Először találtak tobzoska nyomkövületet

2018-ban bukkantak rá azokra a megkövült lábnyomokra Fokföld nyugati részén, a Still-öböl területén, amelyekről azóta sikerült igazolni, hogy igen nagy valószínűséggel jégkori tobzoska hagyhatta. A nyomsor egy magántulajdonú természetvédelmi területen, egy kilazult, az árapályzóna közelében lévő, egykori szél hordta üledékből összecementálódott lapon volt. A nyomok izgalmasnak tűntek, azonban a kutatók nem tudták eldönteni, milyen állaté volt, számolt be a kutatást vezető Charles Helm a The Conversation hasábjain. 

A kutatók nemrégiben két szan (régi nevén bushman) nyomkövető segítségével vizsgálták meg a kövületeket. A két namíbiai őslakos egész életében a Kalaháriban élő állatok nyomait figyelte, mindkettő vizsgázott nyomkövető mester, akiket a világ legjobbjai közt tartanak számon. Korábban már segítették az őslénykutatókat egy hiéna nyomsor felismerésében.

A most vizsgált nyomsor 8 lábnyomból, és két, amint az később kiderült, az állat farkának seprő mozgása által hagyott fura nyomból állt. A két nyomkövető alaposan megvizsgálta a nyomokat, majd egy ideig egymással beszélve megtárgyalta annak jellemzőit, és végül kijelentették: tobzoska hagyta a nyomokat. Mivel soha korábban nem találtak még a világon tobzoska nyomkövületet, ezért ez rendkívül meglepő volt a szakemberek számára.

Azt is bizonyítja a nyomsor, hogy a mai elterjedési területüknél egykoron jóval több helyen éltek ezek a bájos kis sétáló tobozok. A kutatók a nyomsorról speciális fotótechnika segítségével digitális másolatot készítettek, amit aztán más nyomszakértőknek is megmutattak: a válasz egyhangú volt, tobzoska járt a fokföldi tájon.

A tobzoska igen jellegzetes járású jószág: hátsó lábaira nehezedve, általában két lábon jár, ezek pedig olyan lenyomatot hagynak, amin nincsenek ujjnyomok, csak egy keres benyomódás, mintha egy lekerekített végű bottal nyomkodták volna össze a talajt. A tobzoska mancsain hatalmas, ásásra használt karmok vannak, ezek járásra nem alkalmasak.

A kutatók a kőlap korát is megvizsgálták, ebben a Leicesteri Egyetem szakembere, Andrew Carr volt segítségükre. Az eredmények szerint valamikor 90-140 ezer évvel ezelőtt járta a korabeli dél-afrikai területet a tobzoska – ez a jégkorszak idején volt, és ekkor a partvonal a jelenleginél mintegy 100 kilométerrel távolabb húzódott (az alacsonyabb tengerszint miatt). Az őslénykutatók szerint a nyugati tudomány és az őslakos hagyományos tudás találkozásának köszönhető a vizsgálati eredmény.

Amiatt is különösen fontos a tobzoska nyomsor, mert így a világ egyik leginkább veszélyeztetett állatára hívja fel a figyelmet. A tobzoskák húsa ínyencségnek számít, pikkelyeikből pedig „hagyományos kínai orvosság” készül. Ennek okán az illegális állatkereskedelem leggyakoribb célpontja ez az ártalmatlan, rendkívül bájos, és az emberrel szemben teljesen védtelen állat.