Gyakoribbá vált a visszatérő tífusz a gyapjú viselésével

Régi DNS vizsgálat segítségével sikerült feltárni a visszatérő tífuszt okozó baktérium evolúciós múltját a Francis Crick Intézet  és a University College London szakembereinek. A Science folyóiratban publikált kutatásból kiderült, hogy az eredetileg óvantagok (lágy kullancsok) által terjesztett baktérium mikor váltott át a tetvekre, s e folyamat milyen genetikai változásokkal járt. Különös módon ugyanakkor zajlottak e változások, amikor az ember népsűrűsége megnőtt, illetve elkezdett a gyapjúval kereskedni.

A visszatérő tífusz ma elsődlegesen olyan helyeken fordul elő, ahol tömegek élnek együtt, és rosszak a higiénés viszonyok, mint például a menekülttáborokban. A kórokozó baktérium a Lyme-kórt okozó baktériumnak egy távoli rokona, és egyike annak a háromnak, amelyről már tudjuk, eredetileg óvantagok és kullancsok terjesztették, ám mára a tetvek váltak vektoraivá.

A betegség néhány napos magas lázzal, fájdalommal és más tünetekkel jár, amelyek rohamszerűen, néhány nap szünet után visszatérnek – innen a neve. Legyengült szervezet számára akár halálos is lehet.

A brit történelmi forrásokban szerepel egy izzadásos betegségként, vagy járványos lázként leírt kór, amelyet akár a Borrelia recurrentis is okozhatott, azonban az adatok hiányában nem lehetett megállapítani, végül is mi okozta. A kutatóknak most 2300 – 600 évvel ezelőtti emberi mintákból sikerült négy esetben teljes genom szekvenálással megvizsgálni e baktérium múltját.

Az egykor élt emberek szervezetében a baktériumok DNS-e a csontokban, fogakban maradhatott fenn. Két esetben olyan jelentős mennyiségben találták meg a baktériumból maradt genetikai nyomokat, hogy az adott személyek esetében nagy valószínűséggel a visszatérő tífusz lehetett a halál oka. Előfordulhat persze az is, hogy egyszerűen csak a körülmények hatására őrződött meg jobban a baktérium DNS-e.

A vizsgált maradványokból kettő vaskori, egymástól távoli helyekről származik, a másik kettő pedig középkori, szintén két helyszínről került elő. A kutatók e régi minták baktériumgénjeit, és a modern kori leszármazottak génjeit is összehasonlították, s ezen adatokból számították vissza, mikor is váltott át a baktérium az óvantagról a tetvekre.

Kiderült, hogy a legközelebbi (óvantag által terjesztett) rokontól 4-6 ezer éve különült el a B. recurrentis, és eközben a genomja egy részét elveszítette, azonban az idők során új génekre is szert tett. Olyan gének érintettek e változásokban, amelyek az új vektorral, a tetűvel együttélést segítik, például a baktérium immunrendszer elöli rejtőzésével kapcsolatosak.

Az időzítés nem volt véletlen. A neolitikumból a bronzkorba való átmenet során az ember életmódja alaposan megváltozott, letelepedtünk, háziállatokkal vettük magunkat körbe. Ez azt is jelentette, hogy könnyebben terjedhetett egyik emberről a másikra a kór.

A kutatók felvetették, hogy a juhtenyésztés és a gyapjú ruhaneműk elterjedése is fontos szerepet játszhatott e folyamatban s a tetvek terjesztette kórokozók számára előnyt jelenthetett. A tetű ugyanis petéit a gyapjú ruhába rakva igazán jó körülmények közé helyezheti el leendő utódait.

A visszatérő tífusz az úgynevezett elhanyagolt betegségek közé tartozik, ezek olyan kórok, amelyekkel a modern nyugati társadalmak tagjai nem találkoznak, ezért mondjuk úgy, a kutya se törődik velük, nem finanszírozzák a kutatásukat, és nem tanulmányozzák őket megfelelően. (Persze, ha majd a klímaváltozás miatt egyre közelebb jutnak a mérsékelt égövhöz, talán sor kerül a kutatásukra.)

A mai baktériumról sem sok genetikai adatunk van, ezért eddig az evolúciójáról se tudtunk sokat. Ezen a helyzeten javított a mostani kutatás.