Már a kréta időszakban is fészkeltek madarak a sarkvidéken

Bár a kréta időszakban a klíma a mainál melegebb volt, ám ekkor is volt hónapokig tartó sötét időszak a sarkvidéken.

Az eddigi legrégebbi ősmaradványaink 45 millió évvel ezelőtti időszakról mutatták meg, hogy már éltek madarak az északi sarkvidéken. Egy új, a Scicence hasábjain közzé tett kutatási eredmény alapján azonban már mintegy 73 millió évvel ezelőtt is pelyhes kismadarak csipogásától volt hangos a régió tavaszonta.
A kutatóknak korabeli madárfészkek maradványait sikerült feltárni, a felfedezést az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) ismertette. A feltárások során számos madárfaj felnőtt egyedei és fiókái is előkerültek, ez pedig azt sugallja, hogy a madarak már az evolúciójuk korai szakaszában szaporodtak a sarkvidéken.
„Madarak már 150 millió éve léteznek, és a létezésük felében már fészkeltek az északi sarkvidéken” – mondta Lauren Wilson, a kutatás vezetője. A kutatás a fiatal szakember diplomamunkájából nőtt ki, rengeteg apró csontdarab elemzésével számos madarat azonosított a munkatársaival.
Ezek közt a sarkvidékekről ma ismert récék, ludak vagy épp sirályszerű madarak és búvárfélék életmódjának korabeli megfelelőit tárták fel abból a korszakból, amikor még dinoszauruszok taposták a sarkvidék talaját. Ez a legkorábbi lelet, amely a madarak sarkvidéki szaporodását igazolja.
„A sarkvidéket a modern madarak afféle bölcsődeként használják” – mondta Pat Druckenmiller, a tanulmány rangidős szerzője. „Nagyszerű belegondolni, hogy a Creamer’s Field látványához hasonló már 73 millió éve is létezett.” Ez a Fairbankshez szélén lévő terület fontos pihenőhely a ma élő, vándorló récék, ludak, darvak számára.
Az már önmagában rendkívüli, hogy nagy mennyiségű madárkövületet találtak, hisz a madárcsontok elképesztően vékonyak és törékenyek – ez különösen igaz a fiókák esetében. Emiatt is különösen jelentősek ezek a leletek, amelyeket a Prince Creek kőzetformációból gyűjtötték be.
A helyszín Alaszka északi része volt, a Colville-folyó középső szakaszánál található Pediomys Point, ami alig 8 kilométerre fekszik a térség híres dinólelőhelyétől, a Liscomb Bonebedtől. A kutatóknak több mint 50 madárcsontot és csonttöredéket sikerült azonosítani.
A szakemberek rendkívül részletes vizsgálatokkal, sok esetben mikroszkóp segítségével találták meg a madárcsontokat a területről a laborba szállított kőzetmintákban. Ez aztán példátlan adatokkal szolgált a kréta időszak vége felé itt élt dinókról, madarakról és emlősökről.
Ráadásul a most azonosított csontok közt több olyan is van, amely már a modern kori madarak (Neornithes) tulajdonságait hordozza – az még nem világos, hogy vajon ezek az alaszkai ősmadarak valóban e csoportba tartoztak-e. Ha sikerülne teljesebb csontvázra bukkanni, azzal ez bebizonyosodna, s akkor ez azt is jelentené, hogy a legrégebbi modern madár maradványokat tárták fel.