Higannyal próbálták kezelni a 19. századi kisgyermeket

A vitaminokat és velük a vitaminhiány okozta betegségeket meglehetősen későn (az első vitamin a B1 volt 1897-ben) fedeztük csak fel. Azt ugyan már korábban is sejtette néhány szakember, hogy egyes betegségek valamilyen speciális táplálék-összetevő hiányában jönnek létre, voltak is próbálkozások a gyógyításukra.

Azonban a 20. század előtt sem a kémia, sem az orvoslás nem volt még eléggé fejlett a konkrét összefüggések felismeréséhez. Emiatt a vitaminhiányok okozta betegségekről, tünetekről néha egészen fura elképzeléseik voltak az embereknek és az orvosoknak is.

Egy francia kutatócsoport nemrégiben egy vizsgálatról, amelyben egy 19. század közepe táján élt kisgyerek szervezetében a higany, mint orvosság jelenlétét mutatta ki.

A higany igen közkedvelt „gyógyszer” volt, bár talán csak a szifilisz kapcsán közismert, hogy orvosságként alkalmazták, de használták hashajtónak, bőrbetegségre, elmebajra, élősködők ellen, de még a kisbabák fogzására is alkalmazták.

Ezek az évezredes alkalmazási módok nagyon sok esetben az alapbetegségnél sokkal súlyosabb mérgezésekhez vezettek. Csak a modern orvostudomány és gyógyszerészet vetett véget ennek, ámbátor, ahogy a világ jelenleg áll, lehet, hogy a jövőben újra e nehézfém lesz a „gyógyszer”.

Az ipari forradalom idejével számos szempontból javultak az emberek életkörülményei, a tudomány, a technika, a közegészségügy és az orvoslás fejlődésével várható élettartam is növekedni kezdett, csökkent a csecsemőhalandóság, és kevesebben haltak meg a fertőző betegségek következtében. Ám ugyanekkor – részben az ipar környezetszennyezése miatt korábban nem ismert egészségügyi problémák merültek fel.

Míg az iparosodás Nagy-Britanniában igen gyorsan zajlott, Franciaországban lassabb volt az átmenet. Az iparosodással nőtt a városok zsúfoltsága, egyre nagyobb szerepet kapott a gyerekmunka például a bányákban vagy a textilgyárakban.

Mindezek együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy gyakoribbá váltak a nem megfelelő táplálkozáshoz, életmódhoz köthető vitaminhiányos betegségek. A skorbut vagy az angolkór kialakulása különösen az alsó- és a középosztály tagjait érintette. E betegségek előfordulását számos kutató vizsgálta már, azonban eddig nem mérték fel, miként igyekezett a korabeli orvoslás javítani e hiánybetegségeken.

A történelmi feljegyzésekben növényi keverékeket, valamint fémeket, különösen higanyt említettek mint e kórok „gyógyítására” használt módszereket.

A higanyt a 18-19. századokban használták e vitaminhiányok tüneteinek orvoslására. Higany-nitrát sót, valamint ópium és bürök kivonatot tartalmazó szirupot, illetve tapaszt készítettek a betegek számára.

Előfordult, hogy egy gyógykamra levegőjét kezelték cinnabarit (higanytartalmú ásvány) hevítése révén higannyal, amelyet aztán a beteg belélegzett, illetve az is, hogy higany-klorid szemcséket kellett lenyelnie a betegnek. Talán mondani se kell, milyen sokféle súlyos hatást váltottak ki ezek a „kezelések”.

Az angolkór a D-vitamin súlyos hiányához köthető, jellegzetes ipari forradalom utáni betegség, amikor a városi gyerekek a szmog miatt egyszerűen nem jutottak elegendő napfényhez. A skorbut a C-vitamin súlyos hiánya, amelyet a friss zöldséget és gyümölcsöt nélkülöző táplálkozás okoz. A két betegség gyakran együttesen fordult elő. A D-vitamin felfedezése előtt az angolkórt kizárólag a régi történetekből ismert csukamájolaj tudta hatékonyan gyógyítani.

A francia kutatók az International Journal of Paleopathology folyóiratban közzé tett tanulmányukban részletezték a kisgyerek maradványainak vizsgálatát. A kisgyerek csontozatán mind a skorbut, mind az angolkór jellemző tüneteit azonosítani lehetett.

Rouen városa, ahol a kisgyerek élt, a francia iparosodásban élen járt, emiatt a levegője is szmogos volt, gyakorivá vált az angolkór. A kisgyerek rövidke élete során legalább két alkalommal hosszabban szenvedett D-vitamin hiányától, először még újszülöttként, majd később még súlyosabb formában. A tünetei alapján valószínű, hogy skorbut is társult az angolkórhoz.

A csontok és a fogak elemzéseiből kiderült, hogy a kisgyerek szervezetében abnormálisan sok higany volt. A kutatók a sír körüli talaj vizsgálatával kizárták, hogy utólagos szennyeződés volna a higany, és a kicsi életkora miatt az is kizárható, hogy munkahelyi ártalomként találkozott a higannyal (tükörkészítésben és a kalapos mesterségben használták). Az is kizárható volt, hogy halfogyasztás révén került volna a szervezetébe a higany, mivel csak a 20. századtól váltak a tengeri halak jelentős higanyforrássá, ipari tevékenységeink hatására…

Ez azt jelentette a kutatók szerint, hogy a kisgyerek „gyógyhatása” miatt kaphatott higanyt, élete utolsó hónapjai során. Ennek köszönhetően súlyos higanymérgezése is lehetett a vitaminhiányai mellett.