Veszélyes helyre épül Indonézia új fővárosa

Dzsakarta Jáva északi részén található, 1600 éve lakott, mi Batávia néven ismerhettük meg, ugyanis évszázadokig holland gyarmat volt. Ma Délkelet-Ázsia legnagyobb metropolisza. A szigorúan vett fővárosi területen „csupán” 11,3 millióan élnek, de a teljes nagyvárosi terület lakossága meghaladja a 32 milliót.

A város nemcsak túlnépesedett ennek minden társadalmi és logisztikai problémájával, de igen veszélyes mértékben süllyed is. Az új főváros Borneó szigetén, Kelet-Kalimantan tartományban épül, a helyén már kivágtak számos faültetvényt (már rég nem őserdő volt itt…), és megkezdték az épületek felhúzását is. Az első lakókat néhány év múlva várja majd a város – számolt be a Science. 

Nusantara városa, avagy teljes nevén Ibu Kota Nusantara (az Ibu Kota annyit tesz: főváros) azonban nem lesz a legegészségesebb helyszín: a nedves trópusi környezet a malária és más, szintén vérszívók terjesztette betegségek melegágya. Nemrégiben egy kutatás számolt be ezekről a kockázatokról a Nature Communications folyóiratban felmérve, mivel járhat, ha a maláriamentes Dzsakartából embereket költöztetnek ide.

A várostervezés során nagy figyelmet fektettek arra, hogy a város klímabarát legyen, legalább 75 százalék zöldterülettel a fővárosban. Ez a sok zöld itt a trópusi környezetben azonban egyúttal azt is jelenti, hogy a maláriát és más betegségeket terjesztő állatok számára is jó élőhely marad a város területe.

A malária egy ritka, e régióban lévő formája, amely a Plasmodium knowlesi kórokozóhoz köthető, kimondottan jól érzi magát az itteni degradált erdőkben. Ezekből pedig bőven van Délkelet-Ázsiában. Ha egy ilyen környezetben előzetes járványtani felmérés nélkül költöztetnek át embereket, az botorság.

A terület a korábbi (2014-2024) miniszterelnök, Joko Widodo választása volt, a rossznyelvek szerint azért, mert legfőbb támogatójának saját birtokai voltak a területen, ami egyébként egy elágazó folyókkal körbezárt, szigetvilág-szerű régió. Az új főváros projektjét a kezdetektől fogva számos ellentmondás övezte, bár ezek itthoni tapasztalatokkal nem túl feltűnőek. Alig két hónap alatt elfogadta a parlament a terveket, különösebb lakossági egyeztetések nélkül.

Widodo „erdei okosváros” névvel illette az építendő fővárost, amelynek építéséhez jogi kerülőutak révén sajátítottak ki őslakos területeket. A város környezetvédelmi ügyei egyelőre átláthatatlanok, és nincs rá garancia, hogy valóban olyan zöld lesz a város, mint amilyennek hirdetik.

Műholdkép a város területéről 2024-ben

Forrás: Earth Observatory

Indonézia lakosságának 85 százaléka maláriamentes területen él azzal a reménnyel, hogy a betegségtől 2030-ra teljesen megszabadulhat az ország. Jelenleg még évente 400 ezer eset van, bár jórészt az új guineai területen, azonban a második legfertőzöttebb régió pont Kelet-Kalimantan.

Borneó lakosságának alig negyede él itt, de a maláriás esetek 85 százaléka innen ered, ennek több mint fele pedig kimondottan az új főváros környezetéből. A malária problémája ismert, szerepelt az előzetes felmérésekben is a régió szúnyogbősége, és azóta az építőmunkások közt is előfordultak maláriás esetek, bár ezek zöméről azt állította az egészségügyi minisztérium, hogy másutt fertőződtek meg a munkások.

Különösen a Plasmodium knowlesi miatt aggódnak a szakemberek. Ezt a malária-kórokozót az 1930-as években fedezték fel (a maláriának világszerte több kórokozója van, amelyek egy-egy adott helyszínen honosak). Malajzia olajpálma-ültetvényeihez kiirtott őserdők helyén okozott jelentős járványveszélyt  a 2000-es években, azóta azonban számos másik délkelet-ázsiai országban is rábukkantak. E kórokozó ugyanolyan halálos maláriáért felel, mint a jól ismert Plasmodium falciparum.

Elsődlegesen a makákókat fertőzi meg, amelyek viszont kimondottan kedvelik azokat az erdőszéli területeket, amelyek emberi tevékenység hatására jöttek létre… Egyelőre az emberek között még nem képesek a szúnyogok átvinni e kórokozót (vagy csak nagyon rossz hatásfokkal), így közvetlenül a majmoktól viszik csak át az emberre. Azonban amiatt, mert természetes gazdái vannak (a makákók), megszabadulni se lehet tőle.

Az is bizonyos, hogy többféle, e kórokozó terjesztésére alkalmas szúnyog (Anopheles-faj) is él Kelet-Kalimantan területén. Az építkezések során kialakuló pocsolyák, kisebb vizes árkok más kórokozókat terjesztő szúnyogok (Aedes-fajok) otthonáuk szolgálhatnak. Ezek olyan betegségekért felelnek, mint a dengue-láz, vagy a zika- és a chikungunya-vírus okozta kór. Ez utóbbi kettőről egyelőre nincs információ, de ettől még létezhetnek, felmérést talán hamarosan tudnak majd végezni.

Az új főváros, még ha valóban furcsa dolgok is övezik az építkezést, arra talán jó lesz, hogy Indonézia végre komolyan vegye a malária elleni küzdelmet, és talán ezzel csökkenteni lehet az ország keleti és nyugati részének egészségügyi ellátása közti szakadék méretét is. A szakemberek azonban úgy vélik, ha nem tesznek megfelelő óvintézkedéseket, akkor a leendő lakosság válik majd áldozattá az új fővárosban.