Tényleg szerelmi hormon az oxitocin?

Sok éven át a biológusok ezt válaszolták: „Oxitocin!” Ezt a kis fehérjét – amely mindössze kilenc aminosav hosszú – néha „szerelmi hormonnak” is nevezik, mert szerepet játszik a párkapcsolatokban, az anyai gondoskodásban és más pozitív, szeretetszerű társadalmi viselkedésben.

Az utóbbi időben az idegtudósok felülvizsgálták az anyagról alkotott elképzelésüket. Az egerekkel és más laboratóriumi állatokkal végzett kísérleteik azt mutatják, hogy ahelyett, hogy a proszociális viselkedés (segítő, a közösséget szem előtt tartó viselkedés) kiváltójaként működne, a molekula egyszerűen élesítheti a társas jelzések észlelését, így az egerek megtanulhatják pontosítani társas viselkedésüket.

„Kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint hogy az oxitocin egyenlő a szerelemmel” – jelenti ki Gül Dölen, a Johns Hopkins Egyetem idegtudósa. Az oxitocinrendszer vizsgálataiból születő eredmények – többek között – új alapot adhatnak a társadalmi rendellenességek, például az autizmus kezelésére tett kísérleteknek is.

Fejlődő tudomány

Az idegtudósok régóta úgy vélik, hogy a hormon felszabadulását emberek és állatok számára fontos egyénekkel, így utódokkal vagy társakkal való kapcsolatok válthatják ki az agyban. A kutatók egy kísérlet keretein belül egereknél blokkolták az oxitocint, minek hatására elveszítették fontos társaik felismerésének képességét. Ez arra utal, hogy a molekula központi szerepet játszik a társas tanulásban, de a szakemberek nem tudták idáig pontosan, hogy miként.

A szakterület azonban sokat változott, hála az idegtudományi technikák fejlődésének, amelyek az elmúlt években sikeresen lehetővé tették a kutatók számára, hogy azonosítsák – és felvételeket készítsenek az agy mélyén – az egyes oxitocintermelő neuronok aktivitásáról.

Ezek a felvételek egy olyan történetet mesélnek el, amely kis mértékben, de annál fontosabb módon tér el a régi nézettől.

A patkányok agyának fő szagközpontjában például a mérések azt mutatják, hogy a „szerelmi hormon” gátolja az idegsejtek véletlenszerű, zajos tüzelését, így lehetővé teszi a tényleges szagok idegi jeleinek hangsúlyosabb kiemelését. (Ezt visszafelé teszi, a szemcsesejteknek nevezett idegsejtek gerjesztésével, amelyek így gátolják a többi idegsejtet.)

„Nagyon sok zaj van az agyban” – mondja Larry Young, az Emory Egyetem viselkedési idegtudósa, aki Robert Froemke társszerzővel együtt tárja fel a molekula új megértését az idegtudomány 2021-es éves áttekintésében. „Amikor oxitocin szabadul fel, az lecsökkenti a statikus zajt, így a jel sokkal tisztábban érkezik.”

Ez a felfedezés ismerős az újdonsült szülők számára – jelenti ki Froemke, a New York-i Egyetem Grossman Orvostudományi Karának idegtudósa és Young társszerzője. „Két kisgyerekem van” – mondja. „Még két szobával arrébb,bekapcsolt légkondicionálók zaja mellett, sőt még, ha mélyen alszom is, ha a gyerekem sírni kezd, azonnal felriadok és szinte pillanatok alatt éber állapotba kerülök, hogy azonnal orvosoljam a helyzetet.”

Pockok és egerek

Az hormon fokozza az agy jutalmazási rendszerének válaszát is – részletezi Jevgenyija Kozorovitskiy, a Northwestern Egyetem idegtudósa. Ez a hatás elmozdíthatja aviselkedést a környezetben lévő új dolgok keresésétől a társadalmi jutalmakra való összpontosításra. A préripockoknál (Microtus ochrogaster) például – amelyek a rágcsálóknál ritka jelenségnek számító monogám viselkedésük miatt keltették fel a kutatók érdeklődését – ez a váltás megkönnyíti a pár tagjai között megfigyelhető kötődést.

Egyéb hatások mellett az oxitocinérzékeny sejtek egy része összekapcsolja a társ szagát a jutalmazási rendszerrel.

A páros kötődés olyan, mintha függővé válnánk egy partnertől

– összegzi Young. „A partner eredendően jutalmazóvá válik.”

Az olyan promiszkuitást (válogatás vagy tartós jelleg nélküli, szabados nemi életet) mutató fajok, mint az egerek vagy a mezei pockok, nem rendelkeznek ezekkel a receptorokkal, azonban velük ellentétben jelen vannak az emberek agyában, ami arra utal, hogy társas kapcsolódásunk során inkább préripocokként reagálhatunk, mintsem egérként. Az oxitocin molekuláris unokatestvére, a vazopresszin szintén szerepet játszik a kötődésben.

Az új felfogás szerint élesíti a figyelmet a társadalmilag kiemelkedő jelekre, ami segíthet megmagyarázni azt a közös tapasztalatot, hogy a szeretet ragyogtatja a világot. „Amikor a partnered szemébe nézel, az oxitocin élénkebbé teheti a világot” – mondja Young.Van itt egy bonyodalom: ha valódi szerepe a társadalmi vonatkozású érzékszervi észlelések tisztázása, nem pedig egyszerűen a szocialitás elősegítése, akkor a hormonnak valószínűleg különböző hatásai lesznek a különböző kontextusokban.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Pixabay

Young megjegyzi, hogy a hormon fokozza az egerek anyai gondoskodását – egyértelműen proszociális viselkedés – de növeli az anyai agressziót az ismeretlen egyedekkel szemben.Sőt, a nőstény préripockok eltérően reagálnak attól függően, hogy kialakultak-e már páros kötődések – állapították meg Young és kollégái.

A nem kötődő nőstényeknél az oxitocin csökkenti a jutalmazási rendszer hatását, lehetővé téve számukra, hogy megtanulják kedvelni a potenciális partner szagát. Azoknál a nőstényeknél, akik már kötődtek partnerükhöz, pedig növeli a jutalmazási rendszer hatását, ezáltal csökkentve a partnerrel szembeni agressziót.

Terápiás felhasználás

Hasonló vonatkozhat az emberekre is. Egy 2012-es tanulmányban 30 monogám kapcsolatban élő férfi  nagyobb társadalmi távolságot tartott fenn egy vonzó nőtől, amikor intranazális (orrba fújható) oxitocin spray-t kaptak, mint amikor placebót. A hatás nem volt megfigyelhető egy hasonló, 27 egyedülálló férfiból álló csoportban.

A hormon kontextusfüggősége megnehezítheti az autizmus spektrumzavar kezelésére való felhasználását. Egyes terapeuták már használnak intranazális oxitocin spray-ket az autizmussal élők kezelésére azzal az elmélettel, hogy ez javítja a társadalmi ingerekre adott válaszaikatt, azonban egy átfogó klinikai vizsgálat nem talált kimutatható hatást.

Ez nem meglepő – mondja Young, mert a vizsgálat nem ellenőrizte  a kontextust, amelyben a betegek a spray-ket kapták. Ha például egy gyermeket zaklatnak az iskolában, a javasolt kezelés nem biztos, hogy segít, hanem éppen fokozza ezt a negatív élményt – jegyzi meg. Ehelyett Young úgy gondolja, hogy minden oxitocin alapú terápiát gondosan kell végrehajtani terápiás ülés keretein belül.

Az idegtudósok azt is megjegyzik, hogy bár a molekula egyértelműen fontos  az olyan társadalmi viselkedések szabályozásában, mint a párkapcsolatok és a szülői gondoskodás, de nem csak ez az egyetlen tényező játszik bennük szerepet

„A szerelem teljes agyi és testi élmény” – jelenti ki Kozorovitskiy. „Érzékszervi és kognitív elemei mellett a memória is fontos. Az oxitocin egyike a sok modulátornak, amely közvetíti ezeket a változásokat De vajon mindezt csak  hozzá köthetjük? Ez határozottan túlzott leegyszerűsítés.”