Így befolyásolja a gondolkodásunkat, ha megfigyelnek

1785-ben Jeremy Bentham angol filozófus megtervezte a tökéletes börtönt: egy tornyot fognak körbe a cellák, és míg a toronyban lévő őr bármelyik cellába beláthat, a cellalakók nem tudják, épp melyikükre néz. Ennek hatására mindig jól viselkednek, hisz könnyen lehet, hogy épp figyelik őket.

A Panopticon, vagyis „mindent látó” néven elhíresült épület maga ebben a formában nem épült meg, azonban az elvét kissé átalakítva számtalan helyen alkalmazták. De nem kell a múltba nézni ahhoz, hogy valaki visszanézzen ránk!

Ha az az érzésünk, hogy folyamatosan figyelnek minket, az nem a véletlen műve. Az utcák, hivatalok, üzletek és más közösen használt építmények teli vannak biztonsági kamerákkal. Míg egyesek azon aggódnak, hogy az oltásokkal mikrocsipet ültetnek beléjük, amelyen át megfigyelhető a tevékenységük, gyakorlatilag mindannyian önként és dalolva tesszük ezt lehetővé mobil- és okoseszközeink révén.

Nyoma van annak, hogy milyen weboldalakat látogatunk meg, mit keresünk. Még az is elegendő, ha van egy kedvezményre jogosító kártyánk valamely üzletben.

Jobbak vagyunk, ha látnak

A pszichológia egyik első vizsgálata arra irányult, miként reagál az ember mások figyelmére. Már 1898-ban kimutatták, hogy a versenyző biciklisták igyekeznek gyorsabban tekerni, ha mások is tekernek mellettük.

Az elmúlt 50 évben aztán jelentősen megnőtt az olyan kutatások, kísérletek száma, amelyekben a ránk irányuló tekintet, figyelem hatásait mérték fel. Kiderült, hogy nemcsak a viselkedésünket, hanem a gondolkodásunkat is átalakítja ez.

Az ember képes egyetlen, őrá irányuló tekintetet kiszúrni a tömegben, ahol mindenki másfelé néz. A ránk irányult tekintet ás figyelem mások szándékairól árulkodik, ezért fontos jelzés számunkra, és az állatvilág számára is.

Az állatok a rájuk irányuló figyelem révén fedezik fel, ha egy ragadozó kiszemelte magának őket – élet-halál kérdése tehát észrevenni mások figyelmét. Emiatt is érezzük kényelmetlenül magunkat, ha néznek, ilyenkor felébred bennünk a menekülési ösztön.

Tudatosan másképp viselkedünk, ha tudjuk, hogy figyelnek: segítőkészek vagyunk, nem szemetelünk vagy épp nem csalunk. Emiatt van pozitív hatása annak, ha tudjuk, traffipaxok várnak sorban egy autóúton. Volt olyan elképzelés is, hogy a szemetelőket visszatartó erő volna már az is, ha szemek képét helyeznék ki a közterületekre. Ez azt sugallja, hogy a folyamatos megfigyelés jobb emberré tesz minket. Ennek azonban ára van.

Akit figyelnek, megfigyelnek, rosszabbul teljesít a memória- és figyelmi kognitív teszteken, ehhez elegendő volt, ha a tesztek során olyan képet mutattak az alanynak, amelyen őfelé irányult a fotón látott személy tekintete.

Ha észleljük, hogy valaki ránk néz, egyszerűen csak erre tudunk figyelni egy ideig, és ez kizökkenti a figyelmüket a megadott feladatból. Egyes vizsgálatok szerint még a térérzékünket és a nyelvi képességeinket is negatív hatás éri a vizslató tekintetekkel.

A hatások még mélyebbre nyúlnak agyunkba

Egy 2024 végén közzé tett kutatás szerint akit figyeltek, az még a szándékos zavaró hatások ellenére is gyorsabban (közel egy másodperccel hamarabb!) vette észre a ráirányuló tekintetet, mint az, aki nem figyeltek meg. Az alanyok ugyan beszámoltak arról, hogy tudatában voltak annak, hogy megfigyelik őket, de érzéseik szerint ez nem volt zavaró. Érdekes módon ez a különbség csupán arcok, tekintetek észlelése esetében alakult ki, más képekkel nem.

Az emberek zavarás esetén is hamarabb észlelték azt az arcot, amelyik nézte őket, mint az olyat, amelynek tekintete nem rájuk irányult. Az agyunk már akkor elkezdi feldolgozni a tekintet irányát, mielőtt mi bármit észrevennénk.

Voltak olyan kísérletek is, amelyekben az ember felé irányuló geometriai alakzatokkal tesztelték az alanyokat, és még ezeknek is kimutatható hatásuk volt. Magyarul, nemcsak a szemek váltanak ki bennünk efféle hatást, hanem bármiféle ránk irányuló figyelem.

A folyamatos megfigyeltség érzése ezek alapján igencsak megterheli az agyat. A megfigyelés által kiváltott „küzdj vagy menekülj” érzés megterhelő akkor is, ha nem vagyunk tudatában ennek. A skizofréniában szenvedők számára különösen nehéz, mivel ők extrán érzékenyek mások figyelmére, tekintetére.

Más mentális eltérések (amelyek nem feltétlenül betegségek) szintén túlérzékennyé teszik az ember, szintén szorongásba torkollhatnak a megfigyeltség esetén. Az, hogy minden és mindenhol megfigyel minket, egyre jobban növeli a figyelmünket a környezetünkre, és folyamatosan készültségben tart minket.

Ez a helyzet pontosan ugyanolyan, mint a Bentham-féle börtönben: bármikor bármelyikünket megfigyelhetnek, de sosem tudhatjuk biztosan, hogy egy weboldalon épp megadott adataink hol kötnek ki, mit kezdenek velük az algoritmusok.

Sajnos ez azzal is jár, hogy az olyan képességeink, mint a munkamemória vagy az összpontosítás megszenvedi, ha figyelnek. Például, ha a diákokat a online vizsgán megfigyelik, az rosszabb teljesítményhez vezet. Ha a munkahelyeket bekamerázzák, akkor romlik a munkateljesítmény ahelyett, hogy javulna.

Az kérdéses, hogy ez a fajta környezet miként hat majd az ember általános viselkedésére, kognitív képességeire hosszú távon.