Így alakult át egyik legfontosabb haszonállatunk

A háziasított állataink számos anatómiai változásra tettek szert az ember célzott tenyésztői munkája hatására, például a teheneink szarva kisebb lett, a termetük viszont nagyobb, vagy épp egyes bundaszínekre koncentráltak a tenyésztés során, mint a juhoknál a fehérre.

A házi sertések a vaddisznók háziasított változatai, eredetileg küllemükben se túlzottan különböztek vad őseiktől, névadó sertéik sötét színűek voltak, és bőrük se kisbaba-rózsaszín volt. A disznóinkat kb. 9000 éve kezdtük háziasítani, azonban ezt követően még elég hosszú időn át volt alkalmuk a vaddisznóknak és a már házi sertéseknek szaporodni.

Legalább kétszer, Kínában és Anatóliában is lezajlott a háziasítás. Azonban az európai disznók, amelyek eredetileg közel-keleti import állatok voltak, és a földműveléssel együtt jöttek a kontinensünkre, hamarosan az őshonos, európai vaddisznók génjeivel alaposan elkevert állattá váltak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a 19. században már az európai disznó tulajdonságok javítása céljával kínai házi sertéseket is behoztak a kontinensre.

A 20. század elején Németországban jelentősen megnőtt az igény a sertéshús iránt, a tenyésztőket arra biztatták, hogy igyekezzenek minél ideálisabb állatokat létrehozni. Gyorsabb növekedésre, nagyobb húsmennyiségre és szaporaságra volt szükség. Egy újonnan publikált kutatásban  két német fajta, a Deutsches Edelschwein és a Deutsches Landschwein házi sertéseinek koponyáit hasonlították össze, ezek mellett vaddisznók koponyáit is elemezték.

A koponyák egy része 20. század eleji volt, másik része mai volt, mindegyikről digitális modellt készítettek, amelyeket nagy pontossággal lehetett aztán megmérni, elemezni. A kutatást a Hallei Egyetem ismertette.

Az összehasonlításokból fény derült arra, hogy alig egy évszázad alatt a nagyobb húsigénynek eleget téve a tenyésztők egészen átalakították a két sertésfajtát. Mindkét fajta esetében rövidebbé és lapítottabbá vált az állatok orra, a mai állatok homloki része pedig elveszítette a korábbiakra jellemző enyhén kifelé görbülő alakját.

„Nem gondoltuk, hogy ilyen hangsúlyos változásokat hozhat alig 100 év” – mondta Dr. Renate Schafberg, a kutatás egyik vezetője. Külön érdekes az, hogy mindkét fajta ugyanolyan változásokon esett át annak ellenére, hogy teljesen külön zajlott a tenyésztésük. „A tenyésztők nem ezekre, a koponya alakját jellemző jegyekre válogatták az állataikat, mivel ennek nem volt jelentősége a tenyésztésben. Úgy tűnik, ezek a változások a kívánatos jegyekkel véletlenül együtt járó, afféle járulékos elemek lehettek” – tette hozzá a kutató. A vaddisznók koponyáin efféle átalakulást nem tapasztaltak a szakemberek.

Az is elképzelhető, hogy az állatok étrendjének átalakulása járt ezekkel a változásokkal. Jól ismert, hogy az étrend befolyással van a testi jegyekre, ezt a disznók esetében kísérletekkel is vizsgálták, igazolták már. A sertéstenyésztők ma jórészt magas fehérjetartalmú pelletekkel etetik a disznókat, míg korábban a vegyes táplálkozású állatok étrendje közelebb állt a természeteshez. Ez azonban egymagában nem volna képes megmagyarázni az átalakulásokat. Az emberi tenyésztési célok hatására olyan átalakulás játszódott le, amire természetes körülmények közepette sokkal hosszabb időre lett volna szükség.