Nem rágta meg élelmét a szauropoda

Egy 100 millió éve élt óriás növényevő dinó gyomrában annak utolsó vacsorája is megkövült.

Most először találtak kézzel fogható bizonyítékot arra, hogy a hatalmas termetű szauropodák valóban növényevők voltak. A Current Biology folyóiratban nemrégiben publikált tanulmányban egy ausztrál vezetésű nemzetközi kutatócsoport egy Queensland területén feltárt ősmaradvány vizsgálatáról számolt be. Úgy tűnik, a Diamantinasaurus matildae nevű szauropoda nem volt válogatós, mindent megevett, amit csak ért. A kutatást a The Conversation ismertette.
A közel 100 millió éves ősmaradvány, amelyre még 2017-ben bukkantak rá, kiváló állapotú, szinte teljes csontvázból állt, és emellett az állat bőre is fennmaradt, a felismerhető pikkelyekkel és azok részleteivel. Az állat hasi régiójában egy kb. 2 négyzetméternyi területen egy 10 centi vastag kőzetréteg hevert, ami csurig volt növényi maradványokkal. Ez a réteg az állat testén belül helyezkedett el (a felfedezett bőrréteg alatt), ezért erős volt a gyanú, hogy a dinó gyomortartalmára sikerült rábukkanni.
A kutatók a feltételezett növényi maradványokat szinkrotron segítségével vizsgálták meg – ez a speciális röntgensugár alapú tomográfia a legapróbb részleteket is megmutatja anélkül, hogy a kőzetréteget meg kellene bontani, és a maradványok tönkremennének. E vizsgálatokon túl mind a bőrből, mind a gyomortartalomból, mind a környező kőzetből vett kis mennyiségű minták kémiai elemzését is elvégezték a szakemberek.
A kémiai adatokból feltárult, hogy a növényi maradványok savas környezetben bomlottak le a jelen lévő baktériumok segítségével. Emellett olyan ásványi anyagok is voltak benne, amelyek a dinó testének lebomló anyagából képződhettek.
A gyomortartalomból kiderült, hogy a szauropodák valóban növényeket ettek, és ráadásul szinte egyáltalán nem rágták meg a táplálékot. Az eledele egészen sokszínű volt.
Találtak benne az araukáriafélékhez és a mamutfenyőkhöz tartozó nyitvatermőket, mára kipusztult magvas páfrányok magtokjait, illetve a vacsora végén a desszertet a virágos növények darabkái jelentették az ősállat számára. A növényi darabkákat leharapta az állat, de további rágásnyomok nem találhatók rajtuk. A szauropoda élelmének gyomron túli emésztését valószínűleg a bélrendszerében élő baktériumok végezték.
Ez azt is jelenti, hogy a kérdéses állat egyaránt legelte a legmagasabb fák koronáit, és a talajszinten élő, kis termetű virágos növényeket. A Diamantinasaurus fogazata alapján korábban azt gondolták, hogy fák lombjával táplálkozott, de úgy tűnik, változatosabb lehetett az étrendje, nem volt válogatós. A vizsgált példány még nem volt azonban felnőtt, afféle kamaszként talán mindenbe belekóstolt, és könnyen lehet, hogy felnőtt korra valódi lombevővé vált azután. Az azonban bizonyos, hogy igazi vegetáriánus állat volt az egykori óriás.