Ezek a mérgező anyagok vesznek körbe minket otthonunkban

Az újítások tekintetében a kémia elmúlt 200 éve igazi sikertörténet, de a legdinamikusabb korszakát az anyagok molekuláris-atomi szerkezetének felismerése alapozta meg. Azt követően váltunk képessé új anyagok, köztük szerves vegyületek előállítására, megdöntve az életerő-elméletet, mely szerint szerves anyagok csak élő szervezetekben létezhetnek és azokból állíthatók elő.

Az 1800-as évek végén már szórványosan ugyan, de elindult a műanyag-, műtrágya- és gyógyszergyártás, valamint a belső égésű motorok megjelenésével hangsúlyossá vált a kőolaj lepárlásának kutatása, életre hívva a petrolkémia tudományát. Az egyre több új anyag kapcsolatba került az élő szervezetekkel – köztük az emberrel is –, és addig nem ismert, egyszerre előnyös és hátrányos területekre vezette az egész élővilágot.

Manapság egyre inkább jellemző, hogy életünk nagy részében időjárástól védett helyen tartózkodunk, ezért az iparunk által gyártott termékek elsődleges célpontjai az épületek, vagyis a lakó és munkahelyek lettek. Így nem is csoda, hogy a beltéri környezet számos különböző kémiai vegyületet tartalmaz.

Azonban az egyes vegyi anyagoknak való expozíciókra (az azoknak való kitettségre), azok toxicitására (egy anyag azon képességére, hogy kárt tud-e okozni egy élő szervezetben) és a kapcsolódó egészségügyi veszélyekre vonatkozó adatok rendelkezésre állása nagyon változó. Ezért nehéz és bizonytalan az aggodalomra okot adó vegyi anyagok és expozíciók rangsorolása, a következő anyagokkal ugyanakkor a mindennapokban nagy valószínűséggel mind találkozunk.

A bútorok is szennyezhetnek

Az illékony szerves vegyületek (VOC-k), a vegyi anyagok olyan kategóriája, amely a levegőbe elpárologva reagál a napfénnyel, mely így már szennyezővé teszi a beltéri levegőt. A „szerves” szó azt jelenti, hogy ezek a vegyi anyagok a szenet, mint kémia elemet tartalmazzák. Egyes VOC-k az „illatanyag” kifejezés alá sorolhatók (bár nem minden illatanyag VOC). Ezek a vegyületek rövid távon szem-, orr- és torokirritációt, hosszú távon pedig rákot, máj-, vesekárosodást és idegrendszeri problémákat okozhatnak, valamint különösen jelentős kockázatot jelentenek a csecsemőkre és a magzatokra nézve.

A többnyire beltérben használatos laminált (dekorpapírral bevont) faforgácslapból (MFC), közepes sűrűségű farostlemezből (MDF) készült bútorok, valamint magas sűrűségű farostlemezből (HDF) készült többnyire hátfal és polclapok (HDF) jól ismert példái az illékony szerves vegyületek kibocsátóinak.

Ugyanis a bútorlapok gyártásához formaldehid (többnyire karbamid vagy fenol kémiai kötésű) tartalmú műgyantát használnak, melyekből a megszilárdulást követően még évek múlva is formaldehid gázok szabadulhatnak fel.

Ezek súlyosan károsítják az egészséget, szennyezik a vizeket és a környezetet. A ragasztó maradékait éppen ezért rendkívüli körültekintéssel és gondossággal kell kezelni.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Egyes bútorlapok káros anyagokat bocsáthatnak ki.

Forrás: Pixabay

Egy, az USA-ban egy éven át tartó kísérlet során, melyben patkányokkal, majd egerekkel lélegeztettek be 14 ppm-es koncentrációjú formaldehidet, a kutatók azzal szembesültek, hogy a patkányokban és az egerekben is rák alakult ki, amihez egyéb genetikai károsodások is társultak.

Mindezek hatására az Európai Unió a megengedhető formaldehid-kibocsátást 1 ppm (azaz 1,25 mg/m³) értékben korlátozta, ez az érték az úgynevezett E1-es szabványérték. Az azóta eltelt évtizedekben azonban még mindig sokan követelik, hogy a határértéket egészségünk védelmében tovább szigorítsák.

Mivel a formaldehid mérgező és rákkeltő tulajdonságai bizonyítottak, manapság már csak a fent említett csökkentett formaldehid tartalmú, úgynevezett E1 kategóriás ragasztóanyagokat lehet használni. Mindezek ellenére az ezzel a technológiával készített bútorlapokból gyártott késztermékek óvodákban történő alkalmazása továbbra is tilos.

Dohányfüsttől az ólomig

Az anilint (más néven: fenil-amin vagy aminobenzol) alapanyagként használják számos vegyi anyag, többek között műanyagok, gumik, színezékek és gyógyszerek előállításához, valamint oldószerként és üzemanyag-adalékanyagként is ismert. Az anilin mérgező, nagy mennyiségben lenyelve vagy belélegezve káros lehet. Emellett bőr- és szemirritációt okozhat, valamint karcinogén (rákkeltő) és mutagén (káros mutációt okozó) besorolású.

A dohányzás, azaz az ezzel járó környezeti dohányfüst számos beltéri kibocsátás (benzol, finom és ultrafinom részecskék) elsődleges forrása, valamint ismertek a kapcsolódó egészségügyi hatásai is. Felnőtteknél például a szívkoszorúér-betegséggel, szenzoros irritációval és a légzőszervi tünetekkel, köztük az asztma súlyosbodásával hozták összefüggésbe.

Megfigyelték a hirtelen csecsemőhalál szindrómával, illetve a fiatalkori középfülfertőzésekkel való kapcsolatát is, a bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy a környezeti dohányfüst kockázatkezelést igényel.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

A beltéri dohányzás különösen veszélyes.

Forrás: Pixabay

A következő anyag már kevésbé látható, mint a dohányfüst, de a beltéri levegőben több mint 25 éve az egyik fontos kockázati tényezője a tüdőráknak: ez a radon. Az európai epidemiológiai vizsgálatok nemrégiben végzett elemzése szerint a radon gyakori probléma lehet nemcsak hazánkban, hanem egész Európában. A radongáz a talajon keresztül diffundál olyan területeken, ahol az alapkőzet uránfelesleget tartalmaz. Viszont jó hír, hogy a beltéri radonkoncentráció technikai eszközökkel csökkenthető nemcsak új, hanem akár meglévő épületekben is.

Egyes uniós országokban még mindig létezik festékkel kapcsolatos ólom a régi házak beltéri környezetében, noha ennek használatát korlátozták vagy betiltották a beltéri festékekben. A gyermekek különösen ki vannak téve az ólompor nem étrendi bevitele által. A más forrásokból származó kitettség szintén jelentős, és egyre több bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a gyermekek ólomnak való amúgy is alacsony szintű expozíciója káros.

Még ma is használnak azbesztet

A szerves foszfát peszticidek beltéri használatakor – például repedéseken keresztül bejutó hangyák irtása vagy különféle rovarölő szerek, csíkok alkalmazásakor – tipikusan belélegzés vagy lenyelés során nagy kitettséghez vezet, hiszen ezek a vegyületek megtapadhatnak a különféle felületeken, beleértve a gyermekjátékokat, sőt a szobákban lévő port is. Ismert, hogy állatokon és embereken is idegrendszeri fejlődési rendellenességeket okoznak, ami aggodalomra ad okot a szerves foszfátok különösen a beltéri környezetben történő alkalmazása kapcsán, és például a gyermekekre gyakorolt lehetséges hatásai miatt.

A következő anyagot szintén mindenki ismeri, ez az azbeszt, egy ásvány, amely ellenáll a hőnek és a kémiai korróziónak, más anyagokkal keverhető azok megerősítése érdekében. Bár az azbeszthasználat csökkent, az Egyesült Államokban csak 2024-ben tiltották be véglegesen.

Az építőanyagok még mindig legálisan, akár egy százalék azbesztet is magukba foglalhatnak, de a régi épületek nagyobb valószínűséggel tartalmaznak még ettől is magasabb százalékot. Az otthonokat minden felújítás előtt ellenőrizni kell az azbeszt szempontjából, hiszen a felújítás jelentős szálló porral jár.

Mivel az azbesztszálak belélegezhetők és felhalmozódhatnak a szervezetben, ott gyulladást, hegesedést, légzőszervi megbetegedéseket és rákot okozhatnak.

Ezért is különösen fontos az építőipari felújítás során a talált azbeszt szakszerű eltávolítása.

Az azbeszt sokak számára a hullámpalákból lehet ismert.

A benzil-benzoát egy gyakori rovarirtó, amelyet orvosilag használnak tetvek vagy rüh elpusztítására. Élelmiszer-adalékanyagként egyaránt használják ízesítéshez, illatanyagokban és műanyagokban, annak ellenére, hogy egy feltételezett neurotoxinról van szó.

A biszfenol-A (BPA)-t és biszfenol-S (BPS)-t az átlátszó kemény műanyag, az úgynevezett polikarbonát előállítására, sőt például cumisüvegek és fémdobozok béléséhez is használják. A BPS a BPA gyakori helyettesítője, mivel a közfelháborodás csökkentette a BPA műanyagokban való felhasználhatóságát. A tanulmányok azt mutatják, hogy a vegyi anyagok hasonlóan mérgezők, a BPA/BPS endokrin károsító anyagok, és az expozíció elhízást, reproduktív rendszert érintő rákot és meddőséget okozhat.

Több tízezer vegyület

A soron következő anyag a DEHP (dietilhexil-ftalát), amely a ftalát gyakori osztálya – folyékony lágyítószer, amelyet hidraulikafolyadékokban és PVC műanyagban is használnak. A műanyagon keresztül az ételbe és a vízbe szivároghat, és károsítja a reproduktív szerveket, valamint a tüdőt, a vesét, a májat, a magzatot, továbbá egyes gyermekeknél súlyosbíthatják az asztmát és az allergiát. A nehezen lebomló ftalátok egyébként a legelterjedtebb szennyező anyagok, gyakorlatilag minden ember vérében, a hazai élővizekben és a házi porban is kimutathatunk ftalátszennyezést.

A polibrómozott difenil-étereket (PBDE-k) tűzgátlóként használják habbútorokban, szőnyegpárnákban, elektronikában, műanyagokban, textíliákban és építőanyagokban. A PBDE-k idővel felhalmozódnak az emberek testében; daganatokkal, késleltetett agyfejlődéssel és pajzsmirigyproblémákkal hozták összefüggésbe.

A gyógyszerekben és kozmetikumokban tartósítószerként használt parabéneket fogkrémekben, samponokban, hidratáló krémekben és borotvagélekben használják. A parabének endokrin károsító anyagok, amelyek a bőrön keresztül felszívódhatnak és összefüggésbe hozhatók a rákkal.

A per- és polifluor-alkil anyagok (PFA-k) a vegyi anyagok egyik osztálya, beleértve a PFOA-t, a PFO-kat és a GenX-et. Taszítják a vizet és a zsírt, ezért tapadásmentes edények, foltálló ruhák és szőnyegek, sőt mikrohullámú pattogatott kukorica zacskók belsejében is használják őket.

A PFA-k idővel felhalmozódnak a szervezetben; rákhoz, szívbetegségekhez és immunrendszeri károsodáshoz vezethetnek. A perifluorozott vegyi anyagok (PFC-k) szintén taszítják a zsírt és a vizet, hőállóak, ezért számos termékben népszerűek, a gyorséttermi edényektől a festékekig, padlóburkolatokig és bútorokig. Tanulmányok összefüggésbe hozták őket a rákkal, a pajzsmirigyproblémákkal, az immunrendszer és a reproduktív rendszer károsodásával, a magas koleszterinszinttel, a magas vérnyomással és a születési rendellenességekkel.

Az egészségre káros kémiai anyagok száma hozzávetőlegesen 85 ezer.

Azonban a vegyipar újításai nélkül valószínű, hogy az emberiség nem tartana ezen a fejlettségi szinten, továbbá az szintén valószínű, hogy sok ember fizet még majd az egészségével a további haladásért és kényelemért. Talán még ezek után is optimistán érdemes a jövőbe pillantani, még akkor is, ha időnként nemcsak nyerünk, hanem veszítünk az életben – hiszen szemmel láthatóan közben mindig fejlődünk.