Hátráltatják a beporzók szaporodását a rovarirtók

A modern mezőgazdálkodás a gépesítéssel kezdődött, amikor lehetővé vált, hogy hatalmas területeken termeljenek azonos növénytípusokat, így jött létre a monokultúrás gazdálkodás. Még egyetlen kisebb parcella azonos növény is svédasztal egy növényevő rovar számára, azonban ha sok száz hektárnyi áll rendelkezésére, akkor irgalmatlan gyorsan el fog szaporodni.

Ez azt is jelenti, hogy a rovarprobléma maga is nekünk köszönhetően jön létre. A valódi megoldást az adhatná, ha nem lenne monokultúrás gazdálkodás, azonban az emberiség létszáma miatt ez kivihetetlen. Épp ezért is fordulunk a kémiai rovarirtókhoz, amelyek ma már a mezőgazdaság elengedhetetlen kellékei. Egyre többet tudunk azonban az ártalmaikról is.

A Pennsylvania Állami Egyetem szakemberei poszméhekben vizsgálták meg az imidakloprid nevű, világszerte használt neonikotinoid rovarirtó hosszabb távú hatását. Arra jutottak, hogy még a rovar pusztulásához nem elegendő mennyiségű szer is megváltoztatta mind a nőstény, mind a hím poszméhek kémiai jelzőrendszerét (feromon kibocsátását).

Ezen túl a hímekben a termelődő spermiumok életképességét csökkentette, a nőstényekben pedig a zsírok raktározását fékezte le. A királynők a zsírtartalékaik segítségével telelnek ki, de még ha túl is élték a telet, zsírok híján nem tudnak tavasszal nekiállni a peterakásnak.

Mivel a rovarirtók használata elengedhetetlen a modern mezőgazdaságban, ezért létfontosságú, hogy a jótékony rovarok védelmét is szem előtt tartva fejlesszenek ki új szereket. A rovarok, köztük az emberi szempontból közvetlenül is fontos beporzók létszáma világszerte mélyrepülésben van, s ennek egyik oka a mezőgazdaság rovarirtó-használata.

Miután a vetőmagokat kezelték e szerekkel (vagyis csávázták őket), a szer a talajban marad és a növények felszívják, ha a növényeket permetezték velük, akkor ugyanez a helyzet. A növények pollenje, nektárja is mérgeket tartalmaz, így pedig a beporzók is részesülnek a nem nekik szánt vegyszerekből (sőt, a madarak is, és azok az embertársaink is, akik mézet esznek ).

A kutatók laborban tartott poszméheket itattak olyan cukros vízzel, amelybe 6, illetve 60 milliárdad rész imidaklopridet kevertek, akkora mennyiségben, amekkorával nektárgyűjtés során a növényeken is találkoznak. A tesztet nőstény és hím poszméhekkel is elvégezték. Mindkét nem esetében megmérték az egyes állatok testfelületén és illatmirigyeiben lévő szexferomonok mennyiségét is – ezek szolgálnak kommunikációs eszközként a párválasztásban.

A nőstényekre erősebben hatott a rovarirtó. A méreggel etetett nőstényeket elkerülték a hímek, de a nőstények nem kerülték el a rovarirtót fogyasztó hímeket. A kezelt hímek esetében 41 százalékkal csökkent a termelt spermiumok mennyisége, és 7 százalékkal csökkent azok életképessége. A kutatók hozzátették, hogy eddig leginkább a közvetlen, rövid távú egészségügyi hatásokat vizsgálták, ám a közvetlen rovarpusztulás csak a jéghegy csúcsa. A neonikotinoidoknak a beporzók hosszú távú fennmaradására is negatív hatásuk van, így a kockázatelemzésekben ennek is helye volna.