Ezek a nők az eszükkel diadalmaskodtak a szegregáció felett

Rengeteg magyar várja izgatottan, hogy Kapu Tibort végre felbocsássák az űrbe, ami jelen állás szerint talán csak júliusban fog megtörténni. Hosszú idő óta ő az első magyar űrhajós, akit beválasztottak egy űrutazással is járó nemzetközi programba.

A küldetés többszöri halasztása viszont rávilágít arra is, hogy habár sokat fejlődtünk az első rakéta és az első ember Föld-körüli pályára állítása óta az űrtechnológia terén, még mindig van mit tanulnunk és fejlesztenünk. Néhány kulcsfontosságú személy szerepe nélkül ma nem feltétlenül beszélhetnénk emberek űrbe küldéséről.

Az „emberi számítógépek”

Csupán „csak” a hidegháború adta, az Egyesült Államok és Szovjetunió közötti versengés és afroamerikai nők egy csoportja kellettek ahhoz, hogy az amerikaiak sikeresen és biztonságosan embert juttassanak az űrbe. Ezen csodálatra méltó hölgyek közé tartozott

• Katherine Johnson;
• Mary Jackson
• és Dorothy Vaughan.

Az 1950-es és 1960-as évek alatt tucatnyi fekete nő csatlakozott a NASA-hoz, illetve annak jogelődjéhez számítási és adatelemzési feladatokat ellátva – szerepel a National Park Service honlapján.

A bonyolult, a férfi dolgozók munkáját segítő kalkulációk elvégzése gyakran nevezték őket „emberi számítógépeknek”.

Ezek a munkalehetőségek csak 1943-tól váltak elérhetővé számukra és a második világháború okozta munkaerőhiányt voltak hivatottak pótolni. Ebben az időben nehéz volt nőként karriert építeni, afrikai-amerikaiként pedig különösen a faji megkülönböztetés miatt.

5 fotó

A csodagyerek

Katherine Johnson gyerekként is rendkívüli érdeklődést mutatott a számok iránt, már 13 évesen elvégezte a középiskolát, majd 18 évesen a Nyugat-Virginiai Állami Egyetem kampuszán a legmagasabb kitüntetéssel diplomázott 1937-ben – olvasható a NASA honlapján.

1953-ban kezdte meg 33 évig tartó karrierjét a Langley Kutató Központban, amely ekkoriban szegregált volt. Az első két hétben a csak feketékből álló Nyugati Számítástechnikai Egységnél dolgozott, innen került át a Repüléskutatási Osztály Manőverterhelési Osztályára, az ott elért eredményeiről vált híressé.

1961-ben elemezte Alan Shepard Freedom 7 küldetésének repülési pályáját, amely az Egyesült Államok legelső űrrepülése volt emberekkel a fedélzeten. A rákövetkező évben ellenőrizte egy elektronikus számítógép számítását a Friendship 7 küldetéséhez, melynek keretein belül John Glenn lett az első amerikai, aki Föld-körüli pályára állt.

Az 1960-as években Johnson matematikai szakértelme hozzájárult a Holdon landolás megvalósításához és sikerességéhez az Apollo-programon belül.

Ő maga ezt tartotta élete legnagyobb sikerének.

Az első afroamerikai mérnöknő

1951-ben Mary Jackson ugyanott kezdte pályafutását a NASA-nál, mint Katherine Johnson: a Nyugati Számítástechnikai Egységnél. Kazimierz Czarnecki, akinek csapata a Szuperszonikus Nyomásalagúton dolgozott – egy 600 lóerős szélcsatornán, amely képes volt modelljeit a hangsebességének kétszeresével megmozgatni – felfigyelt rá matematikai képességei miatt és kérte, hogy csatlakozzon csapatához.

Ezzel a lehetőséggel sok tapasztalatot szerzett elsőkézből, de régi álma az volt, hogy ő is mérnök lehessen. Czarnecki bátorította, hogy vegyen részt egy matematikusból mérnökké való átképzésen, azonban ezt a programot a Hampton Középiskolában tartották, amely szegregált volt.

Jacksonnak külön kérvényt kellett benyújtania jóváhagyásra ahhoz, hogy részt vehessen a tréningen.

Az engedélyezés után Jackson lett az első afroamerikai mérnöknő a NASA-nál 1958-ban.

A mérnöki pályán dolgozó nők száma olyan alacsony volt, hogy meglehet, Jackson volt az egyetlen színesbőrű repüléstechnikai mérnöknő a szakmában az 1950-es években.

Ugyanebben az évben társzerzőként Czarneckivel kiadtak egy jelentést Az orrszög és a Mach-szám hatása a kúpokon való átmenetre szuperszonikus sebességnél címmel. A későbbiekben is több tucatnyi tudományos publikációt írt vagy társszerzett és leginkább a repülőgépeket körülvevő levegő határréteg viselkedése foglalkoztatta.

Az első női menedzser

Dorothy Vaughan 15 évesen egy minden költséget fedező ösztöndíjat kapott a Willberforce Egyetemen, amely az első dokumentált magánegyetem volt afrikai-amerikaiaknak, ahol matematikát és franciát tanult.

Habár professzorai bátorították, hogy folytassa tanulmányait a Howard Egyetemen, ő inkább munkát vállalt a Langley Kutatóközpontban 1943-ban. Éveken keresztül mellőzték előléptetését annak ellenére, hogy képzett matematikus volt, de ez nem tántorította el.

Kitartása végül 1949-ben hozta meg a gyümölcsét, az első afrikai-amerikai női menedzser lett a NACA-nál, a NASA elődjénél.

Karrierje során Katherine Johnson és Mary Jackson munkáját is felügyelte, valamint volt szerencséje olyan közismert „emberi számítógépekkel” dolgoznia, mint Vera Huckel és Sara Bullock, olyan projekteken például, mint a számítógépek algebrai módszereinek kézikönyvének összeállítása.

1958-ban a NACA-ból NASA lett és az intézmény elkezdte felszámolni a szegregációs létesítményeit, köztük az érintett számítástechnikai szekciót. Vaughan és más „emberi számítógépek” új munkákat kaptak az Elemzési és Számítási Osztályon, amely nemi és faji megkülönböztetéstől mentes volt.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

A bal szélen Dorothy Vaughan, mellette néhány „emberi számítógép” kollégája.

Forrás: Közkincs

Vaughannek itt lehetősége nyílt elsajátítani a legújabb számítógépes programozási technológiákat és kiváló FORTRAN-programozó vált belőle, valamint közreműködött a Scout Hordozórakéta Programjában is.

Örökségük

Kitartásuk és bátorságuk kikövezte az utat a következő generációs afrikai-amerikai nők számára, egy olyan időszakban, amely sajnálatos módon tudás és képesség helyett a bőrszín és nem alapján tett megkülönböztetést.

A számolás jogán (2016) című film Theodore Melfi rendezésében, hitelesen ábrázolja a NASA-nál elvégzett munkájuk egy részét és sikerességét, ennek alapja pedig egy ugyanabban az évben, azonos címmel megjelent könyv volt, melynek szerzője Margot Lee Shetterly.

A Nyugat-Virginia Állami Egyetem Katherine Johnson ösztöndíjat alapított a matematika és természettudományok iránt érdeklődő afrikai-amerikai növendékek megsegítésére.

Az Amerikai Repülési és Űrhajózási Intézet (AIAA) 2024-ben létrehozta a Mary Jackson-ösztöndíjat, a lég- és űrtechnika területén elhelyezkedni kívánó diákok számára.

A North Center Egyetem pedig megalapította a Dorothy Vaughan-ösztöndíjat olyan nők vagy etnikailag alul reprezentált hallgatóknak, akik technológiai területen kezdik meg tanulmányaikat.