Közel felével csökkentenék a NASA tudományos költségvetését

47 százalékkal kevesebb lehet a NASA 2026-ös költségvetésében a tudományos missziókra szánt összeg, mint a 2025-ösben volt, és számos kulcsfontosságú küldetést egyáltalán nem fognak finanszírozni, megszüntetik az egyedülálló munkájukat. A lenullázott küldetéseken túl az alkalmazottak harmadától is megszabadul a zsugorodó amerikai űrügynökség.

1961 óta nem volt ehhez foghatóan alacsony a NASA költségvetése, és azóta nagyságrenddel nőtt az űrtechnikára alapozott tevékenység. Bár a változás elsődlegesen az amerikai tudományt és gazdaságot sújtja, a megtakarított pár milliárd helyett sok-sok milliárdos veszteséget okoz, emellett a tudomány terén világszinten hatalmas visszalépést jelent majd.

A Planetary Society „kihalás-szintű esemény” néven említette meg az új költségvetés-tervezetet. Azokat a természeti katasztrófákat nevezik így, amelyek, például a Chicxulub-becsapódáshoz hasonlóan hatalmas mértékű globális fajkihalással jártak. Természetesen ezt most a tudományos felfedezésekre kell érteni.

Több mint 40 küldetést radíroz ki az új költségvetés

Számos jelenleg is működő, sikeres küldetés szerepel a Trump-kormányzat feketelistáján, ezek egy része Föld-megfigyelő műhold, amelyek többek közt a klímaváltozás vagy épp a természeti katasztrófák vizsgálatában nyújtottak rendkívül fontos adatokat. Ilyen például a Terra és az Aqua műhold, amelyek évtizedes munkájából az Earth Observatory ismeretterjesztő felvételein át sokszor olvasóink is ízelítőt kaphattak.

Számos küldetés szűnik meg, amelyek az éghajlatunkat befolyásoló szén-dioxidot mérik, vagy épp a metánkibocsátásokat vizsgálják. A megfigyelések hiánya emberi tragédiákhoz vezet majd, de ez valószínűleg egy cseppet sem érdekli a Trump-kormányzat döntéshozóit.

Leállítanak olyan küldetéseket, amelyek például bolygónk biztonságáért szereztek volna tudást, így az OSIRIS-APEX amely az Apophis kisbolygót vizsgálta volna meg. Igaz, hogy a közeli jövőben nem fog becsapódni az égitest, ám talán nem csak a következő 100 évvel kellene számolni az emberiség jövőjét illetően.

Teljesen kiradírozták a Perseverance rover által gyűjtött marsi kőzetminták hazaszállítását célzó küldetést, ahogy erre már számítani lehetett. Leállítják a Naprendszer külső régióiban járó New Horizons űrszondát, a Jupiter körül dolgozó Juno űrszondát amelynek még mindig jelentős lehetőségei volnának a munka folytatására. Ez a döntés azért nem vall egy csepp józan észre sem, mert egy ereje teljében lévő, működő űreszközt tovább üzemeltetni sokkalta kevesebbe kerül, mint egy újat építeni és sok év vagy épp évtized múlva elküldeni az adott helyszínre.

Törölték a Vénusz légkörébe ereszkedő DAVINCI küldetést és a bolygót az űrből vizsgáló VERITAS küldetést is. Leállítják az Mars Odyssey és a MAVEN, Mars körül keringő űrszondákat, valamint kiszállnak az ESA szintén ott működő Mars Express küldetéséből is. Szintén kiszáll a NASA az európai Rosalind Franklin marsjáróból – ez esetben a NASA hajtóművekkel és a rover rádióizotópos hőgenerátorával járult volna hozzá a küldetéshez. Igen nagy az esélye, hogy ebből már semmi se jöhet létre. Beszüntetik a Chandra röntgen-űrteleszkópot, a Fermi gammasugár-űrteleszkópot

Befejezik a 238-as plutóniumizotóp előállítását is, ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy a NASA soha többé nem akar a Naprendszer nagyobb távolságú célpontjai felé induló küldetésekben részt venni. Ez az izotóp szolgál üzemanyagként azokban a rádióizotópos termoelektromos generátorokban, amelyek olyan űrszondákat látnak el elektromos energiával, amelyek a távolságuk miatt nem tudnak napelemekkel energiát kinyerni. Számos kisebb generátorban pedig azt a hőfejlesztést biztosítja, amely egy-egy szonda műszereinek életben tartásához szükséges. Emellett lenullázták a nukleáris meghajtást (NTP, NEP) kutató-fejlesztő programot is.

Ez a lépés nem teljesen világos, mi célt szolgál, hisz közben a marsutazás továbbra is az amerikaik fő céljai közt szerepel. Ehhez azonban a holdi munkákat is gyökeresen átalakítják. A sok halogatást megért Artemis-programot annak harmadik, vagyis a Holdon landoló egysége után tervezik átalakítani, és afféle marsi ugródeszkává minősítik át. Radírozzák az SLS-t és az Oriont (ezek eddig több mint 50 milliárdba kerültek, vagyis ezt most kidobják az ablakon), és persze a Hold körülre tervezett űrállomást, a Gatewayt is.

Megmarad a Dragonfly, a Titán felszínét vizsgáló küldetés, illetve megmarad, de kétharmaddal kisebb összeghez jut a Nancy Grace Roman-űrteleszkóp – félő volt, hogy ez utóbbit is törlik, holott már alig egy év van csak a tervezett indításáig.

Fontos megjegyezni, hogy ez egyelőre csak a benyújtott költségvetés, addig, míg a Kongresszus nem fogadja el, ez csak puszta terv. Amerika tudós társadalma abban bízik, hogy még felülkerekedhet a józan ész és sok neves szakember fog mindent megtenni azért, hogy megakadályozzák a tervezet elfogadását, s ezzel azt, hogy az USA történelmi mélypontra csússzon.

Egy szempontból azonban a világ többi része számára fontos jelzés: érdemes volna végre észrevenni, hogy mennyire egyoldalú az űrkutatás világa, a tudomány pedig milyen elképesztő mértékben támaszkodik az amerikai eszközök méréseire. Senki se aggódna ennyire, ha volna ennek a számos NASA-küldetésnek európai, japán, vagy más nemzethez köthető megfelelője. Az egyetlen ország, ami nyertesként fog kijönni a helyzetből, ha ez a költségvetés megvalósul, az Kína lesz.

Trump közben visszavonta a korábban megnevezett Jared Isaacman NASA-igazgatói megbízását is, holott gyakorlatilag már csak a beiktatása volt hátra; egyelőre nincs szó arról, hogy ki lesz az utódja.  Nagyon hibás gondolkodásmód az, ha a politika bevonul a tudomány irányításába, az ilyesmiből eddig a történelem során még sose sült ki jó dolog.