Az ágyi poloska lehetett az első nemkívánatos társbérlőnk
Az ágyi poloska eredetileg a denevérek vérszívója volt, később azonban átállt az emberekre.
A vállalkozó szellem az ágyi poloska (Cimex lenticularis) esetében igencsak kifizetődő tulajdonság volt. E parazita eredetileg a denevérek vérén élősködött, ám mintegy 60 ezer éve, amikor az ember elkezdett kiköltözni a barlangokból, néhány innovatív egyed úgy gondolta, belekóstol az emberi vérbe és követi az új táplálékforrást.
Míg ez az emberre átszokott csoport azóta világszerte elterjedt és meghatványozódott a létszáma, a denevérekhez hűséges csoport folyamatosan hanyatlott az utóbbi mintegy 20 ezer évben. Az ágyi poloska e két vérvonala eleddig nem tudott két külön fajjá alakulni, de genetikailag egymástól elkülöníthetők.
A Virginiai Műszaki Egyetem (Virginia Tech) kutatói nemrégiben a Biology Letters folyóiratban tettek közzé kutatási eredményt, amelyben az ágyi poloskák genetikai elemzéseiről számoltak be. Ez azt mutatta, hogy az embert választó vérvonal létszáma az emberrel megegyező módon gyarapodott és ez a parazita lehetett az első városiasodó kártevőnk.
A kutatók úgy vélik, az ágyi poloska és az ember közti, evolúciós múltba nyúló kapcsolatból olyan összefüggéseket ismerhetünk meg, amelyek a városi népesség növekedését kísérő betegségek és kártevők gyarapodását modellezését segítik. Az ágyi poloskákkal megosztott múltunk megértésével fény derül azokra a tulajdonságokra, tényezőkre, amelyek mindkét faj esetében együtt változtak.
Az utolsó nagy eljegesedés idején mind az ágyi poloska, mind az ember létszáma csökkent, ugyanekkor a denevéreké is hasonló lejtmenetre kapcsolt. Azonban a jégkorszakból kilábaló emberiséget választó vérszívók velünk együtt azóta is töretlen szaporodásba fogtak, a denevérek mellett maradók sose heverték ki a létszámcsökkenést, sőt, ez azóta is csökken. Az emberi települések létrejöttével, amely úgy 10 ezer éve kezdődött meg, az ágyi poloska igazi felemelkedése.
A genetikai adatok alapján az ember vérét már valószínűleg több százezer éve szívják az ágyi poloskák, azonban a minket választó csoportjuk létszáma, az ember településeinek köszönhetően exponenciális növekedésnek indult úgy 10-12 ezer éve. A helyzetben csak az utóbbi évtizedekben volt némi változás. A DDT feltalálását követően drámaian lecsökkent az ágyi poloska létszáma, ekkor sokan abban bíztak, hogy végleg eltűnhet ez a kellemetlen vérszívónk.
Azonban az állat néhány évvel később a rezisztencia jeleit mutatta, s a létszáma újabb emelkedésnek indult. A szakemberek már korábban sikeresen kimutatták, hogy egy genetikai mutációhoz köthető ez a méreggel szembeni rezisztencia. A további vizsgálatokkal is azt szeretnék megcélozni, hogy még jobban megértsék a hozzászokás genetikai okait.
A Naprendszer legpokolibb holdjába kukkantott be a NASA űrszondája
A Jupiter Io nevű holdjára egészen szélsőséges vulkanizmus jellemző.
85 millió éves kígyó kövületére bukkantak
A lelet egyik különlegessége, hogy három dimenzióban, rendkívül jó állapotban konzerválódott.
Baktériumoktól hemzseghetnek konyhai szivacsaink
A konyhai szivacsnak nem kell büdösnek vagy láthatóan elhasználtnak lennie ahhoz, hogy kórokozók tanyázzanak benne.
A virágporral együtt nehézfémeket is gyűjtenek a méhek
A környezetből összeszedett, mérgező nehézfémek a poszméhek élelemgyűjtésétől a szaporodásáig rengeteg élettevékenységre vannak igen negatív hatással.
Nem ebihalként kezdték életüket a szárazföld első gerincesei
Egy új kutatás átírja az elképzeléseinket a szárazföldre lépő első négylábúakról, és arról, hogy voltaképpen mi vezetett el a szárazföld meghódításához.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
