Ezek a változások okozhatják a halálközeli élményt

A halálközeli élmény sokáig egészen misztikus jelenségnek tűnt, ám egyre többet tudunk meg arról, hogy milyen élettani okokra vezethető vissza a kialakulásuk. Az okok kutatását sokszor eltérő szempontok alapján, más és más módszerekkel, és így sokszínű eredményekkel végezték. Most a Liége-i Egyetem Kómatudományi Kutatócsoportjának és nemzetközi partnereiknek először sikerült integrálnia az élettani, idegélettani és pszichés tüneteket, és összefoglalni a halálközeli élmények feltárt lehetséges okait a Nature Reviews Neurology folyóiratban.

Közismert elemei a halálközeli élményeknek a testből kilépés, az erős fény feltűnése az alagút végén, elhunyt szeretteinkkel találkozás, a pillanatok alatt előttünk lepergő életesemények, vagy épp a mindent uraló béke érzése. Ilyesmiről meglepően sokan (5-10 százalék) számolnak be, akiket valamennyire megintett a halál szele.

Ezek a misztikusnak ható élmények azonban valós eredetűek, és számos módon igyekeztek már feltárni az okokat. Végeztek már állatkísérleteket, alaposan kifaggatták azokat, akik átéltek ilyen élményt, vagy épp pszichedelikus szerek által kiváltott élményeket elemeztek, vagy a haldokló agy vizsgálatát végezték el, ezek azonban a halálközeli élményeknek csak egy-egy részét magyarázták meg.

Most mindazon tudást, amelyet eddig megszereztünk a halálközeli élmények lehetséges okairól, saját vizsgálataikkal kiegészülten egy összefoglaló modellbe építették be a kutatók.

Az ismert élménytípusok zöme pozitív. Bár vannak, akik kimondottan negatív élményekről számolnak be, ezeket általában nem terjesztik a halálközeli élmények népszerű beszámolói, mivel nem illenek bele az élmények misztikumába.

Felmérték, hogy miként reagál az agyi ingerületátvivő rendszer egy élettani krízishelyzetre, mint például arra, ha az agyba jutó vér és vele az oxigén áramlása leáll, s ez a halálközeli élmények milyen részével függ össze. A szív leállásakor a stressz hatására bizonyos idegsejt-hálózatok túlpörögnek és nagy mennyiségben kezdenek termelni ingerületátvivő anyagokat.

A kutatók az egyes ingerületátvivő anyagok és az egyes élménytípusok között konkrét összefüggéseket találtak. Például a szerotonin és a dopamin rendszerek túltermelése a vizuális élményeket, hallucinációkat segítik elő, míg más anyagok, például a glutamát vagy a noradrenalin többlete az élmények emlékké válását serkentik.

A tudat megváltozásában az oxigénhiány, valamint a szén-dioxid felhalmozódása a főszereplő. Az élénk, nagyon valószerűként átélt élményekért az agy leálló energiaellátó rendszere felel, az átélt nagy fokú béke érzetét pedig az endorfinok és a GABA magyarázhatják.

Világossá vált például, hogy azok, akik afféle elkalandozó fantáziájú ábrándozók, nagyobb eséllyel élnek át halálközeli élményt krízishelyzetben. Szintén gyakrabban érintik ezek az élmények azokat, akiknek egy bizonyos típusú alvászavaruk van.

Az állatokban gyakran tapasztalt, a túlélést elősegítő tetszhalott állapot, amikor az állat megjátssza, hogy elpusztult, s ezzel tántorítja el üldözőjét, hasonló evolúciós eredetű lehet, mint az ember halálközeli élményei. Ilyenkor az állat mozdulatlanná válik, ám közben érzékeli a környezetben lejátszódó dolgokat – ez ahhoz hasonlít, amikor az ember szinte szó szerint halálra rémül, de fizikai baja nem esik, ám mégis átéli a halálközeli élményeket, a beszámolók szerint.

A modellben egyelőre nem találták meg az olyan élményrészletek okát, mint az elhunyt rokonokkal találkozás vagy a korábbi emlékek újra átélése (lepereg előttünk az életünk). Ezek okai valószínűleg még eddig nem azonosított pszichés vagy élettani folyamathoz köthetők. Ahhoz, hogy a most felállított elméletet teljességgel igazolni is lehessen, célzott vizsgálatokra lesz szükség. Azonban az elmélet ezekhez keretet biztosít, iránymutatást ad.