A gazdagok durvábban fűtik a bolygót

Nem meglepő a kutatási eredmény, számos apróbb részletről derült már ki, hogy hasonlóan billen a mérleg. A Nature Climate Change folyóiratban közzé tett tanulmány számszerűsíti ezeket az adatokat.

A legfelső 1 százalék 26-szor nagyobb részben járult hozzá a legnagyobb hőhullámokhoz, és 17-szer nagyobb mértékben az aszályokhoz (beleértve az Amazóniában pusztító szárazságot), mint a globális átlag. A felmelegedés kétharmada a felső 10 százaléknak „köszönhető”, így az éghajlati szélsőségek növekedése is.

A kutatás során komplex elemzést végeztek a gazdasági adatok és a klímaszimulációk segítségével, így sikerült beazonosítani az egyes éghajlati események kapcsán legnagyobb felelősséggel rendelkező jövedelmi csoportokat.

A gazdagok mind a fogyasztási szokásaikkal, mind a beruházásaikkal fokozzák a klímaváltozást, és aránytalanul nagy részben felelősek az extrém időjárási eseményekért. Ezek az éghajlati szélsőségek pedig leginkább azon helyszíneket sújtják, amelyek egyébként szegény országok és kis kibocsátók.

„A kutatásunk kimutatta, hogy az extrém éghajlati hatásokat nemcsak a megfoghatatlan globális kibocsátáshoz lehet kötni, hanem közvetlenül összefüggésbe hozható az életmóddal és befektetésekkel, ezek pedig a jövedelemmel” – magyarázta Sarah Schöngart, a kutatás vezetője. „A gazdagok kibocsájtása igen nagy szerepet játszik az éghajlati szélsőségekben, eszerint pedig olyan klímapolitikai döntésekre van szükség, ami az ő kibocsátásukat csökkenti.”

2020-ban 0,6 Celsius-fokkal volt magasabb a globális átlaghőmérséklet, mint 1990-ben, ennek 65 százaléka, 0,4 Celsius-fok a leggazdagabb 10 százalékhoz köthető.

„Ha mindenki csak annyi kibocsátással járult volna hozzá a klímához, mint a bolygó lakosságának szegényebbik 50 százaléka, akkor csak egészen minimális növekedést tapasztaltunk volna 1990 óta” – tette hozzá Carl-Friedrich Schleussner, a kutatás résztvevője. Ezt az aránytalanságot kell valahogy megszüntetni, enélkül a klímacélok közelébe se érhetünk.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a leggazdagabbaknál sem annyira a személyes fogyasztást, hanem inkább a befektetéseket kell figyelembe venni. Sőt, ha a befektetésekkel járó kibocsátást állítják a célkeresztbe, akkor a klíma számára kedvező irányú változásokat lehet elérni.