Szupernóva hatott volna egyes vírusokra?

Ma már talán közismert, hogy az ionizáló sugárzás hatására az élőlények sejtjei károsodhatnak, többek közt mutációk következnek be az örökítőanyagukban. Az efféle sugárzás (legyen szó kozmikus vagy Nap eredetűről) legnagyobb részét az ózonpajzsunk ugyan elnyeli, de időnként az ózonpajzs sérülhet. Ezt eredményezheti egy viszonylag közeli szupernóva.

A szupernóvákban keletkező 60-as vas-izotópok eljutnak hozzánk, majd a földi üledékekben, kőzetekben megőrződnek, később megkereshetők. Modern technológiánk segítségével már egészen kis mennyiségen is kimutatható, így számos korábbi szupernóva-robbanás nyomára rá lehet bukkanni például az óceáni üledékekben.

Elég sok mindent próbáltak már különböző szakterületek kutatói, több-kevesebb sikerrel a szupernóvák számlájára írni, így kihalási eseményt, vagy éppen azt, hogy két lábra emelkedtünk. Ezen elképzelések során szaporítja egy kaliforniai kutatócsoport. Az elméletük szerint egy kb. 2,5 millió évvel ezelőtti szupernóva hatására a földi élőlényekben genetikai változások zajlottak, például az, hogy a Tanganyika-tó vizében élő vírusok számos új faja alakult ki. A kutatók az Astrophysical Journal Letters folyóiratban számoltak be az eredményeikről.

Az üledékekben azonosított, nagyjából 2,5 millió éve odakerült vas-izotópok eredetét keresték a kutatók, ehhez a Naprendszer múltbéli útvonalát kellett modellezni. A Naprendszer jelenleg a Lokális Buborék nevű térrészben található, és a kérdéses szupernóva is ebben a térrészben kellett felrobbanjon.

Maga a Lokális Buborék is felrobbant csillagoknak köszönhetően jött létre valamikor az elmúlt 10-20 millió évben, a robbanások által kitakarított terület maga a buborék, amelynek határvonala viszont gazdag a csillagokból eredő anyagokban. Az üledékekben egy 6,5 millió évvel ezelőtti nyoma alakult ki annak, amikor a Naprendszer belépett a Lokális Buborékba. Ezen adatok alapján tudták a kutatók kiszámítani, hogy nagyjából hol lehetett a kérdéses, 2,5 millió éve lezajlott szupernóva-robbanás.

A kutatók úgy vélik, a robbanás hatására mintegy százezer éven keresztül bombázta bolygónkat a kozmikus sugárzás. Ez ráadásul olyan energiával érhette el a Földet, hogy bár kihalást nem okozhatott, de képes lehetett a sejtek örökítőanyagát megváltoztatni. A kutatók bele is botlottak egy olyan tanulmányba, amelyben az afrikai Nagy-hasadékvölgy egyik tavának, a Tanganyika-tónak a kimondottan sokszínű vírusfaunáját taglalta egy másik kutatócsoport.

Ezen tanulmányban a halak vírusainak örökítőanyag-vizsgálata révén az derült ki, hogy 2-3 millió éve megsokszorozódott a tóban élő, halakra veszélyes vírusok száma. Ugyanebben az időben azonban a halfajok száma is megugrott. Habár ez utóbbiba is beleszólhatott a kozmikus sugárzás jelentős növekedése, más tényezőhöz is könnyedén kötődhet. Ha pedig több a halfaj, könnyen alakulhat ki több, az egyes halakra specializált vírus is – szupernóva nélkül is.

Afrika hasadékvölgyi tavaiban a bölcsőszájúhal-félék legendásan sokfélék (e csoportba tartoznak az akvaristák körében igen népszerű afrikai sügérek is). Talán a legismertebb példa erre a Viktória-tó halfaunája, amelyről a tudomány álláspontja az, hogy a tó vízszintváltozásai hatására alakultak ki.

A leginkább halban gazdag Malawi-tó esetében számos faj egészen fiatal, vagyis az evolúciójuk nem évmilliós, hanem inkább évezredes időhöz köthető. A Tanganyika-tó halai kapcsán nemrégiben arra jutottak, hogy a halak kíváncsiságuk miatt hódítanak meg minden lehetséges zugot, és válnak ott egy idő után önálló fajokká. Ezen okok egyike sem igazán köthető szupernóvákhoz.

Érdemes abba is belegondolni, ha a halak vírusaira hatott egy közeli szupernóva sugárzása, akkor a szárazföldi élővilágra még inkább kellett volna hatnia. Azt viszont igen nehéz lesz bizonyítani, hogy egy nagyjából 2,5 millió éve bekövetkezett biológiai változás nem az épp ekkortájt beinduló jégkorszak hatása volt, hanem egy távoli szupernóváé. (A jégkorszak kezdete eléggé összetett okokra vezethető vissza, ám ezek a Föld pályájához és geológiájához-fizikájához köthető okok, és nincs szükség itt se szupernóvákra a beinduláshoz.) Egyelőre legyünk tehát igen óvatosak egy ilyen következtetéssel!

A kaliforniai kutatók minden valószínűség szerint remek munkát végeztek a szupernóva-robbanás forrásának felderítésében, és maguk is megjegyezték, hogy a vírusok sokfélesége véletlenül is nőhetett pont ekkor. Egy kiragadott biológiai változás időbeli egyezése miatt valószínűleg nem érdemes további következtetésekbe bocsátkozni e szupernóvával kapcsolatban, még ha ötletként fel is merülhetett.

Csak akkor volna értelme elgondolkodni az esetelges összefüggéseken, ha más biológiai eseményeket is hozzá lehetne kötni ehhez, ez pedig hatalmas munka volna. Hátha valakinek lesz rá lehetősége.