt 2012-ben, ami egybeesett az okostelefon-birtoklás felgyorsulásával, különösen a fiatalabb generációk körében. Egy-egy ilyen tanulmány vagy cikk megjelenését követően a kommentelők szokása rámutatni, hogy a korreláció nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést, habár ezek egyértelműek, kritikus hozzáállásuk leginkább a saját életükből vett mintákkal történő összehasonlítással magyarázható.

Egy, 6 és 16 év közötti gyermekek szüleinek bevonásával készült tanulmány – melybe 1500 főt vontak be – arra világított rá, hogy 70%-uk kétségbeesetten szeretné gyermekét többet kivinni a szabadba, míg 63%-uk nehezen tudja gyermekét levenni a készülékről és velük a szabadba menni. Az Egyesült Királyságban a fiúk körülbelül 12% –áról úgy gondolták 2020-ban, hogy videójáték-függő.

Forrás: Pixabay

Az okostelefonok kialakításuknál fogva egyfelhasználós eszközök, így ösztönzik az egyéni tevékenységet a társadalmi interakció rovására. A közösségi média és az azonnali üzenetküldés általános jelenléte ellenére a gyerekek magányosabbnak érzik magukat, mint valaha, a tizenévesek egyharmada számolt be magányosságról az iskolában, szemben a 2000-es évek egytizedével.

Megint más kutatások arra jutottak, hogy nincs elegendő bizonyíték a fiatalok mentális problémáinak és a közösségi média használatának összekapcsolására. Azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a képernyő előtt töltött idő és a mentális állapot vizsgálatához új tudományos megközelítések szükségesek, mivel a jelenleg használt módszerek tökéletlenek. De vajon a reményen kívül – ami nem lehet taktika – létezhet-e megoldás erre a világméretű mentális helyzetre?

Szülői technikák

Szülőként át kell gondolnunk, hogy miként férjen hozzá tizenéves gyermekünk a különféle digitális eszközökhöz.

• Hol használja őket és mikor?
• Vajon az adott képernyőhasználat szándékosan olyan tevékenységek gazdagítására irányul, mint a tanulás, a barátokkal való kapcsolattartás vagy a hobbi?
• Vagy csak esztelenül, összefüggéstelenül görgeti például a közösségi média hírcsatornáit?
• Vajon a tizenévesek hajlandóak-e követni vagy megszegni a szülői stíluson alapuló eszközhasználati szabályokat?

A kutatók tizenéveseket kérdeztek az autoriter (ellentmondást nem tűrő, hatalmaskodó) és a bűntudatkeltő szülői stílusról, valamint az általuk autonómia-támogató szülőségnek nevezett magatartást. Ebben a megközelítésben a szülő megvitatja a szabályokat a tizenévesekkel, meghallgatja aggodalmaikat és elismeri önrendelkezésüket. Ez nem teljesen megengedő technika, mivel a szülők még mindig határokat állítanak fel és érvényesítenek, de ezt kommunikációval és kapcsolódással teszik.

A kutatók azt találták, hogy az autoriter, az autonómiát támogató és bűntudatkeltő körülmények között élő tizenévesek is hajlandóságot mutattak arra, hogy lázadjanak a szabályok ellen. (Igen, a gyerekek alapvetően ilyenek, feszegetik a határokat.) Ennek ellenére volt fontos különbség: az autonómiát támogató családok arról számoltak be, hogy kevésbé volt valószínű, hogy gyerekeik elrejtik az eszközeik használatát és hajlandóbbak is beszélni azok kihívásairól.

Az alapvetésnek annak kell lennie, hogy olyan helyzetet teremtsünk a családunkban, hogy ha bármi baj történne, akkor igenis beszélhetnek velünk, szülőkkel. De segíthetünk azzal is, ha elmondjuk, hogy mely weboldalak elfogadhatók és, hogy például miként lehet biztonságosan információkat keresni.

Úgy kell felállítani a határokat, hogy eközben teret hagyunk a gyereknek a kapcsolatai, a hobbijai fenntartására offline és online is.

Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a képernyő előtt töltött idő ne zavarja az alvást, a fizikai aktivitást, a barátokkal és rokonokkal való valós idejű kapcsolódást sem.

Magunkért is tehetünk

Mindenesetre célszerű lenne, ha a szülők a tizenéves gyermekeikkel együttműködve határozhatnák meg, hogy hogyan állítsanak fel egészséges határokat digitális eszközeik használatára, azonban a szülők akkor biztosan nem tudnak megfelelni ennek a kihívásnak, ha úgy közelítik meg az online világot, mint egy mesebeli sötét erdőt, mely tele van elmondhatatlan borzalmakkal.

A tény az, hogy minden családi helyzet egyedi, és minden tinédzser igényei eltérőek, ezért figyelembe kell venni, hogy a tinédzser offline élete miként befolyásolja az online küzdelmeit és sikereit. A rossz hír, hogy ha még találna is egy éppen megfelelő megoldást, az gyorsan elavulttá válhat, mert a gyermeke kora, igényei megváltoznak, ráadásul az egész digitális világ is fejlődik.

Ez rendben is van, hiszen a jó szülőség nem a tökéletes körülmények megteremtéséről szól, hanem arról, hogy a szülő megmutatja gyermekének, hogyan alakítson ki egészséges szokásokat, tartson fenn kielégítő kapcsolatokat, és miként maradjon rugalmas a tökéletlen online – és az offline – világgal szemben. Ha most félretesszük az életkorunkat, mindannyian tehetünk magunkért a közösségi médiában.

Ehhez azonban tudnunk kell, hogy az influenszereket azért fizetik, hogy posztoljanak, bizonyos dolgokat viseljenek, vagy bizonyos módon nézzenek ki. A különféle márkák fizetnek azért, hogy hirdetésekkel célozzanak meg. Az emberek megjelenését megváltoztató szűrők és alkalmazások is gyakoriak, és rendszeresen arra használják őket, hogy az emberek másképp nézzenek ki, mint a való életben. Az ismerősök pedig csak a legfontosabb pillanataikat teszik közzé, és akkor osztják meg, amikor a legjobban érzik magukat.

Számunkra a legfontosabb mindig az érzés, hogy az adott tartalom megtekintése után hogy érezzük magunkat. Ha nem jól, akkor az adott tartalomtól ideje megválnunk. A hírfolyamunk legyen számunkra vonzó, ezért nem árt egy nagytakarítás, ahol bizonyos profilok követői leszünk vagy éppen az ellenkezője.

Forrás: Pixabay

Ezért megfontolandó például az olyan profilok követése, mint a fotósok, akik a természetről készítenek képeket, a szakértők, akik motivációs idézeteket tesznek közzé, emberek, akik empátiát mutatnak az élet hullámvölgyeiben, vagy akár valamilyen oktatási célú tartalom, hogy tájékozottabbnak érezzük magunkat.

És, hogy mit tehet a társadalom az egyénért, az állampolgáraiért?

Tisztában kell lenni, hogy a közösségi médiaszolgáltatók úgy fejlesztették ki a platformjaikat, hogy az számukra anyagi hasznot eredményezzen. Ahhoz, hogy az embereket a képernyők elé szögezzék, mindent elkövetnek, sőt gyakorlatilag egy folyamatos pszichológiai kísérlet alanyai vagyunk.

A helyzet csak akkor változik, ha tudományosan igazolhatóvá válik a mentális egészség és a képernyő előtt töltött idő káros hatása. Mivel a legnagyobb tömegeket elérő és azokra mentális hatást gyakorló helyzetről beszélünk, célszerű lenne egészségügyi pénzügyi alapot létrehozni hatásos megelőzési és kezelési programok elindítására.