Csökkent a pestis súlyossága a fekete halál járványa után

A világ három nagy pestisjárványa, a 6. századi Jusztinianosz-féle, a 14. században kezdődő fekete halál névvel illetett, valamint a 19. század közepi ázsiai esetében is azt találta egy új kutatás, hogy a baktérium génváltozása miatt hosszabbá vált a járványok lefutása.

A baktériumban bekövetkezett változások azt segítették elő, hogy hosszabb időn át fertőzőképes maradjon, így a kisebb népsűrűségű területeken is hatékonyabban fennmaradhatott a járvány. A Science folyóiratban közzé tett tanulmányt a Pasteur Intézet ismertette.

Az első két nagy pestisjárvány során elhunytak szervezetében sikerrel azonosított pestisbaktérium-géntöredékek alapján kiderült, hogy a kórokozó virulenciáját biztosító pla génből, mintegy száz évvel a járvány kezdete után egyre kevesebb és kevesebb másolattal rendelkezett a baktérium. Általánosságban elmondható, hogy minél több másolatban létezik egy gén, annál erőteljesebb a hatása is.

Ez persze fordítva is igaz, ha csökken a másolatok száma, akkor csökken az adott gén által kódolt fehérje mennyigése, és az így biztosított tulajdonság is gyengül.

A pla gén felelős azért, hogy a baktérium a nyirokcsomókba juthasson, elszaporodjon, majd a test egészében elterjedhessen.

Pestisbaktérium

Forrás: Wikimedia Commons

A pestisbaktérium esetében ez a másolatszám-csökkenés azzal járt, hogy az egyes érintett személyek hosszabb ideig voltak betegek, így azokon a helyszíneken is esélyes maradt a fertőzés terjedése, ahol kisebb volt a népsűrűség. A kutatók most a Pasteur Intézet hatalmas mintagyűjteményének és adatbázisának köszönhetően a harmadik pestisjárvány esetében is igazolni tudták ugyanezt a genetikai változást.

E harmadik világjárványnak egyébként ma is léteznek helyi gócai, például Madagaszkáron, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

Ez az egyik első olyan kutatás, amely közvetlenül vizsgálja egy ősi, de ma is meglévő kórokozó változásait azzal a céllal, hogy kiderüljön, mi befolyásolja a virulenciát, a perzisztenciát és végül mi vezet el a járvány megszűnéséhez

– mondta Hendrik Poinar, a kutatás résztvevője.

A mintáknak köszönhetően egérmodellekben is felmérhették a kutatók a genetikai változás hatásait. Ezzel kimutatták, hogy a csökkenő pla gén másolatok számával párhuzamosan 20 százalékkal csökkent az alanyok halálozása, ám nőtt a fertőzés hossza. A kutatók szerint az efféle pestisváltozatot hordozó patkányok messzebbre vihetik el a kórokozót, mielőtt maguk is elpusztulnának a betegség miatt.

Ez logikus evolúciós változás, hisz a járványok kezdetén a rágcsálók közül is rengeteg elpusztul, így csökken a népsűrűségük. „A csökkenő virulencia előnyt ad a baktériumnak a kisebb népsűrűségű környezetben” – tette hozzá Javier Pizarro-Cerdá, aki szintén a kutatás résztvevője volt.

A kutatók szerint a pestis világjárványai e csökkenésnek köszönhetően szűnhettek meg.

Különös módon a három világjárvány esetében a genetikai változás teljesen egyedi és független úton zajlott. Ez voltaképp egy érdekes mintázatot mutat a pestisjárványok viselkedésében. A ma meglévő helyi pestisgócokban egyébként nagy megbetegítő képességű baktériumtörzsek léteznek, amelyek korábban súlyos halálozással járó járványokat okoztak.

Ma azonban már szerencsére a megfelelő diagnosztika és antibiotikumos kezelés segítségével gyógyítható a pestis. A betegség afféle modellé vált, amelyen keresztül jobban megérthetjük a világjárványok viselkedését, hogy miként indulhatnak hódító útra és miként csenghetnek le végül.