Ezért nem menekül el mindenki a természeti katasztrófák elől
Elég nehéz megérteni, ha valaki nem hajlandó elhagyni az otthonát abban az esetben sem, ha azt egy vulkánkitörés, egy rendkívüli vihar vagy más természeti katasztrófa érinti.
Az ember gyakran megrökönyödve olvassa a híreket mindazon embertársairól, akik egy-egy természeti katasztrófa idején a hatóságok és a józan ész parancsa ellenére sem menekülnek el a veszélyes helyszínről. Vajon mi készteti erre őket? Miféle oka van a vakmerőségüknek?
Talán a legismertebb ilyen eset Harry Trumané, aki a Mt. St. Helens 1980-as kitörésekor a hegyen lévő otthonában várta be a végzetét „Ha felrobban a hegy, akkor én is vele”. Számtalan hasonló eset van világszerte, és míg egyesekre talán össze tudunk kapirgálni valamiféle indokot, a legtöbbet egyáltalában nem értjük.
Egy újonnan, az Environmental Research Letters folyóiratban közzé tett kutatási eredményből kiderülhet, mi tarthat otthon egyeseket, és talán jobban megértjük majd eztán a döntéseiket. A kutatást a Yale Egyetem ismertette. A kutatók két oldalról vizsgálták meg a kérdést: egyrészt magukat az emberek által megnevezett okokat, másrészt azt, hogy a hatóságok miként is látják mindazokat, akik nem kelnek útra a kitelepítésekkor.
Úgy tűnik, nem a józan ész hiánya az egyszerű ok, jóval összetettebb probléma az, ha valaki megtagadja az evakuálási parancsot.
Akik nem menekülnek el, gyakran racionálisan döntenek, bőséges információk alapján. Egyszerűen csak más információkra alapozva hoznak döntéseket, ez pedig szembeállítja a hatóságokat és a lakosságot
– mondta Evan Singer, a kutatás vezetője.
A legtöbb esetben nem az az ok, hogy nincs elegendő információ, hanem pusztán az, hogy más áll a hatóságok rendelkezésére, és más az érintett lakosokéra. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy úgy tehető hatékonyabbá a hatóság, úgy lehet több embert sikerrel kitelepíteni, ha a „központi” információkat a helyi tudással ötvözik. Mivel a klímaváltozással számos természeti katasztrófa gyakorisága nő (pl. erdőtűz, vihar, áradás), fontos, hogy mielőbb hasznosítsák a kutatási eredményt az érintettek.
A kutatók az USA, Japán és Indonézia területén bekövetkezett katasztrófák adataiban kerestek olyan eseteket, ahol a kitelepítéseket megtagadók szerepeltek. Átvizsgálták a körülményeket, és elemezték azt, amit maguk az érintettek mondtak az álláspontjukról.
Megvizsgálták a floridai „hurrikán partikat”, ahol egyes szomszédok összebútoroztak a várt vihar idejére, megosztották egymással ételüket-italaikat, és persze jó tanácsaikat is egymással. Felmérték, miért is maradtak otthon egy áradásos-földcsuszamlásos katasztrófahelyzetben Japánban. Ezen felül a világ egyik legveszélyesebb vulkánja, a jávai Merapi kapcsán több évtizednyi tapasztalatot és információt elemeztek.
A Merapi különösen tanulságos. Míg a hatóságok folyamatosan figyelik és mérik az aktivitását, a helyi lakosság, beleértve a yogyakartai királyi udvart is – ami ugyan nem politikai erő, de a helyiek életének fontos kulturális irányadója – leginkább az aktuális aktivitás jeleire figyel. A Merapi lejtőinek termékeny talaján sokan igyekeznek megélni, gyakorlatilag egymásba érő kis falvak lakják be a hegyoldalakat. (Érdemes belenagyítani a térképbe, illetve számos helyen az utcakép is elérhető.)
Egy kitörést megelőzően, ha a geológiai jelek árulkodóak, a hatóságok ezeket a farmereket igyekeznek kitelepíteni, gyakran véglegesen áttelepíteni kevésbé jó adottságú helyekre. Azonban az emberek mindezt hatalmi játszmaként élik meg. Ha úgy látják, a vezetők ereje csökken, akkor egyszerűen figyelmen kívül lehet hagyni az utasításokat.
Míg a hatóságok a vulkáni aktivitásra koncentrálnak, a farmerek a két kitörés közti békés időszakra. Vannak, akik egy kitöréskor az ideiglenes kitelepítésbe belemennek, de nem hajlandók véglegesen elhagyni lakhelyüket, mivel úgy érzik, veszélyeztetik ezzel a megélhetésüket.
Ez az eltérés, a rövid távú és a hosszú távú gondolkodás közti különbség érhető tetten a hatóságok és a lakosság reakcióiban. „Tudják, hogy a hatóság kedvezőtlenebb helyre telepítené át őket, így inkább megbékélnek a veszélyekkel, de maradnak a Merapi közelében” – tette hozzá Michael Dove, aki négy évtizede kutatja a Merapi környezetét. A hatósági kitelepítési akciókat egyszerűen politikai beavatkozásként értelmezik a lakosok.
A floridai hurrikánok során az „otthon maradók” az azonnali veszélyek helyett a közösségi felelősségüket és a jövőbeli lehetőségeket tartják szem előtt. Mindezeket úgy, hogy tisztában vannak a viharral és azzal, hogy menekülniük kellene.
A „hurrikán partik” során közösségépítés zajlik, és az emberi szolidaritás kerül előtérbe. Hasonló okokat találtak Japánban is. Nem egy katasztrófa esetében számos ember azért maradt hátra, hogy segítséget nyújtson a rászorulóknak, egyedül mozgásképtelen időseknek a menekülésben.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a hatóságok rövid távú és a lakosság hosszú távú gondolkodásmódját ötvözve lehet hatékonyan védekezni az efféle helyzetekben, és azzal, ha a lakosság mindenféle szükséges információt megkap, nem csak az utasításokat.
Kapcsolat van a foglalkozás és a személyiségtípusok között
Minél hosszabb ideje űz valaki egy hivatást, annál jobban hasonlít munkatársaira.
Kiderült, mit is evett az óriásfogú cápa
Az óriásfogú cápa (Otodus megalodon) a miocén időszak 3-20 millió évvel ezelőtt élt ikonikus tengeri csúcsragadozója volt, amelyhez képest a ma élő fehér cápa szinte eltörpül.
Egészségügyi teszt válhat az intim betétekből
A világon közel kétmilliárd olyan korú nő él, aki menstruál, ám az orvostudomány mégsem használja semmire az így beavatkozásmentesen kinyerhető vért, ez pedig egyszerűen azt mutatja, nem törődünk a női egészséggel.
Az ágyi poloska lehetett az első nemkívánatos társbérlőnk
Az ágyi poloska eredetileg a denevérek vérszívója volt, később azonban átállt az emberekre.
Egyre gyakoribbak itthon a nemi betegségek
Évről évre nő a megbetegedések száma és ez nagyrészt a tünetmentességnek tudható be.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
