A sós vizet is bírta minden idők egyik legnagyobb krokodilja

A Deinosuchus, vagyis szörnyűséges krokodil neve igencsak indokolt: a kréta időszakban, 75-82 millió évvel ezelőtt vadászó óriás a banán méretű fogait dinoszauruszok csontjaiba mélyesztette, és ezzel nemcsak a potenciális zsákmányai, de az őslények iránt érdeklődők tiszteletét is kivívta. A T. rex előtt jó 10 millió évvel élt krokodilféle minden idők egyik legnagyobbja volt, a harapásnyomait már a T. rex korai elődeinek csontjain, vagy épp a békés növényevő kacsacsőrű dinókén is megtalálták. Nem véletlen, hogy e hatalmas ragadozó oly gyakran szerepel az észak-amerikai múzeumok kiállításain, és oly sok rajongója akad.

A csúcsragadozó az Észak-Amerikát ekkoriban kettészelő, a sarkvidéktől a Mexikói-öbölig húzódó beltenger minkét partján élt. Az elterjedése egyúttal a fő kérdést is jelentette: ha a tenger mindkét oldalán megtalálható volt ez az óriás őskrokodil, akkor vajon sós, vagy édes vízi krokodilféle volt-e?

A korábbi besorolásban az aligátorokhoz, a krokodilfélék édes vízben élő csoportjához került, a friss kutatás azonban pontosította ezt az elképzelést. A Tübingeni Egyetem magyar paleontológusa, Dr. Rabi Márton kutatócsoportjának tanulmányát a Nature folyóiratcsalád Communications Biology lapja tette közzé.

A szerzők közül ketten, Jules D. Walter (balra) és Dr. Rabi Márton (jobbra) ma élő krokodilok koponyáit tanulmányozzák, köztük rekordméretű egyedeket a Tübingeni Egyetem Zoológiai Gyűjteményében.

Forrás: Rabi Márton

Sok ma élő krokodilféle édes vízhez alkalmazkodott, de jó néhány faj (ezek a Crocodylus nem képviselőiből kerültek ki) képes elviselni a vízben oldott só jelenlétét. Ahhoz, hogy ne okozzon problémát egy állatnak a vízben oldott só, egy speciális szervre, sómirigyre van szüksége, amellyel ki tudja vonni a felesleget.

A krokodilok sómirigye a nyelvükben helyezkedik el, és a vérből kivont sókat itt is választja ki, majd ezek kimosódnak az állat szájából, amikor azt eltátja és beáramlik a víz. A sót nem toleráló fajok, mint a kajmánok vagy az aligátorok esetében e mirigy visszafejlődött, így nem is képes már ellátni eredeti feladatát.

Miként kelt át az óriáskrokodil a tengeren?

A korábbi elképzelések szerint a Deinosuchus nem átúszta az észak-amerikai beltengert, hanem még a beltenger létrejötte előtt került annak két partjára. Azonban a beltenger kialakulása mintegy 20 millió évvel megelőzte a legkorábbi Deinosuchus leletet. Bár valóban fantasztikus lény volt ez a krokodil, az időutazáshoz valószínűleg ő sem értett.

A beltenger kialakulása egyrészt az ebben az időben a mainál melegebb klímának, és a globálisan magas tengerszintnek köszönhető. Másrészt az észak-amerikai kontinens tektonikus eseményei, mint a Sziklás-hegység kiemelkedése, s az ezt kísérő, a kontinens más régióiban bekövetkező felszínsüllyedés volt felelős a tenger létrejöttéért.

A partjain hatalmas, gazdag élővilágú terület volt, amelyben a kövületek tanúsága szerint rengeteg állat találta meg táplálékát. Hasonló jellegű régiót képzeljünk el, mint az USA mai Mexikói-öböl menti mangrove-mocsaras, folyótorkolati, szubtrópusi élőhelyei, amelyeket ma már csak a természetvédelmi területeken láthat az érdeklődő.

Késő-kréta interakció Észak-Amerika beltengeréhez kapcsolódó vizes élőhelyén: balra a Deinosuchus riograndensis, jobbra pedig egy korai alligátor-féle

Forrás: Szabó MárTon

A kutatók most eddig nem vizsgált, egykori krokodilfélék bevonásával, valamint ma élő krokodilfélék molekuláris adatainak segítségével megrajzolták a krokodilok kiterjesztett családfáját. Ez feltárta, hogy a Deinosuchus nem az aligátorok vagy kajmánok rokona volt, sőt, semelyik ma élő krokodilfélével nem állt közvetlen rokonságban. Oldalági rokon volt, amelynek nincs mai leszármazottja, és ez a helyzet magyarázattal szolgál számos egyedi tulajdonságára, valamint hatalmas termetére is.

Egyúttal azt is megmagyarázza ez a felfedezés, hogy miként juthatott az ősállat a beltenger mindkét partjára. Valószínűleg a krokodilfélék ősi sótűrő képességét öröklő állat volt, amely ugyan nem kimondottan a tengerben élt, de át tudott kelni rajta. A Deinosuchusnak akkor alkonyult be, amikor a beltenger a kréta időszak vége felé visszahúzódott, és megszűntek azok a hatalmas partközeli mocsaras élőhelyek, amelyekben a számára megfelelő, nagy termetű zsákmányállatok is megfordultak.

Minek köszönhető a Deinosuchus óriási termete?

Az új családfa számos részletet képes megmagyarázni. A kizárólagos édes vízi életmódú aligátorok, kajmánok elődei kisebb termetűek voltak, rövidebb orruk, zúzó fogazatuk kisebb zsákmányra vadászó, generalista ragadozókká tette őket. Erre a kontinens különböző vizes élőhelyei remek lehetőséget is nyújtottak, a ma élő amerikai aligátor pedig annak köszönhetően vált nagy termetűvé, hogy a vetélytársai kihaltak, mintegy 33-34 millió éve.

A kutatók most a Deinosuchus riograndensis fajra vonatkozó korábbi, 8-12 méteres méretbecslést is pontosították. Mivel az állatnak csak hiányos csontváza maradt fenn, ezért a becsléseket a koponya alapján végezték. Az új becslés szerint „csak” 7,7 méteres lehetett, de vannak töredékes leletek, amelyek ennél nagyobb testű példányokra utalnak. Mivel az ősi óriáskrokodil a hosszabb orrúak közé tartozott, ez az alkatbéli aránytalanság vezetett a korábbi, túlzó méretekhez.

Az elemzések azonban azt is feltárták, hogy a krokodilfélék körében az elmúlt 120 millió évben több mint egy tucatnyi alkalommal kialakult óriási testméret, és ezek nem csupán a melegebb éghajlatú időszakokra voltak jellemzőek. Jó néhány hatalmas termetű krokodil élt Afrikában például a legutóbbi jégkorszak idején.

Ahogy a Deinosuchus is, ezek az óriási krokodilok is mind-mind a hatalmas kiterjedésű vizes élőhelyek, vagy a tengerek lakói voltak, ezek tudtak csak megfelelő táplálékot biztosítani számukra. Azonban e fajok minden olyan alkalommal kifejlődtek, amikor csak kialakultak az ehhez lehetőséget biztosító élőhelyi körülmények. Annyira talán nem is kellene egzotikusnak tekinteni az efféle óriásokat.

Az bizonyos, hogy még a 19. században is voltak 7 méter körüli példányok, amelyek ma élő fajokhoz tartoztak. Nemrégiben találtak vadon élő (sós vízi) krokodilt, amely 6,17 méteresre nőtt, de például a Fülöp-szigetek nehezen megközelíthető, távoli vizes élőhelyein akár még ennél nagyobbak is élhetnek.