Az eukaliptuszfákat 52 millió éve ugyanolyan rovarok eszik

Az eukaliptuszfák ma dél-ázsiai és ausztrál élőhelyek lakói, azonban 52 millió éve még Dél-Amerikában éltek, ahonnan mára már kipusztultak e fák. A legősibb ismert eukaliptusz-fosszília patagóniai, és számos más déli féltekei fajjal együtt egykor a Gondwana szuperkontinensen alakulhatott ki. A patagóniai eukaliptuszok megkövült levélmaradványai azonban több érdekességet is tartogatnak: olyan rovarrágások nyomát, amilyennel ma is találkozhatunk ausztrál eukaliptuszfákon. A New Phythologist  folyóiratban közzé tett kutatásról a Pennsylvania Állami Egyetem számolt be.

A kutatók 284 levélfosszíliát vizsgáltak át az 52 millió éves patagóniai, egykori esőerdei lelőhelyről (Laguna del Hunco), majd az ezeken talált rovarrágás-nyomokat összehasonlították a mai nedves,, párás erdőkben élő eukaliptuszfák levelein találhatóval. Ez utóbbiakból több mint tízezer növénygyűjteményi példányt vizsgáltak át. A vizsgálatokból úgy tűnik, a rovarok követhették kedvenc fáikat Dél-Amerikából Ausztráliába.

A kutatók számos különféle rovar nyomát azonosították, például külső rágásnyomokat, gubacsokat, illetve a levél szövetét belülről rágó aknázó rovarok nyomait. Ugyanilyenekkel lehet ma is találkozni, ha az ember találomra felmarkol néhány levelet például egy park fái alól.

Mivel maguk a rovarok nem maradtak fenn a fosszilis levelekkel együtt, azt nem tudhatjuk, hányan falatoztak az 52 millió évvel ezelőtti eukaliptuszfákon. A mai eukaliptuszoknak viszont akár 15-20 ezer -féle rovar is fogyaszthatja valamely részét, ám ezek legtöbbjéről nem sokat tudunk.

Sok ilyen mai rovarról viszont tudjuk a levélrágások alapján, hogy hol fordul elő gyakrabban. Ha olyan rágásnyomokra koncentrálnak a kutatók, amelyek már az ősi leveleken is előfordultak, akkor olyan rovarokat találhatnak, amelyek ősei együtt érkezhettek az eukaliptuszokkal.

Itt azért érdemes megjegyezni, hogy nagyon jól tudjuk, a konvergens evolúció rendkívül megtévesztő lehet, hajszálra azonosnak tűnő „tüneteket” produkálhatnak egymástól teljesen független, nem rokon fajok is. Könnyen előfordulhat, hogy a hasonló rovarrágás tettese egészen más volt 52 millió éve, mint ma.

A kutatók a fosszilis levelekben 10 különféle aknázó rovar rágását, 5 különféle gubacsot, egy felszíni szívogatás nyomát (pl. kabócafélék), valamint 12 -féle külső rágás nyomát azonosították, ezek jelentős részét csak az eukaliptuszlevelekben. Ezek tehát úgy tűnik, kimondottan az eukaliptuszra szakosodott rovarok lehettek.

A modern rágásnyomok közt azok mérete, elhelyezkedése, alakzata szerint kerestek a fosszíliákból megismerthez hasonlókat a kutatók. Az aknázó fajok, illetve a gubacsokat létrehozó fajok jobban ragaszkodnak a gazdanövényhez, mint az általában a levelet kívülről megrágcsálók.

Fontos azt is tudni, hogy a megfelelő erdőségek folyamatosan fennállhattak a déli féltekén, persze itt nem pontosan ugyanazokról a helyekről van szó. Az eukaliptuszok az esőerdők peremterületein éltek és élnek ma is, ez pedig meglehetősen kiterjedt régió. Nagyon valószínű, hogy ez lehet a fennmaradásuk egyik titka is. Úgy is mondhatnánk, hogy a mai eukaliptuszligetek az ősi gondwanai eukaliptuszerdők jogutódjai.

Ezzel viszont érthető az is, hogy akár valóban ugyanazon rovarcsoportok maradhattak a leveleket fogyasztók, amelyek 52 millió éve is voltak. Rendkívül nehéz volna azonban ezeket azonosítani, mivel több száz növényevő rovarról tudjuk, hogy eukaliptuszt eszik, nagyon kevés pontos leírás (és ábra) van arról, hogy ennek milyen nyomai vannak.

A kutatók úgy vélik, nagy esély van arra, hogy eddig nem ismert rovarfajokra bukkanjon rá, aki a most átvizsgált modern kori rágásnyomok alapján meg tudja keresni a tettest, annak élőhelyén. Szinte kizárólag a gazdasági szempontból fontos néhány eukaliptuszfaj esetében ismerjük azokat a rovarokat, amelyek bizonyos típusú rágással károsíthatják a fát. A nem ültetvényezett, vad eukaliptuszfajok esetében gyakorlatilag a nullához közeli a tudásunk.