Egyszerű oka lehet a mizokinéziának

A mizofóniáról sokan hallottak már, ez esetben egyes, speciális hangokra vagyunk túlérzékenyek – van, aki szabályosan rosszul van attól, ha mást például rágcsálni vagy az ujjait ropogtatni hall. Hasonló érzéseket válthatnak ki egyes ismétlődő (gyakran szinte kényszeres) mozgásformák is, akkor is, ha ezek nem járnak különösebb hanggal – például a hajba túrás és a tincseink csavargatása, vagy a gyűrűnk tekergetése.

A mizofónia gyűlölt hangokkal, a mizokinézia pedig a gyűlölt mozdulatokkal kapcsolatos állapotot jelenti. Egy néhány éve készült tanulmány szerint az emberek harmadát is érintheti ez utóbbi valamilyen mértékben.

Nemrégiben a Brit-Columbiai Egyetem számolt be egy új felmérésről, amelyben a mizokinézia okait igyekeztek feltárni. Ehhez olyan alanyokat kérdeztek ki igen nagy alapossággal, akik mizokinéziában szenvednek, akik figyelmét már a legkisebb mértékű izgő-mozgó mocorgás is elvonja és erős (negatív) érzelmi választ vált ki.

Olyan érzelmekre gondoljunk, mint a düh, elhatalmasodó rettegés, és van, aki fizikai fájdalmat érez, ha efféle mocorgást tapasztal. Mindezek ahhoz is vezetnek, hogy a mizokinéziában szenvedő igyekszik elkerülni az efféle helyzeteket, a kiváltó embereket, így például nem jár társaságba, vagy akár egyes családtagjait is kerülni fogja.

A kutatók összesen 21 érintettel készítettek mélyinterjúkat, és ezekből többek közt az is kiderült, hogy a mizokinézia gyakran együtt járt a mizofóniával is. A legfontosabb hatások közt volt a figyelem képességének elvesztése, ilyenkor az érintett kizárólag az idegesítő mocorgásra tud figyelni. Feszültté válik az ember, és amint az egyik alany elmondta „az egész szervezetem valamiféle készültségi állapotot vesz fel, olyasmit, mint amikor úgy érzed, hogy valaki követ, aki árthat neked”.

Az érintettek körében igen gyakori, hogy bár egyébként szelíd emberek, egy ilyen mocorgást látva féktelen düh uralkodik el rajtuk, undorral vegyes harag. Egyesek olyan gondolatokról számoltak be, amit ugyan sose tennének meg, de „ha valaki az asztalomon dobol az ujjával, szívem szerint fognék egy kést és levagdosnám őket”.

Ezen érzelmi reakciókon túl sokan testi reakciókról is beszámoltak, mint például felgyorsult szívverés, hidegrázás, megemelkedő vérnyomás, remegés, nehézlégzés, hányinger. Az emberek arról is beszámoltak, miként próbálják elkerülni, hogy észrevegyék az efféle mozgásokat. Van, aki óriási monitort rakott az íróasztalára, hogy ne lássa a munkatársait, van, aki kapucnit viselve igyekszik a perifériás látóterébe kerülőket kiiktatni. Egyesek megpróbálják utánozni a kiváltó mozdulatokat, de a beszámolók szerint ez nem igazán vezet eredményre, megkönnyebbülésre.

A mizokinéziának súlyos hatása van az emberi kapcsolatokra is

Volt alany, akinek a romantikus kapcsolata ment tönkre emiatt, sokszor igen kényelmetlen már az is, hogy elmagyarázzák partnerüknek, mit is jelent ez az állapot. „Igen nehéz kapcsolatot létesíteni és hosszú távú kapcsolatot fenntartani. A 40-es éveimben járok, de csak három olyan kapcsolatom volt, amire rámondható, hogy hosszú volt, mindegyik egy évig tartott, de messze is laktak, és így nem kellett gyakran találkoznom velük.”

Más azt mondta, hogy akit nem érint ez az állapot, az nem érti meg, hogy egyáltalán mit is jelent ez. Megint másoknak a családi viszonyait tette extra nehézzé a mizokinézia, különösen nehéz olyan családtagokkal, akár szülőkkel is együtt tölteni az időt, akinek szokása efféle ismétlődő mozgásokat végezni.

Igen nehéz elmondani másoknak, ha valaki mizokinéziában szenved, zavarba jön az érintett, ha szóba kell hoznia, és csak a legközelebbi barátok vagy hozzátartozók tudnak róla. Ez azt jeleneti, hogy nem nagyon jelzik egy-egy embertársuknak, hogy egy adott mocorgás (ami az illetőnek teljesen hétköznapi szokás, és lehet, hogy abszolút észre se veszi, mit csinál), mit vált ki az érintettből. Munkatársak, ismerősök esetében sok negatív élményről számoltak be, voltak, akit direkt, rosszindulatból idegesítettek a mizokinéziájuk ismeretében a kiváltó személyek. Volt, akit sajnos a saját anyja is…

Aki nem érintett, az nem érti meg azt se, hogy egy mizokinéziában szenvedő nem tudja csak úgy nem figyelembe venni e mocorgásokat, nem képes akaratlagosan átlépni ezeken. Sokan magát a szenvedő alanyt tartják negatív személyiségnek emiatt.

Pozitív hozzáállásról, megértésről csak a legközelebbi barátok és családtagok részéről számoltak be néhányan, főként azután, hogy az alany meg tudta őket győzni, hogy ez egy valós elváltozás. Ezekben az esetekben az illetők is igyekeztek a lehető leginkább odafigyelni ezekre az önkéntelen mozdulatokra, és sokszor sikerült is fékezni e mozdulataikat.

A kutatók arra jutottak, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az érintettek nem tudják elvonni a figyelmüket a kiváltó tevékenységről, ha egyszer észrevették, már nem tudták nem észrevenni. Ez összhangban van azzal, amit a vizuális figyelemről tudunk. Az itt feltártak segíthetnek az érintettek kezelésében, és további kutatásokhoz is információkat, kiindulást nyújthatnak. Remélhetőleg több megértést is hozhatnak azok számára, akik szenvednek ettől a meglepően gyakori állapottól.