35 éve kezdte meg működését a Hubble-űrteleszkóp

A földi teleszkópok ugyan rengeteg felfedezést tettek és tesznek lehetővé, ám vannak olyan területei a csillagászatnak, amelyből a világűrbe helyezett teleszkóp sokkal többet mutathat. Az űrtávcsövek elmélete megelőzte az űrhajózást, már 1946-ban felmerült ugyanis, azonban egészen 1969-ig várni kellett a konkrét fejlesztési ötletre. A Hubble-űrteleszkópig innen még hosszú volt az út. Jól tudjuk, hogy rengeteg, a civil életben használt technológia a hadiiparból indult útnak, nincs ez másképp a Hubble esetében sem.

A teleszkóp maga egy kémműhold-típuson (Keyhole) már bizonyított, mondjuk úgy, hogy csupán másfelé kellett fordítani. Míg a kémműholdon a földfelszínt vizslatta, a Hubble esetében a világűrbe nézett.

A Hubble-űrteleszkóp 1990. május 20-án készítette első tesztfelvételét

A Hubble-űrteleszkóp történetének szerves része a Challenger-katasztrófa is. Az űrsikló-program a katasztrófa vizsgálata idejére leállt, így a Hubble feljuttatására is kissé később kerülhetett csak sor: 1990. április 24-én, a Discovery gyomrában indult 570 kilométeres magasságú pályára.

Eztán még 5 alkalommal látogatták meg egy-egy űrsiklóval szervizküldetések során, kisebb-nagyobb javítások céljával. 2009 óta azonban senki se nyúlt hozzá, és az űrsiklók 2011-es nyugdíjazása után ehhez megfelelő eszközünk se volt már.

A Hubble 55 ezer csillagászati objektumot vett eddig célba, és közel 1,7 millió egyedi megfigyeléssel gazdagította a tudományt, és persze mindannyiunkat. E munkából 22 ezer tudományos tanulmány született (2025 februárjáig), az űrteleszkóp által gyűjtött adatok több mint 400 terabájtot tesznek ki. Rengeteg elsőség fűződik a Hubble-űrteleszkóp nevéhez, ebből talán a legizgalmasabb az volt, amikor 1994-ben megfigyelhettük a Shoemaker-Levy 9 üstökös darabjait, amint a Jupiterbe csapódnak.

A Hubble volt az első, amelynek felvételei – jóval a New Horizons űrszonda előtt – hozzávetőleges térképet adtak a Pluto felszínéről. Először a Hubble-űrteleszkóp szemén át pillanthattunk rá egy exobolygó légkörére, megnézhettünk számos protoplanetáris korongot, csillagok születését, és persze szupernóvákat, csillagok halálát is. Első volt egy csillag – a Betelgeuse – felszínének részleteiben is. Korábban nem látott galaxisok ezreit mutatta meg, rápillanthattunk az időben legkorábbi galaxisokra (többször döntötte meg saját rekordját), ez a Hubble esetében jelenleg 400 millió évvel az Ősrobbanás utáni fényt jelent.

7 fotó

A Hubble-űrteleszkóp eredetileg 15 évre tervezett élettartamát még 20 évvel fejelte meg eddig a napig, és remélhetőleg még sok éven át ellátja munkával a csillagászokat. Bár sok hiba halmozódott fel az évtizedek alatt, ezek jó részét mérnöki trükkökkel megkerülve még működőképes maradt az űrteleszkóp.

Az évtizedünk végéig, kis szerencsével a 2030-as évek elejéig dolgozhat tovább. A pályamagassága fokozatosan csökken, majd a 2030-2040-es években valamikor a légkörbe lépve, a tervek szerint irányított módon megsemmisül.