A mikroműanyag hátráltatja a fotoszintézist

Ma már nem kell talán részletezni, hogy a mikroműanyagok milyen sokféle dologra hatnak az emberi egészségtől kezdve az ökoszisztémák működéséig, ennek egyes esetekben jól értjük a részleteit, más esetekben csak sejtéseink vannak. Természetesen a mezőgazdasági terményeink sem jelenthetnek kivételt az érintettek köréből, különösen amiatt nem, hogy ma már a termőföldek jelentős részét műanyaggal vonják be.

Nem kell azonban aggódni, hogy csak a talajban van mikroműanyag, az bőven megtalálható a levegőben és a vizekben is ma már. Mindenféle élőlényre másképp hatnak a mikroműanyagok, az azonban elmondható, hogy az ismert hatások egyike se pozitív.

Egy újonnan, a PNAS folyóiratban megjelent kutatásban azt tárták fel, hogy milyen hatása van a mikroműanyagoknak a fotoszintézisre. A vizsgálat célja az volt, hogy ezzel a mikroműanyagok és az élelmiszerbiztonság közti kapcsolatot tárják fel. Azt jól tudjuk, hogy a mikroműanyagok hatása nagyban függ a szemcsék méretétől és azok kémiai összetételétől is, így óvatosan kell kezelni az általánosító jellegű következtetéseket.

A növények esetében például van olyan mikroműanyag, amely közvetlenül károsítja a fotoszintézist végző sejtszervecskéket, de van olyan is, amely „csak” oxidatív stressz állapotával, közvetett módon nehezíti a növény élettevékenységét, ezek hatása se egyforma. Ez azt jeleneti, hogy érdemes azért kritikus szemmel nézni a számszerűsített eredményekre, de mindenképp fontos figyelmeztetést kaptunk egy kiterjedt, mindenütt ható káros folyamatról.

A kutatók több mint 3000 korábbi tanulmányban közölt adat elemzését végezték el, ezek közt mind a szárazföldi növénytermesztés, mind pedig a vízi formája, a moszat- és algatenyésztés is szerepelt (ez utóbbi állati takarmánytól kezdve kozmetikai alapanyagig sok mindenre felhasználható).

Az elemzések eredménye szerint átlagosan 7-12 százalékkal csökkenhet a mezőgazdasági növények fotoszintézise a mikroműanyagok hatására. A szárazföldi növényekben ez 6-18, a tengeri algákban 2-12, az édesvíziekben pedig 4-14 százalékos fotoszintézis-csökkenést jelent.

Ami a nehezebb kérdés, hogy a fotoszintézis-csökkenés milyen mértékben fogja vissza a növekedést? (Nemrégiben a trópusi fákban észlelt fotoszintézis-növekedésről például fogalmunk sincs, milyen hatású a növényre, miként hasznosítja az így kapott több cukrot a fa.) A kutatócsoport most egy általánosító becslést végzett annak kapcsán, hogy mekkora terméskiesést okozhat a mikroműanyag miatt csökkenő fotoszintézis.

Arra jutottak, hogy az olyan alapvető élelmiszernövények, mint a kukorica, rizs, vagy búza esetében 4-13,5 százalék közti mértékben csökkenhet a termés mennyisége a következő 25 évben. Összességében 110-360 millió tonna kieső terméssel számolnak a kutatók a szárazföldön, 1-24 millió tonna kieséssel az akvakultúrákban. Azt is kiszámolták, hogy a mikroműanyagok mennyiségének 13 százalékos csökkentésével e veszteség nagyjából a tizedére csökkenne.

Rengeteg más mellett még az élelmiszerbiztonság is az okok közé tartozik, amelyek miatt a műanyagok termelését, felhasználását és főként a szemétté válását meg kell(ene) akadályozni.