Az esőerdő sem jelentett akadályt az embernek

A modern ember 300 ezer éve tűnt fel Afrikában, jóval azelőtt, hogy kivándorolva minden más földrészt is meghódítson. A sűrű esőerdőkről azonban úgy gondoltuk, hogy megállíthatták az embert, egy újonnan, a Nature-ben megjelent kutatási eredmény azonban cáfolja ezt. A Max Planck Geoantropológiai Intézet ismertette a nemzetközi kutatást, amely a Leakey Alapítvány támogatásával született.

A korábbi bizonyítékok 18 ezer évvel ezelőttiek voltak arról, hogy az ember megjelent Nyugat-Afrika esőerdőiben, és mintegy 70 ezer évesek voltak a dél-ázsiai erdőkben élt emberekre utaló leletek. Ez azt jelenti, hogy az új felfedezéssel kétszer olyan távoli múltba helyezhetjük vissza az ember esőerdei életét.

Még az 1980-as években Elefántcsontpart egy lelőhelyén a helyi és korabeli szovjet tudósok vizsgálták a régészeti leleteket. Számos kőeszközt találtak, azonban akkoriban még nem lehetett ezek korát behatárolni, ahogyan azt sem tudták, hogy vajon esőerdő volt-e a táj régen is. További akadályt jelentett, hogy a korabeli felfedezésekről csak a nem hozzáférhető szovjet folyóiratokban jelent meg információ, így a világ többi része számára ez nem is létezett.

Az Eleanor Scerri vezette kutatócsoport most felkereste, majd újfent megvizsgálta a lelőhelyet (nyitóképünk), mivel a klímamodellek sokasága jelezte, hogy a helyszín a régmúltban is esőerdő lehetett, így az emberi jelenlét különösen izgalmas volt. A kutatók most számos modern kormeghatározási módszert is alkalmaztak, többek közt optikailag stimulált lumineszcencia és elektron-spin rezonancia technikáját is, és nagyjából 150 ezer évet kaptak mindezekkel. Mindezek a módszerek 40 évvel ezelőtt még nem álltak rendelkezésre.

Vagyis a legrégebbi réteg, amelyben ember alkotta eszközök voltak, 150 ezer éves.

E vizsgálatoktól függetlenül felmérték, hogy a talajban miféle pollenszemcsék, fitolitok (a növényi sejtekben lévő mikroszkopikus szilikátkristály), illetve a levelek bevonatait képező viaszok nyomait lehet megtalálni. Ezek pedig arra utaltak, hogy a lelőhely a kérdéses időben is sűrű esőerdő volt.

„A bizonyítékok egybecsengenek abban, hogy fajunk számára kétségkívül igen fontos az ökológiai sokféleség” – mondta Scerri professzor. Hozzátette, ezt tükrözi az is, hogy a népességcsoportjaink olyan sokféle környezetben megéltek. De vajon elődeink milyen régóta gyakorolhatnak hatást a környezet növényi és állati fajaira? Elefántcsontpart területén további olyan lelőhelyek is találhatók, amelyeken fontos lenne felmérni az emberi jelenlét nyomait.