50 éves a biológiai fegyverkezés elleni ENSZ-egyezmény

Rég nem volt olyan aktuális a biológiai fegyverkezés kérdése, mint napjainkban. A nemzetek közti bizalmatlanság rohamosan nő, ahogy az egyes emberek és a politikai vezetés közti is – ez pedig számtalan, hosszú távon is rendkívül káros hatású összeesküvés-elmélethez vezet.

Bár sokan úgy hiszik, ezek a konteók ártalmatlan dolgok, sajnos a napi politika sorra cáfol rá – gondoljunk csak a világhatalmak vezetői által terjesztett téveszmékre. De elég a közelmúltba pillantani: míg a nyugati világban sokan úgy vélik, a covid járványát szándékosan fejlesztett vírussal a kínaiak hozták létre, Kína úgy véli, a vírus az USA-ban készülhetett és ők terjesztették el az ázsiai országban…

2025-ben már ötvenedik születésnapját ünnepelhetné a biológiai fegyverkezés elleni ENSZ-egyezmény, amennyiben volna ok az ünneplésre.

Az egyezményt 187 ország írta alá 1975-ben, a vegyi fegyvereket betiltó genfi jegyzőkönyv 50. évfordulóján (vagyis ez utóbbinak már a 100. évfordulója van), beleértve a nagyhatalmakat. A világ azonban gyökerestől felfordult ezen idő alatt, így szükség lenne az egyezmény felfrissítésére is. Nemrégiben az egyezmény jövőjéről tárgyaltak az Amerikai Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémia szakemberei egy konferencián.

Az egyezmény egyik gyenge pontja az, hogy ha nincs lehetőség az ellenőrzésre egy laborban, akkor nem is lehet megállapítani, hogy ott esetleg fegyver célú kutatás is zajlik. A jelen egyezményben nem szerepelnek olyan biztosítékok, amelyek ezt lehetővé tennék. Különösen amiatt lenne fontos ez, mert a biológia rendkívül gyorsan fejlődő tudomány, számos olyan, modern módszerrel, lehetőséggel, ami elvezethet a természetben meglévő biológiai méreganyagok, kórokozók hatását meghaladó fegyverekhez. A Science tudósítása a konferencián felmerült kétségekről és lehetőségekről számolt be.

A hidegháború idején igen kiterjedt biológiai fegyver fejlesztések zajlottak világszerte. Egyrészt emberi kórokozók – például a lépfene (anthrax) – másrészt állati, de legfőképp növényi kórokozók vizsgálata és fegyverré fejlesztése zajlott. Efféle fegyverekkel, például a gabonarozsda gombáival, egy egész ország vagy régió élelmiszer-ellátását teljesen le lehetne nullázni.

A legnagyobb ilyen fejlesztő programja az USA-nak és a volt Szovjetuniónak volt. Az USA titkos laborjait a később Fort Detrick nevet kapott helyszínen építették fel 1943-ban és hasonlóan mély államtitok volt, mint a Manhattan-terv.

Talán ma már elképzelhetetlen, de emberi kísérleti alanyokkal is dolgoztak: a fegyverellenes hetednapi adventistákat, ha besorozták, gyakran önként jelentkeztek e kísérletekhez, mert valahogy fegyver nélkül is szolgálni akarták a hazájukat. A szovjetek ugyanezt nem önkéntes alapon oldották meg…

A szovjet program még az 1920-as években kezdődött, és hivatalosan 1992-ig tartott, számos kutatóközpont foglalkozott olyan kórokozókkal, amelyek biológiai fegyverként használhatók – például a már említett lépfene, pestis, fekete himlő. Talán a legismertebb kutatási helyszín Sztyepnogorszk (Kazahsztán) zárt városa. A szovjet biofegyver-programért sokáig a KGB-vezető Lavrentyij Berija felelt.

A Biopreparat nevű program az ENSZ-egyezmény aláírása után is folytatódott, az 1980-as években zajlottak a legnagyobb munkák. 1979-ben a szverdlovszki kutatóintézetből emberi hiba miatt anthrax-baktérium áramlott ki és okozott halálos fertőzéseket a város civil lakosságában. Hivatalos adatok szerint 95 fertőzött és 68 halott lett a baleset eredménye, a valós számok ennél minden bizonnyal jóval nagyobbak.

Rengeteg példát lehetne sorolni. Jelenleg biztosan kijelenthető, hogy Észak-Korea és Oroszország foglalkozik biofegyverek fejlesztésével – mivel a biológiai fegyverek olcsók, nagyon jó megfélemlítő eszközök is. A modern biotechnológiát ahelyett, hogy gyógyításra és életmentésre használnák, fegyverek előállítására is be lehet fogni. Vannak ugyan módszerek ennek kiszűrésére, amelyek segíthetnek elkerülni, hogy egy biotech cég által előállított, veszélyes molekula vagy gén hozzáférhetővé váljon. Azonban nem képesek e módszerek se mindent kiszűrni.

A szakemberek szerint az ellenőrzéseknek távolról sem kell tökéletesnek lenniük, elegendő, ha késleltetik a munkát, vagy gyanút ébresztenek és ezért az illegális fejlesztőket arra ösztönzik, hogy megsemmisítsék a korábban előállított készleteiket, elköltöztessék laborjaikat. Elég, ha túl kockázatossá vagy épp túl költségessé teszik a fejlesztéseket a lehetséges ellenőrzések. Ne feledjük, e technológia nemcsak államok, hanem terrorszervezetek számára is elérhető ma már. Mindenképpen tovább kell azonban fejleszteni az egyezményt a közeli jövőben, ha azt szeretnénk, hogy legyen visszatartó ereje.