Kiderült, mit is evett az óriásfogú cápa

Az ember fantáziáját fokozottan megmozgatják a nagy és veszélyes állatok, emiatt is van annyi rajongója mind a mai, mind a régmúltban élt csúcsragadozóknak. Az óriásfogú cápa, közkeletű nevén a megalodon is ide tartozik, azonban meglehetősen keveset tudunk e halról.

Az ősmaradványai elsöprő többségben a fogait jelentik, mivel nem voltak meszes csontjaik, csupán porcok alkották a testük szilárd vázát. Néhány csigolya ugyan fennmaradt annak köszönhetően, hogy e porcokba némi mész azért beépült (de semmiképp se hasonlíthatók ezek a csontok mésztartalmához), ezek az állat méretének becslésében adtak segítséget.

No de mit evett a megalodon? A hatalmas, utánfutós kamion hosszát is meghaladó termete miatt azt feltételezhetjük róla, hogy csak a nagy méretű zsákmányállatokat falta fel.

A Frankfurti Goethe Egyetem kutatója vezette nemzetközi csoport vizsgálta meg, hogy mi is szerepelt voltaképp az óriásfogú cápa étlapján. Az eredményekről az Earth and Planetary Science Letters folyóiratban számoltak be.

A megalodonnak a becslések szerint napi 100 ezer kilokalória energiára volt szüksége (egy átlagos testmozgású, irodai munkát végző középkorú férfi energiaigénye napi kb. 2400 kcal). Ehhez a rengeteg energiához rengeteget is kellett ennie a cápának, a tudományos konszenzus szerint ezt a óriási élelemigényt cetfélék fogyasztásából elégítette ki.

A kutatók most a cápafogakban lévő cink izotóparányait mérték meg a világ számtalan pontján előkerült óriásfogú cápa fogak zománcában. Összehasonlításként ma élő cápák és két cet esetében is megmérték a cinkizotópokat, hogy ezekből világossá váljon, min is élt meg az őscápa.

Az adatok azonban komplexebb képet mutattak, a megalodon egyáltalán nem csak ceteken élt.

A cink izotópjai attól függő arányban épülnek be a szervezetbe, hogy mit is evett az illető ragadozó. Amelyek halakon éltek, azokban jóval kevesebb 66-os cinkizotópok halmozódott fel, mint a 64-es, könnyebbik cinkizotóp.

Minél magasabb lépcsőfokán áll valamely állat a táplálkozási láncnak, annál kisebb lesz benne a 66-os izotóp aránya. Mivel nem volt ismert, hogy a korabeli legkisebb élőlényekben voltaképp mennyi is volt a cink egyes izotópjainak aránya, ezért számos, a táplálkozási lánc különböző fokán álló állatban mérték ezt meg, és ezek alapján készült egy afféle cinktérkép.

Legalul a kagylókat, csigákat, rákokat fogyasztó tengeri sügér állt, efelett a kisebb termetű cápák és cetek (a mai delfinek és bálnák elődei) voltak. Ezeket a nagy termetű cápák, mint a homoki tigriscápa jött, majd végül a táplálkozási lánc legfelső szintét az óriáscápák – mint például a megalodon – alkották. Azonban az óriásfogú cápát nem lehetett olyan élesen elkülöníteni az alacsonyabb szintektől, ez pedig annyit jelent, hogy a megalodon gyakorlatilag mindent felfalt, ami csak eléje került, étrendje nem korlátozódott a nagy cetekre.

A Passau környékén talált megalodon fogak például azt mutatták, hogy az itt egykor volt folyótorkolat-közeli sekélytengeri élőhelyen az óriásfogú jóval inkább a táplálkozási lánc alsóbb szintjeit alkotó fajokat ette. Ez arra utal, hogy a faj az egyes élőhelyein eltérő étrendet követhetett annak fényében, hogy az adott hely vagy épp korszak mit kínált számára.

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a megalodon kihalásában kulcsszerepe volt a generalista nagy fehér cápa megjelenésének, a friss adatok is alátámasztják ezt az elképzelést. A probléma gyökere pont az volt, hogy a két cápa ugyanazokra a zsákmányfajokra hagyatkozott.