Így segítenek a magyar horgászok a kutatóknak

Nagy Jenő, a Magyar Kutatási Hálózat és a Debreceni Egyetem (HUN-REN-DE) Természetvédelmi Biológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa, valamint Löki Viktor a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa kollégáival évek óta vesz részt olyan vizsgálatokban, amelyek a horgászok környezettani tájékozottságára irányulnak.

Idén – a korábbiakhoz hasonlóan angol nyelven – ismét született a témában egy érdekes tanulmány a magyar horgászok ökológiai észleléseire és ismereteire koncentrálva, ezúttal az invázióbiológia témakörében. Ennek előzményeként 2021-ben és 2024-ben már megjelent egy-egy közlemény, melyek szintén a horgászokat, mint a vízi ökoszisztéma-szolgáltatásokat használó egyik legnépesebb csoportját vonták be a tudományos kutatásokba.

Kezdettől fogva szinte állandó csapattal dolgoznak, ha fogalmazhatunk úgy, e horgászati tematikájú tanulmánysorozat létrehozásán. Melyiküknek és milyen apropóból támadt ez az ötlete?

LV: A doktori kutatásaim hosszú évei alatt az orchideákkal foglalkoztam Európa-szerte. Habár az a téma is nagyon izgalmas volt, idővel valami teljesen mást szerettem volna csinálni, elsősorban hazai vonatkozásban. Fotós hobbim (Streets of Debrecen) részeként, amelynek keretében Debrecen összes utcáját felkeresem és készítek néhány érdekes képet, sok emberrel beszélgetek, és közben megjött a kedvem a tematikus interjúkészítésekhez, illetve hogy a természetvédelmi botanika után az ökológiai antropológia tárgykörében is kipróbáljam magam. Hogy a horgászok szóba kerültek, az egy kezdeti munkamegbeszélés eredménye volt a kutatócsoportom vezetőjével, Dr. Lukács Balázs Andrással. Ő pár éve felvetette: fantáziáját évek óta mozgatja, hogy a horgászok mit látnak terepen, milyen hatással vannak a vizeinkre, hogyan gondolkoznak egyes ökológiailag releváns témakörökről.

5 fotó

Mennyiben gyakorlatias a friss kutatás?

NJ: Szerintem a kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni, de úgy gondolom, bárhonnan is indulunk neki, kijelenthetjük, hogy eléggé gyakorlatias. Egyrészt a módszertan is az, hiszen a horgászokkal többnyire személyes interjúkat készít a kutatócsoport, ahol különböző élőlények felismerésére is rendszeresen kitérünk. Másrészt, a felmért tudásanyag és az abból levonható következtetések is rendkívül gyakorlatias alkalmazhatóságra adnak lehetőséget.

Mely invazív növényfajokat ismerik fel legpontosabban a laikus horgászok?

NJ: Én csak az adatok alapján tudom megválaszolni a kérdést. Azokból az látszik, hogy a tündérrózsát és a közönséges nádat nevezték meg a legtöbben, utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, hogy ugyan őshonos, de az adventív társaihoz hasonlóan ő is hajlamos az invázióra.  Ugyanakkor a kanadai átokhínárnak vagy az érdes tócsagaznak bár nem tudták a nevét, de sokan helyesen felismerték ezeket a fajokat.

LV: Az eddig megjelent két tanulmányunk során összesen 24+12 fajt mutattunk nekik, és azokból elsősorban az őshonosak közül volt 5-7 faj, amelyeket (akár népi) névről is jól ismertek, az idegenhonos fajokat pedig többnyire név nélkül ismerték. Tudásunkat a terepi interjúk során kontrollkérdésekkel ellenőriztük. Utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, a kutatásaink egyik fő tanulsága, hogy a horgászok részéről nem elvárt, hogy a fajokat névvel ismerjék, új populációk megtalálásához, meglévőek monitorozásához, illetve új jövevényfajok megjelenésének első detektálásához véleményünk szerint az is elég lehet, ha magabiztosan azonosítják őket, akár név nélkül is.

Hogyan látják, változott ez a tendencia az elmúlt évekhez képest? Más szavakkal: többet, vagy kevesebbet tudnak a horgászok a növényekről a 2020-as években, mint korábban?

LV: A kérdésre azért nehéz válaszolni, mert a horgászok helyi ökológiai tudása még számos élőlény, köztük a növények kapcsán sem volt a kutatások előterében. Utoljára Magyarországon a halászok hagyományos ökológiai tudásának számos aspektusát, köztük részben a növényismeretét is tárgyalták az akár már több mint százéves néprajzi kutatások. Illetve az elmúlt évtizedekben és jelenleg is számos hidrobiológus kolléga a halakkal kapcsolatos izgalmas kutatásaiba eredményesen vonja be a horgászokat, mint adatközlőket. A horgászok és a növények viszont tudományos kutatásban, a legjobb tudomásunk szerint, a 2020-as évekig nem találkoztak.

NJ: Ahogy kollégám is mondta, nehéz kérdés, hiszen hasonló vizsgálatokat eddig még nem végeztek rajtunk kívül Magyarországon. Mivel sok részletet meg kell ismernünk, ezért nem ugyanazt a tematikát ismételtük meg többször, hanem az idegenhonos növényfajoktól kezdve, az elhagyott horgászfelszerelésekkel bezárólag több szálon igyekszünk felmérni a horgászok ismereteit.

Mely fajokat tartják még fontosnak, hogy felismerjék a vízparti kikapcsolódást kedvelők?

LV: Az első témában készült tanulmányunk egyik fő eredménye, hogy a horgászok többnyire azokat a növényfajokat ismerik jobban, amelyek vagy kifejezetten gyakoriak, vagy száliensek (feltűnők), vagy esetleg valamely módon kapcsolódnak a horgászati tevékenységeikhez.

Utóbbira jó példa a Nagy Jenő által már említett érdes tócsagaz, amely egy – a horgászok szemében – nem különösebben dekoratív hínár, ám mivel gyakran beakad a horogba, mégis magabiztosan megismerik.

A már szintén emlegetett nád jó példa lehet a gyakori, és feltűnő (termetes) fajra, míg például a fehér tündérrózsa egy olyan védett, jobb állapotú víztestekre jellemző növényfaj, amely hiába nincs mindenhol, mégis annyira karakterisztikus, hogy a horgászok jelentős része névvel együtt ismeri. Ehhez a fajhoz kapcsolódóan a Keleti-főcsatorna mentén találkoztam olyan horgásszal is, aki arról számolt be, hogy soha életében nem látta még terepen a növényt, de a Szaffi című klasszikus animációs filmből ismeri névről. Ez a jelenség egyébként jó példa arra is, milyen jelentős lehet esetenként egy-egy faj „kulturális szálienciája”, fontossága egy helyi horgászközösségben.

5 fotó

Mit tehet az a természetkedvelő személy, aki segíteni szeretné a szakemberek munkáját?

NJ: Néhány éve elindítottuk a Tudós Horgász közösségi tudomány (citizen science) programot, amelybe bárki becsatlakozhat és nagyban segítheti munkánkat. Fejlesztettünk egy mobilalkalmazást, ezen keresztül értékes adatokat közölhetnek a résztvevők. A részletek és az alkalmazás letöltése a tudoshorgasz.hu oldalon érhető el. Az oldalra látogatva, feltétlenül nézzék meg Csuja Imre ajánló videóját.

Hol és milyen formában lehetséges a horgászok ebbéli tudásának fejlesztése?

LV: A horgászok környezettudatossága szerencsére örvendetesen fejlődik az elmúlt néhány évben, egy-két évtizedben.

A modern technológia, ahogy kollégám említette, nagy segítségünkre lehet, és amennyiben a jövőben eredményesen sikerül elkötelezni a horgászokat a közösségi tudományos programunkban, „hálából” igyekszünk mi is a témában publikált tanulmányainkat, azok lényegi információit a szélesebb körű nyilvánosság számára közkinccsé tenni, akár ilyen interjúkban és más magyar nyelvű ismeretterjesztő anyagokban.

A cél ezen kívül hosszú távon a közös tudásalkotás is, ahol élő párbeszédek során megosztja a horgász és a kutató egymással az élővilággal kapcsolatos tapasztalatait, és a közös célunk, a felszíni vizeink optimális kezelése érdekében, olyan kezelési javaslatok együttes kidolgozása, amelyek mindkét félnek, illetve a társadalom többi tagjának is megfelelnek.

Három tanulmányt követően joggal érezhetnénk részletesnek a témakör kibontását, ám abban is biztosak vagyunk, hogy ez még korántsem teljeskörű. Merre és hogyan tovább?

NJ: A terepi felmérés, interjúkészítés folyamatosan zajlik. Épp a napokban készült el az idegenhonos állatfajokról gyűjtött adatsor elemzése és írjuk a következő kéziratot. Így rövidesen újra beszélgethetünk majd hasonló témában.

LV: Legalább 10-15 ötletünk van csak a horgászokat érintő terepi vagy online adatgyűjtést illetően, utána pedig fokozatosan szeretnénk a további kutatásokba a többi vizes ökoszisztéma-szolgáltatásokat használó csoportokat is bevonni. Ide sorolhatjuk a hagyományos (kisszerszámos) halászokat, mágneshorgászokat, de a vízpartokon kutyát sétáltatók, vízparti nyaraló tulajdonosok, vízisportokat űző civilek, akár a „mezei” napfürdőzők, vagy a többi, fel nem sorolt érdekelt fél megfigyelései, tapasztalatai is érdekelnének minket számos ökológiailag releváns témakörben.