Jó lenne, ha felnőttként is tudnánk új fogat növeszteni

Nemrégiben a Stem Cells Translational Medicine folyóiratban mutatta be kutatását a Tufts Egyetem két szakembere, amelyben kecsegtető eredményeket értek el az új fogak növesztése terén. Pamela Yelick, az egyetem fogorvostudományi részlegének professzora szeretné, ha a műfogsor vagy a titán alapú implantátum helyett valódi, élő fogat tudna adni azoknak, akik valamilyen okból elveszítik egy végleges fogukat.

A kutató és munkatársa sertésekbe beültetett, emberi és sertés sejtek keverékéből képes volt emberi jellegű fogat növeszteni a sertés állkapcsában. Most azonban még egy fogtechnikus se keressen új hivatást, ez csak egyike az első lépéseknek, amelyek majd elvezetnek a biotechnológia segítségével előállított élő, emberi fogakhoz.

Az állkapocs csontba ültetett titán implantátum ugyan jól bele tud illeszkedni, nőni a csontba, azonban nincsenek körülötte azok a lágy szöveti részek, amelyek például a rágás során csökkentenék a csontra nehezedő nyomást. Emiatt az implantátum körül megsérülhet a csont és utat adhat akár fertőzésnek, akár a csont felszívódásának.

Az élő fogaknál a rágás nyomását tompítják e lágy szöveti részek, ezért egészséges fog esetében ilyesmi nem fordulhat elő. Már az is hatalmas előrelépést jelentene a fogpótlásban, ha olyan foggyökeret tudnánk előállítani, amelyben élő fogbél van, csavar helyett élő foggyökérhártya tartja a csontban, és amelyre rá lehetne építeni egy mesterséges koronát.

A módszer vázlata

Forrás: Tufts University

Azonban nem egyszerű feladat rávenni a szervezetünket az új fog növesztésére. A fog egy-egy kis állkapcsi sejtcsoportból, a fogrügyből jön létre, ebből alakul ki a fog kemény és lágy része egyaránt, beleértve azt, ami az állkapocshoz kapcsolja a fogat. A kutatóknak e fogrügyeket kellett létrehozniuk, azonban ehhez emberi fogból és sertés állkapocsból is kellett sejteket használniuk. A fogrügyben kétféle sejttípus van, egyikből a fogzománc jön létre, a másikból az összes többi rész, beleértve a foggyökérhártyát is.

E sejtek egyikét egy kihúzott emberi bölcsességfog adta, azonban a másik sejttípus csak a fognövekedés kezdeti, a fog kifejlődése előtti szakaszában van jelen, így ilyenhez nem tudtak a kutatók hozzájutni, ezért fordultak a sertéshez. Velünk ellentétben a sertés felnőttként is képes új fogakat növeszteni, így az ő állkapcsukban a végleges fog kinövése után is maradnak e speciális sejtekből. Ezért a kutatók mészárszéktől vásároltak sertés állkapcsot, amit egyébként kidobnának a húsfeldolgozás során.

A sejteket először sejttenyészetben növesztették, majd beültették egy élő disznó állkapcsába, ahol 3 hónapon át figyelték a változásokat. Ezen idő alatt a normál sertésfognak megfelelő tempóban és módon fejlődött a fog – és ez az emberi fog fejlődéséhez is igen közel áll. Mivel a kísérletre csak 3 hónap állt rendelkezésre, ezért azt már nem tudták megvárni, míg ki is nő a fog az ínyből. A fogak úgy néztek ki e disznók állkapcsában, mint a valódi emberi fogak.

A kutatók természetesen a későbbiekben újabb, és hosszan tartó kísérleteket is terveznek, amelyekkel már végig is tudnák követni a fog teljes kifejlődését. A végső cél azonban az, hogy állkapocsműtéti beavatkozás és Petri-csészés sejttenyésztés nélkül valahogyan rá tudják venni az emberi sejteket a fognövesztésre, és persze anélkül, hogy ehhez sertésekre is szükség volna. A feladat eléggé komplex, így egyelőre még hosszú az út, Yelick szerint valamikor a következő évtizedben már sor kerülhet rá.