A maratonfutók agyukból merítenek energiát

A maratonfutókat valószínűleg az is mélyen tiszteli, akit egyébként nem érdekel a sport, ez ugyanis egy valóban rendkívüli teljesítmény, mind az izommunkát, mind a mentális erőt illetően. Egy baszk kutatócsoport nemrégiben azt vizsgálta meg, miféle változások zajlanak egy maratonfutó agyában. Az eredményeket a Nature Metabolism folyóiratban tették közzé.

A kutatók mágneses rezonancia (MRI) vizsgálattal tárták fel tíz maratonfutó (8 férfi, 2 nő) agyának szerkezetét. Mindegyikük esetében feltérképezték az agyat a verseny előtti 24-48 órában, majd a versenyt ugyanennyivel követően is.

A vizsgálatot 2 hét és 2 hónap elteltével megismételték. A vizsgálatok során az agyban lévő víz mennyiségét és eloszlását mérték – ez alapvetően az agyi-gerincvelői folyadékban, a sejtek közti térben, a sejteken belül, valamint az idegszálakat védő mielinhüvely rétegei közt található. Az agy tömegének mintegy 75-80 százaléka víz, és a mielinhüvelyek 40 százalékát is a rétegei közti víz teszi ki. A különböző helyeken található víz az MRI vizsgálatok során elkülöníthető.

A kutatók arra jutottak, hogy a maratonfutók a verseny során a mielinhüvelyek zsírtartalékából merítik a versenyhez szükséges extra energiájuk egy részét.

A mielinhüvelyekben tárolt zsírokról régóta úgy vélték a szakemberek, hogy afféle vésztartalékként szolgálhatnak, amelyhez szükséghelyzetekben nyúlhat a szervezet, ez a zsír pont úgy segítheti az agy működését, ahogyan a testi háj az izommunkához nyújt tartalékot.

A vizsgálatok feltárták, hogy 12 különböző agyi régióban a verseny előtti állapothoz képest jóval kisebb volt a mielin részaránya. Olyan agyterületek voltak érintettek, mint a mozgáskoordináció, az érzékszervi ingerek feldolgozása, érzelmi terület, illetve más olyanok, amiket az ember összefüggésbe tud hozni egy futóversennyel. A kutatás ötletét adó Carlos Matute idegkutató, aki maga is lefutott 18 maratont, elmondta a Nature-nek, hogy kézenfekvőnek tűnik, mely régiókat érintett a változás.

„Nagyon sok mindent érzünk a futás alatt, és sokszor rá kell közben beszélni magunkat a folytatásra.”

A verseny utáni vizsgálatok megmutatták, hogy a tapasztalt átalakulás visszafordul, egyes helyeken már 2 hét alatt, de a második hónap végére a teljes mielinréteg regenerálódott. A kutatásban most amatőr maratonfutók vettek részt, Matute azonban hozzátette, hogy azok a sportolók, akik még a maratonnál is hosszabb távokat futnak, kevésbé kell az idegi zsírtartalékaikhoz forduljanak. A kevésbé jó edzettségi állapotú futók több mielin eredetű zsírt használnak el ideiglenesen a futás során.

Bár a kutatás csak 10 alany bevonásával készült, az egyértelmű eredménye másokat arra ösztönöz majd, hogy nagyobb számú alannyal ismételjék, s pontosítsák majd még a részleteket.

Korábban egy német kutatócsoport egerekben igazolta, hogy a mielinben tárolt zsírt energiatartalékként használják szükséghelyzetben az egerek. Akkor nem lehetett megvizsgálni, mi is történik később – erre a mostani emberes vizsgálat adott választ. Ez pedig igazán jó és fontos hír. A mielin sérülései számos idegi eredetű betegségben kulcsfontosságúak (pl. sclerosis multiplex, ALS). A mielin változásainak megértése akár olyan orvosi eljáráshoz is vezethet, amellyel később e kórok ellen tudunk majd hatékonyan védekezni.