Alternatív módszerrel azonosítottak be ősi állatokat

A jégkori megafauna kihalása az utolsó 50 ezer évben zajlott le, és rengeteg részletét egyáltalán nem értjük még. A megértéshez alapvető, hogy felismerjük a kövületeket, még akkor is, ha töredékesek, mivel csak így lehet felvázolni, miféle állatok alkottak egy-egy ökoszisztémát a régmúltban. Bár ebben segíthet a DNS-vizsgálat, nagyon sok esetben nem marad fenn elég jó minőségű minta ahhoz, hogy azonosítani tudjuk a csont tulajdonosát.

Egy új, a Frontiers in Mammal Science folyóiratban publikált kutatásban a csontban lévő kollagént hívták hatékony segítségül egy nemzetközi kutatócsoport tagjai. A szakemberek a kollagén peptidjei alapján azonosítottak be olyan fajokat, amelyek maradványai a DNS-hez túl meleg helyen maradtak ránk, a kutatást a kiadóvállalat ismertette. 

A kutatók víziló méretű vombatot, óriási kengurut, illetve egy hatalmas karmokkal rendelkező erszényest azonosítottak e módszerrel. Ausztráliában különösen fontos megismerni, hogy hol is élt a megafauna, mikor pusztult ki, mert csak így tudhatjuk meg, volt-e kapcsolatuk a kontinensre igen korán megérkező emberrel. A lelőhelyeken azonban igen kevés olyan ősmaradványt találtak, amelyek segítségével kideríthetnék, minek a hatására is halt ki az ausztrál megafauna.

Palorchestes azael kicsinyével (fantáziakép)

Forrás: Wikimedia Commons

A kollagénben lévő peptideket feltérképezve az adott állat nemzetségi, de néha faji szinten is azonosítható. Szerencsére a kollagén jobban fennmarad, mint a DNS, így szubtrópusi, trópusi környezetben talált fosszíliák esetén is alkalmazható a módszer. A most vizsgált három faj (Zygomaturus trilobus, Palorchestes azael, és a Protemnodon mamkurra) közt az első kettő teljességgel eltűnt, még rokonai sem léteznek ma, a harmadik viszont még létezett, amikor Tasmania területére az első emberek megérkeztek.

A Zygomaturus trilobus a valaha élt legnagyobb méretű erszényesek közt volt, és valahogy úgy nézhetett ki, mint egy víziló méretű vombat. A Palorchestes azael igen különös állat volt, az arcát rövid, mélyen húzódó orrcsont és talán a tapíréra hasonlító ormány jellemezte, de igen hosszú, erős nyelve lehetett. Karmaival pedig a növényeket téphette, akár a fák kérgét is, de valószínűleg inkább a gyökereket, gumókat ásta ki. A Protemnodon mamkurra hatalmas termetű kenguru volt, amelyről a szakemberek úgy gyanítják, nem ugrált, hanem négy lábon járhatott. Eléggé meglepődhettek az első ideérkező emberek, amikor meglátták ezeket a másutt nem tenyésző állatokat.