Alternatív módszerrel azonosítottak be ősi állatokat
A csontmaradványok sokszor töredékesek, és nem felismerhető belőlük, milyen állathoz tartozott egykor egy darab.
A jégkori megafauna kihalása az utolsó 50 ezer évben zajlott le, és rengeteg részletét egyáltalán nem értjük még. A megértéshez alapvető, hogy felismerjük a kövületeket, még akkor is, ha töredékesek, mivel csak így lehet felvázolni, miféle állatok alkottak egy-egy ökoszisztémát a régmúltban. Bár ebben segíthet a DNS-vizsgálat, nagyon sok esetben nem marad fenn elég jó minőségű minta ahhoz, hogy azonosítani tudjuk a csont tulajdonosát.
Egy új, a Frontiers in Mammal Science folyóiratban publikált kutatásban a csontban lévő kollagént hívták hatékony segítségül egy nemzetközi kutatócsoport tagjai. A szakemberek a kollagén peptidjei alapján azonosítottak be olyan fajokat, amelyek maradványai a DNS-hez túl meleg helyen maradtak ránk, a kutatást a kiadóvállalat ismertette.
A kutatók víziló méretű vombatot, óriási kengurut, illetve egy hatalmas karmokkal rendelkező erszényest azonosítottak e módszerrel. Ausztráliában különösen fontos megismerni, hogy hol is élt a megafauna, mikor pusztult ki, mert csak így tudhatjuk meg, volt-e kapcsolatuk a kontinensre igen korán megérkező emberrel. A lelőhelyeken azonban igen kevés olyan ősmaradványt találtak, amelyek segítségével kideríthetnék, minek a hatására is halt ki az ausztrál megafauna.
A kollagénben lévő peptideket feltérképezve az adott állat nemzetségi, de néha faji szinten is azonosítható. Szerencsére a kollagén jobban fennmarad, mint a DNS, így szubtrópusi, trópusi környezetben talált fosszíliák esetén is alkalmazható a módszer. A most vizsgált három faj (Zygomaturus trilobus, Palorchestes azael, és a Protemnodon mamkurra) közt az első kettő teljességgel eltűnt, még rokonai sem léteznek ma, a harmadik viszont még létezett, amikor Tasmania területére az első emberek megérkeztek.
A Zygomaturus trilobus a valaha élt legnagyobb méretű erszényesek közt volt, és valahogy úgy nézhetett ki, mint egy víziló méretű vombat. A Palorchestes azael igen különös állat volt, az arcát rövid, mélyen húzódó orrcsont és talán a tapíréra hasonlító ormány jellemezte, de igen hosszú, erős nyelve lehetett. Karmaival pedig a növényeket téphette, akár a fák kérgét is, de valószínűleg inkább a gyökereket, gumókat ásta ki. A Protemnodon mamkurra hatalmas termetű kenguru volt, amelyről a szakemberek úgy gyanítják, nem ugrált, hanem négy lábon járhatott. Eléggé meglepődhettek az első ideérkező emberek, amikor meglátták ezeket a másutt nem tenyésző állatokat.
Különleges kristályt hagyott hátra a világ első atomrobbantása
Az első atomteszt, a Trinity atombombája felrobbantása után különös, üvegszerű kristályok képződtek, ezekben azonosították az eddig nem ismert klatrátot.
A csökkenő rovarlétszám veszélybe sodorja az egészségünket
Először sikerült bizonyítani a kapcsolatot a biológiai sokféleség csökkenése és az emberi egészség romlása között.
Bejelentették az Artemis-3 legénységét
Az Artemis-program következő missziója előreláthatóan 2027-ben indul majd.
Borostyánba zárva maradt fenn a 99 millió éves szentjánosbogár
Egy mianmari borostyánban találták meg kínai szakemberek a kréta időszakban élt szentjánosbogár maradványát, a legrégebbi ismert fénykibocsájtó bogarat.
Ma is él a barlangi oroszlán genetikai örökségének egy része
Szakértők egy csoportja a barlangi oroszlán genetikáját vetette össze modern oroszlánokéval.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
