Bevándorlók gyermeke lehetett a legamerikaibb dinoszaurusz

Amerika eredetileg azért kapta az Újvilág nevet, mert az ókori térképeinken, a világ korabeli, ismert kiterjedésében nem szerepelt. Az első emberi lakói Ázsiából érkező, jégkori bevándorlók voltak, a későbbi hódítók Európából érkező bevándorlók voltak, ezeket számos további hullámban érkező bevándorló követte.

Mindez a sokféleség, sokszínűség az, ami sikeressé tette Észak-Amerika lakóit, és csak az egyre szélsőségesebbé váló politikai közhangulat igyekszik ezzel szembemenni. Úgy tűnik, a legamerikaibb őslény, a T. rex is bevándorlók gyermekeként jött a világra.

A T. rex lelőhelyek kizárólag az USA egy meghatározott északnyugati régiójában, illetve Kanada déli részének egy kis területén találhatók, abszolút endemikus észak-amerikai faj volt. Nemcsak a múzeumok ikonikus állata a rettegett óriás ragadozó, nemcsak kulturális hős, de megtestesíti mindazt a sztereotípiát, amit az átlagember az „amerikaiság” mintájának tekinthet.

Egy újonnan, a Royal Society Open Science folyóiratban közzé tett nemzetközi kutatás arra az eredményre jutott, hogy ez az ikonikus faj Ázsiából érkezett, hasonlóan a kontinenset később meghódító indiánokhoz. A vizsgálatot a University College London ismertette.

A kutatók megvizsgálták egyrészt a T. rex evolúciójának egyes kérdéseit és a közeli rokonságának evolúcióját. Másrészt egy kissé hasonló rokon csoport, a megaraptorok esetében is elemezték ugyanezeket a kérdéseket.

A modellezés során egyrészt az egyes állatok ismert elterjedése és rokoni kapcsolatai, másrészt a földrajzi, éghajlati körülmények alakulása szerint szimulálták, mi játszódhatott le, miként alakulhatott ki az ismert változatosság és elterjedés. Gyakorlatilag azt modellezték, hogy mi történhetett az egyes csoportokkal ha ezen vagy azon a kontinensen jöttek létre és onnan kellett elterjedniük a világ többi tájára.

A T. rex származása heves tudományos viták tárgya – a szakemberek egy része szerint őshonos észak-amerikai, egy másik része szerint viszont ázsiai eredetű. A kréta időszakban Észak-Amerika és Ázsia között ugyanis sekély tengeri régió húzódott, számos alkalommal alakultak ki földhidak, amelyeken – a jégkori Beringiához hasonlóan – átkelhettek az állatok.

Egy ilyen alkalom válhatott a T. rex elődei számára alkalmassá arra, hogy új lakhelyet hódítsanak meg. Az egyes modellezett lehetőségek esetében kiszámították, melyiknek volt a legnagyobb esélye, melyik lehetett a legvalószínűbb.

Giganotosaurus, az óriás ragadozók mintapéldánya – nem épp öleb méretű cukiság volt.

Forrás: Wikimedia Commons

Mintegy 92 millió évvel ezelőtt a kréta időszaki meleg periódusa zajlott, amelyet hamarosan egy lehűlés követett. Ennek során számos nagy termetű csúcsragadozó dinó sorsa hanyatlásnak indult – bár ezek a délebbi régiókban fennmaradtak a kréta végéig. Azonban az északi féltekén a lehűlés megnyitotta a lehetőséget egy újabb nagy testű ragadozó csoport evolúciója előtt, így jöhettek létre a T. rex közvetlen elődei és rokonai is.

Bár a T. rex közvetlen elődeit még meg kell majd találni Ázsiában, maga a T.rex már Észak-Amerika területén fejlődött ki, ahol sok tucatnyi ősmaradványát tárták fel a kontinens nyugati részén, amelyet ekkor egy több ezer kilométer hosszan elnyúló beltenger választott el a keleti régióktól.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a T.rex távolabbi rokonsága, a megaraptorok (Megaraptoridae) hogyan terjedtek el a Földön. E rejtélyes, kevés ősmaradványból ismert csoport gyors mozgású ragadozókból állt, amelyek félelmetes, akár 35 centit is elérő karmokat viseltek mellső végtagjukon.

A T. rex-szel ellentétben keskeny fejük és több mint 1,5 méteres karjuk volt. A kutatók a modellezésből arra jutottak, hogy e megaraptorok elterjedési területe jóval nagyobb lehetett, mint amit a fosszíliákból tudunk.

Valószínűleg mintegy 120 millió éve alakulhattak ki Ázsiában, s onnan terjedtek tovább Európába, majd dél felé, a Gondwana területére. Eddig Európa és Afrika területén nem került még elő megaraptor ősmaradvány. Az azonban bizonyos, hogy ezek az állatok ugyanakkor váltak hatalmas termetűvé, amikor a Tyrannosaurus-félék is. Úgy tűnik, e két csoport számára kedvezőbb lehetett a hűvösebb éghajlat, emiatt tehettek szert előnyre.

Valószínű, hogy azért volt eltérő a Tyrannosaurus-félék és a megaraptorok testalkata, mert másféle zsákmányt, más módszerrel ejtettek el. Elképzelhető, hogy a megaraptor kölyök szauropodákat ehetett, míg a T. rex a Triceratops, vagy az Ankylosaurus ragadozója volt.

A robusztus és tömzsi testalkatú T. rex, a dinók kihalását közvetlenül megelőző időkben mintegy 9 tonnát nyomott, a megaraptorok pedig legalább 10 méteres testhosszt értek el. Az argentin Giganotosaurus 12-13 méteres testhosszával és 6,5-8 tonnás tömegével a valaha élt legnagyobb szárazföldi ragadozók közé tartozott.

Az evolúciójuk kezdetén, 120 millió éve, a megaraptorok egy igen sokszínű dinófauna részei lehettek, azonban, amint a Gondwana szuperkontinens elkezdett feldarabolódni, az egyes csoportjaik eltérő körülményeket találhattak az új élőhelyeken. Ennek köszönhetően más és más életmódra, zsákmányra szakosodtak, specialistákká válhattak. Egyes területeken végül a megaraptorok eltűntek, és felváltották őket a Tyrannosaurus-félék, ám délen, például Ausztrália vagy Patagónia területén ők váltak a csúcsragadozókká.