Nem olyan egyedi az emberi nyelv, mint gondolnánk

Mi emberek vagyunk az egyetlen faj a Földön, amely nyelvi kommunikációt használ (persze a nyelv definícióját is mi alkottuk meg), épp ezért a nyelvünk eredete eléggé ősi kérdés. Hogyan jött létre, milyen előzményei voltak az állatvilágban? Lehet-e valami különös fordulathoz kötni ezt, vagy folyamatos, apró változásokból alakult ki?

Egy új kutatásból úgy tűnik, ez a nyelviség távolról sem annyira egyedi, mint hittük. A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet számolt be a kutatásról.

A nyelvünk hangokból épül fel, amelyek szavakká állnak össze, a szavak pedig mondatokká, ezek aztán végtelen számú lehetséges jelentést hordozhatnak. A jelentés olyan nyelvi szabályszerűségek alapján áll össze, ami meghatározza, hogy az egyes szavakat miként is kell értelmeznünk más szavakkal kombinálva. A nyelv alapja az, hogy a szavak sorrendje, környezete határozza meg az aktuális jelentést.

A nyelv eredetének vizsgálatához a legtöbb esetben az állatok hangadását hasonlítják a szakemberek. Azonban az állati hangok legtöbbször önmagukban hangzanak el, csak ritkán kombinálják őket, és e kevés kombináció is csak legfeljebb a ragadozót jelentő vészjelzés.

Úgy tűnik, hogy legközelebbi rokonainknál egészen egyszerűen túl szűk keretek közé van szorítva a kommunikáció, így ez nehezen tekinthető a mi komplex, végtelenített jelentéstartalmú nyelvhasználatunk evolúciós elődjének. Kérdéses persze, hogy mennyire is vagyunk tisztában az emberszabásúak kommunikációjával: lehet, hogy másképp kombinálnak, mint amiről tudunk?

A kutatók az elefántcsontparti Taï Nemzeti Park csimpánzainak három csoportjában több ezer hangadást rögzítettek, majd megvizsgálták, hogy a 12 különböző csimpánzhang miként változik, ha kettesével kombinálva használják.

„Az emberi nyelvre jellemző, ha új vagy kombinált jelentést kapnak a hangok, emiatt az emberi nyelv eredetének feltárásában alapvető fontosságú, hogy megvizsgáljuk, a legközelebbi rokonaink, a csimpánzok és a bonobók is rendelkeznek-e ilyen képességgel” – magyarázta Catherine Crockfort, a kutatás egyik vezetője. A természetes környezetben felvett hangadások ezrei jelenthettek csak alapot az efféle összehasonlításokhoz, csak így lehet valósan dokumentálni a rokonaink képességeit.

A kutatásban négyféle olyan módozatot mértek fel, amelyekkel a csimpánzok megváltoztatják a hangadásuk, és összesen 16 különböző értelmű kombinációt részletesen vizsgáltak, amelyekben valamilyen módon megváltozott az eredeti hang jelentése.

Egyik típusban egyszerűen kombinálták az eredeti jelentéseket, pl. evés és pihenés hangok együttes jelentése a két tevékenység együttesét adta. Egy másik típusban pontosították a többféle jelentéssel rendelkező hang jelentését, így a kombinációból az derült ki, melyik az aktuális jelentés.

A harmadik típusban egészen új dolgot jelentett a két eredeti hang kombinációja, így például a pihenés és befogadás „szavak” együtt a fészekrakást jelentették. A negyedik eset az volt, hogy ugyanazon hangok más élethelyzetekben használva nyerték el az aktuális jelentésüket.

Mindezek azt jelzik, hogy a múlt századi nézeteink elavultak, s egyáltalában nem túl primitív az állati kommunikáció ahhoz, hogy abból az emberi nyelv alapjai kifejlődjenek.

Ez azt is jelenti, hogy valóban lehet valami különleges az emberelődök és az emberszabásúak kommunikációjában, és ez már a közös ősünkben jelen volt. A csimpánzok kommunikációs rendszere igen sokféle módon használható, a hangok kombinációival képesek új jelentéseket alkotni, ez pedig rendkívüli ritkaság az állatvilágban.

Valószínűleg jóval komplexebb a csimpánzok repertoárja, hisz itt csak 16-ról készültek vizsgálatok, azonban a majmok több száz kombinációt alkalmaznak, és van, hogy nem 2, hanem 8 „szó” kombinációja egy-egy hangadásuk. Van még bőven vizsgálni való tehát e téren.